2011. december 9., péntek

Keserű méz...

Csak röviden jegyzem meg, hogy szerintem, a bébiszitterség, abszolút bizalmat, megbízhatóságot, és szavahihetőséget követel mindenki részéről! Legalább is, azt gondolom, hogy ha kimondok valamit, az úgy van és legyen!
Telefonon beszéltem egy szülővel, egyeztettünk, hogy menjek x napon estére, majd a többi alkalmat megbeszéljük. Én rákészültem az utazásra, páromnak főztem sütöttem egy adag "ellátmányt", míg magára hagyom! Azért egy kicsit meg akartam bizonyosodni, hogy nem változott-e a program! Telefonáltam 1x,2x sikertelenül, majd tegnap, amikor már csomagoltam, még egy próbát megejtettem.
Szerencsére, ugyanis" nem biztos", meg "el is felejtette mondani".....
Csak azért nem voltam mérges, mert örültem, hogy nem vágtam neki az utazásnak!
Aztán elgondolkodtam, hogy milyen szitu, ha megígérem, hogy ott vagyok 7-re, és állnak a szülők színház jeggyel a kezükben, én meg -Ja, el is felejtettem szólni!"
Több évtizede csinálom a dolgom, de tényleg, mostanában annyira más minden! Miért?
Számtalan esetben, arra sem méltatnak, hogy a "majd a férjemmel megbeszéljük, és visszaszólok" valóban megtegyék! Közben, ha hív valaki, kénytelen vagyok habogni...
Nem húzom fel magam! Csúszik kicsit az időpont, de megyek, mert Bazsizni is akarok, és Albertnek is kellek...és az tuti!!!!

2 megjegyzés:

Mammka írta...

Nagyon más minden...Főleg az,hogy egy csomó ember rettentően önző lett.:(

Adrienn írta...

Sajnos, igen! Csak nehezen szokom meg, és nem tudok átváltozni, hogy haladjak a korral:(