Ezt a beszámolót, egy továbbképzés alkalmával készítettem. Most kezembe került, és érdekesnek, aktuálisnak tartom ma is. Hátha nem vagyok egyedül ezzel!
1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat - a kisgyerek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyerek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó tevékenységgé.
2. A kisgyerek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt - a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is.
3. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. Az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményt biztosítson a különböző játékformákhoz, mint például a mozgásos játékokhoz, a szerepjátékokhoz, az építő, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz, a dramatizáláshoz és a bábozáshoz.
4. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában is meg kell mutatkoznia.
Nagyban befolyásolja a gyermek (főként a kisgyermek) játékát a felnőtt, mint modell. Nagyon sok játék, utánzásból fejlődik ki, a gyermek így tanulja meg a cselekvések új módjait. Az utánzó játék főleg a szerepjátszást és az események ismételt előidézését jelenti. Az utánzó játék segít a benyomások elraktározásában, a tapasztalatszerzésben, a szabálykövetésben, a szorongás enyhítésében, a környezetbe való beilleszkedésben. Az utánzás ugyanis nemegyszer többet tartalmaz, mint a minta. Nem pontos követés, hanem egy viselkedési módba való beleélés. Piaget elmélete szerint az utánzás a játék megfordítottja és kiegészítője. Megfigyelte, hogy az életkor növekedésével az utánzás is egyre tökéletesebbé válik. Véleménye szerint kb. nyolc éves kor után az utánzás többé már nem játék , mert hiszen a játék lényege a változtatás és torzítás. A játék magasabb szintjein a tapasztalatok újrakódolása, történéseknek a megértése, ismereteknek az elrendezése történik meg a játékos áttételek kódnyelvén.
A gyermek játéka a kommunikáció és a társas interakciók talajának tekinthető. Megkülönböztetünk magányos és társas játékot, ill. ennek különböző, ismert fokozatait. Bizonyos értelemben azonban társas játékról már nagyon korán beszélhetünk, hiszen a gyermek társas élete akkor kezdődik, amikor megszületik.
Ekkor elsősorban a felnőtt befolyásolja a gyermek viselkedését kommunikációs próbálkozásaival, tárgyakat, ingereket nyújtó tevékenységével. Később, két-három éves korban a gyermekek laza, párhuzamosan folyó játéka jellemző, majd három éves kor után következik csak az igazán együttműködő játék. Az azonosulás egyik lényeges vonása, hogy a gyerekek a különböző életkori viselkedési szinteket is részben szerepszerűen tanulják. A zárt családban ez többnyire hiányos, ezért van nagy szükség a gyermekközösségekre - például az óvodára. A játékban a gyermek elsősorban a komplex társas emberi valóságot dolgozza fel, és csak kisebb részben a tárgyit. Személyeket és relációkat testesítenek meg a babák, bábok. Játék során felismernek a gyermekek lehetőséghatárokat, következményeket, és módosítják viselkedésüket. Játékon át készülnek fel a gyermekek az interakciókra. A magányos játék is gyakran társas jellegű, hiszen a partnert a fantázia jeleníti meg. Ha a gyermek biztonságérzése nem alakul ki, vagy sérül, akkor a gyerek szívesebben játszik magában és hagyatkozik képzeletére. A legtöbb gyerek azonban szeret kommunikálni a játékban. Intimitást, közeledést és távolodást, feszültségtűrést, helyzetek megértését tanulja meg és gyakorolja a játékban. A másik gyermek nagyon fontos társ a játékban, mert az egyenrangú kommunikációs partner szerepét tölti be. Ez nagyon fontos a szülőkről való leválási folyamat zavartalansága érdekében.
A manipuláció fejlődésében a fogás kialakulását követik a különböző ismétléses mozgások, mint az ütögetés, lengetés, lökdösés stb. Ebben a szakaszban kezdi a gyermek aktív módon szemügyre venni a játékszereket, tárgyakat. E cselekvésben a gyermekek szívesebben választják a számukra ismeretlen tárgyakat. Tovább tart a játék, ha a tárgy sok lehetőséget rejt magában ahhoz, hogy a gyermek tájékozódó , kutató aktivitást fejtsen ki. Kiemelkedően fontos tehát a tárgyak újdonságértéke és variabilitása a fejlődés, a játék gazdagsága szempontjából. A játékszer meghatározó módon hat a cselekvés módjára, minőségére. Ezért a jó játékszer feltétlenül elősegíti a gazdag, variábilis, fejlődőképes játékmagatartás kialakulását. A kíváncsiság, az érdeklődés, a csodálkozás - minden megismerés forrása. Erre ad hatalmas - és semmi mással nem helyettesíthető - lehetőséget a játék. Az elmélyült, hosszantartó játék megteremti annak a lehetőségét, hogy minél mélyebbre hatolhassunk az irreális, a titokzatos, misztikus sötétségbe, és minél több tényre derítünk fényt, annál inkább nő kíváncsiságunk és tudásvágyunk. Az önmagáért való tanulás jelensége a játékban érhető tetten, melynek során belső jutalmat élhetünk át. A játékban, annak egyre fejlettebb formában megjelenő típusaiban alakul a gyermek személyisége, bővülnek ismeretei, tudása, fejlődnek képességei, alakulnak jártasságai, készségei, válik kifinomultabbá érzékelése, fejlődik intellektusa (figyelme, emlékezete, gondolkodása, nyelve- beszéde), válnak árnyaltabbá interakciós, kommunikációs képességei, differenciálódik motivációs világa, optimálisan alakul énfejlődése, magatartásvezérlése.
Piaget a gyermeki gondolkodás fejlődését kutatta, s az általa leírt szakaszok mentén haladva foglalkozott a játék fejlődésmenetével is. Elméletében a játéknak három fajtáját különbözteti meg: gyakorlójáték, szimbólumjáték és szabályjáték. A gyakorlójátékok a II - V. gondolkodásfejlődési szakaszoknak felelnek meg, melyek az érzékszervi - mozgásos intelligencia szakaszának rész-egységei. A féléves korig tartó időszakban az egyszerű gyakorlójátékok jelennek meg, amelyek az alakuló képességek gyakorlásának öröméért jönnek létre. Az első hetek tevékenységét inkább reflexgyakorlatoknak tekinti, nem igazi játéknak. Szerinte az a színtiszta játék, amikor a gyermek a valóságot erőfeszítés és korlátok nélkül hasonítja saját tevékenységébe, s be is építi abba tapasztalatait. A következő stádiumban már megjelenik az "én idézem elő "öröme, mely motorja lesz a további tevékenységeknek. A tárgyi cselekvés átalakul játékká, attól kezdve, hogy a gyerek az új jelenséget megérti, és most már el tud időzni annál. Az ismétlés nemcsak örömöt okoz, fokozza a biztonságérzetet, hanem ügyesíti is a kisbabát, sok - sok képessége alakul, biztonságosabb, harmonikusabb mozgása lesz, egyre jobban tud figyelni, egyre több mindent lesz képes felfedezni. Piaget szerint a játék egységes funkciója, hogy az adott fejlődési szakasznak megfelelően szolgálja az értelmi fejlesztést: az érzékszervi, mozgásos intelligenciát az első szakaszban - a gyakorló játék; a szemléletes helyzethez kötött, szituatív intelligenciát a másodikban - a szimbolikus játék, és a konkrét műveleteknek megfelelő értelmi működést - a szabály játék a harmadik szakaszban. Az első szakaszban domináns az exploráció (felderítés, felfedezés) - az egész viselkedésben.
Jellegzetessége ennek a szakasznak továbbá, hogy a gyermekek egyaránt szeretik a változatosságot és az ismétlődést. Az egyik kalandot, izgalmas, örömteli cselekvést, míg a másik a biztonság jó érzését nyújtja. Ez a játék, melyet ismerkedő- mozgásos - manipulatív tevékenységként jellemezhetünk
, alkalmas helyzetek megoldására a cselekvések szintjén. Itt kiemelten érvényesül a
A játék szerepe
Tulajdonképpen a játéknak alapvető szerepe van a szociális, érzelmi, nyelvi és értelmi képességek fejlődésében, elősegíti a gyermek, világgal kapcsolatos ismereteinek megszerzését olyan összetett dolgokról, mint a méret, az alak, a gravitáció, a tömeg, a merevség és a rugalmasság. Látnunk kell azt, hogy ez a tanulás már a születést követő korai hónapokban elkezdődik. A játék hozzájárul a finom és a nagy motorikus képességek fejlődéséhez is, és erősíti a mászáshoz, a járáshoz és a nehéz tárgyak emeléséhez szükséges izmokat. A tárgyak tulajdonságainak felfedezésén kívül a játék fejleszti a leleményességet, a képzelőerőt, a kreativitást és a problémamegoldó képességet. Lélegzetelállító élményt adhat az, amikor megfigyeljük egy fiatal gyermek játékának bonyolultságát. A játék nélkülözhetetlen az értelmi és testi fejlődéshez, és segít a gyermeknek a világ megértésében. De talán feltesszük magunknak a kérdést: Hogyan tud két, autónak képzelt és autóhanggal kísért, kocka tologatása hozzájárulni ahhoz, hogy létrejöjjenek a gyermek agyában a fontos, hosszan tartó kapcsolatok? Talán még soha nem gondoltunk arra, hogy a játéknak egy ilyen fontos funkciója is van. Vizsgáljuk meg a játékot, és nézzük meg, mi is az alapja ezeknek a látszólag haszontalan tevékenységeknek, melyekben a gyerekek életük első éveiben olyan nagyon el tudnak mélyedni.
Mikortól játszik a gyermek?
Néha elég nehéz éles különbséget tenni a játék és a felfedezés között, például amikor a kisbaba játékait egymás után többször ledobja az etetőszékéből a földre. Ilyenkor játszik, anyját bosszantja vagy esetleg a gravitációval kísérletezik? Valószínűleg a három dologról egyszerre van szó, de a játéknak annyira fontos szerepe van a fejlődésben, hogy ebből a szempontból egy tevékenységnél sem szabad elfeledkezni. Attól függően, hogy hogyan definiáljuk a játékot, ez körülbelül a harmadik hónap környékén kezdődik, amikor is a kisbaba órákon keresztül próbálgatja az előtte függő tárgyakat megütögetni, illetve amikor megpróbálja megfogni lábujjait. Ezek a látszólag haszontalan tevékenységek hozzájárulnak a kéz-szem koordináció fejlődéséhez, és új kapcsolatokat hoznak létre a kisbaba agyában a vizuális kéregnek és a motorikus kéregnek nevezett területek között. Az agy egyes területein belül, illetve a közöttük lévő kapcsolatok létfontosságúak a fejlődés szempontjából. A játékon keresztül a gyermekek kis fizikusokká válnak, felfedezik a tárgyak súlya, mérete és alakja közötti különbségeket, és azt is, hogy kemény felülethez dobva milyen hangot adnak. Érdemes időt fordítani arra, hogy megfigyeljük, milyen erősen tud összpontosítani, és milyen kitartóan próbál egy-egy új tárgyat megfogni. Vegyük észre arcán az örömöt, amikor végre sikerül valamit -még ha pillanatokra is- megfognia. A siker felett érzett öröm következtében endorfin nevű anyag szabadul fel agyában, mely a nyugalom és az elégedettség érzetét kelti benne.
A játék szerepe az érzelmi fejlődésben
Nem szabad lebecsülni a játéknak az érzelmi fejlődésben betöltött szerepét sem. A gyermekek gyakran kerülnek szembe nehéz problémákkal, mint amilyen például egy testvér születése, melyet egy szerepjáték biztonságos körülményei között saját kis világában fel tudnak dolgozni. A gyermekekkel foglalkozó terapeuták is gyakran alkalmazzák a játékot, traumát elszenvedett gyermekeknél. Szülőként is gyakran többet megtudhatunk gyermekünk félelmeiről, ha megfigyeljük játékát, mintha közvetlen kérdéseket teszünk fel. Ne kérdezzük tőle, hogy nyugtalan-e valami miatt, hiszen ekkor szavakkal kellene kifejeznie érzéseit, - és ez a fejlődésének ebben a szakaszában még meghaladja képességeit. Mélyebb érzelmeit, érzéseit könnyebben megismerhetjük akkor, ha alaposan megfigyeljük, hogyan játszik. A dühöt és a féltékenységet lehet csökkenteni, ha a gyermek babákkal játssza el ezeket a helyzeteket. Ezért kistestvér születése előtt jó ötlet venni egy csecsemő formájú játékbabát. Ne szidjuk le a kisgyermeket, ha kiabál a babával vagy megüti. Ez egészséges jele annak, hogy új érzéseit próbálja megérteni és kezelni, miközben áthelyezi félelmeit saját, képzelt világába, távol az igazi világtól és az igazi kisbabától. A gyerekek a játék segítségével tapasztalják meg a társadalmi szokásokat is. Babákkal játszanak el társadalmi-drámai szerepeket, például a tanár, a mozdonyvezető, az anya, az apa, a kisbaba és a rendőr szerepét, a legkülönfélébb módokon, így megismerik a szerepek közötti különbségeket és fokozatosan megértik helyüket egyre táguló világukban.
Ezért ha legközelebb gyermekünket egy olyan játékban látjuk, amit korábban „csak haszontalannak” tekintettünk, akkor próbáljuk őt más szemszögből nézni és gondoljunk azokra a értelmi kapcsolatokra, melyek éppen akkor jönnek létre gyorsan fejlődő agyában!
A játék a gyermekek életében egészen más szerepet tölt be, mint a felnőttekében. Gyermekkorban a játék jelentősége hatalmas, hiszen a megismerést segíti. A játék révén gyarapodnak ismeretei a világról, mozgása finomodik, gondolkodása fejlődik, segít élményeinek megértésében, érzelmeinek elfogadásában, a feszültségek feldolgozásában, illetve a társas szabályok gyakorlásában, az alkalmazkodásban is hatalmas szerepe van. Fontos tudni, hogy a gyerekek számára minden játékká válhat, ám korántsem minden az! Ami a játékot játékká emeli, az az örömszínezet. A gyermek a játék során jóleső, feszült állapotba kerül, a valósággal nem törődik, mégis, mindvégig megtartja vele kapcsolatát. Ezt a jelenséget, különös, elvarázsolt állapotot nevezzük kettős tudatnak. Ennek köszönhető például, hogy bár a gyerek teljes komolysággal állítja, hogy mennyei süteményeket készített homokozás közben, mégis, eszébe sem jutna azokat valóban megkóstolni.
Az évek multával, ahogy a gyermek fejlődik, a világról való ismeretei egyre bővülnek, új készségek, új megismerési lehetőségek birtokába kerül, úgy változik a játék típusa, formája, funkciója is az életkorral. Életünk első játékai érzékszerveinkhez, közülük is elsősorban a szánkhoz kapcsolódnak. A csecsemő nyálával játszik, szájával fedez fel mindent, ezt nevezzük explorációs játéknak. Ahogy fejlődik, hamarosan már a mozgás, a járás öröme, a "sikerült" élménye hajtja őt tovább és tovább, később pedig a társakhoz való közeledés, a közösségi összetartozás, baráti kötődés kerül az előtérbe, barátságok és fiktív barátságok köttetnek. Mindez a társas funkciók gyakorlását szolgálja.
Nagy jelentősége van a játékban a ritmusosságnak is, bizonyos mozgások, szavak ismétlésének, hiszen ez a gyermek számára biztonságérzetet teremt egy számára oly bizonytalan, ismeretlen világban. Hasonlóan jellegzetes játék az utánzás is. Másfél éves kortól a gyermek mindent utánoz, amit csak lát, s ez számára nem csak örömforrás (a "másnak lenni" öröme), de egyben lehetőség feszültségének levezetésére is. A játékban való megismétlésnek a konfliktushordozó kínos élmények okozta feszültség levezetésében is nagy szerepe van. A gyermek eljátssza szülei veszekedését, s ezáltal máris csökken a feszültség; babáival lefejezést játszik, miközben tudat alatt talán testvérével való konfliktusát oldja, indulatait levezeti; kis plüssnyuszija győzedelmeskedik a félelmetes farkas felett, s ezzel feldolgozatlan vágyait fejezi ki szerepcsere segítségével.
Fantázia és illúzió segítségével tehát rengeteget fejlődik, tapasztal a gyermek, miközben képes feszültséget okozó élményeinek levezetésére, érzelmeinek feldolgozására, biztonságérzet teremtésére is. És ahogyan játékai révén a világot mindinkább megismeri, lassan-lassan a felnőtt világot is birtokába veszi, úgy feledi el lassanként gyermekkora varázslatait, csodáit, játékainak, gyermeki világának helyébe pedig végül a felnőttek, a realitás, és egészen másfajta csodák világa lép.
