Etettük a babákat, mikor apuka megszólal: " egyszer, majd, ők etetnek minket!" Napokig gondolkodtam a mondaton és minden hozzá kapcsolható gondolaton.
Milyen hihetetlen is, hogy az a pici, tőlünk teljes mértékben függő baba,egyszer felnő, elindul a maga útján, és remélhetőleg visszafordul, ha szülei, nagyszülei, néha érthetetlenül, néha hisztisen, néha erőszakosan ( mint a gyerek!) hívják!
Visszafordul? Mi visszafordulunk? A minta biztos itt is előnyös. Ha most arra nevelünk, hogy az időseket tisztelni, becsülni, szeretni kell, és segíteni, ha kiszolgáltatottá válik, akkor biztosak lehetünk,hogy lesz, aki egy pohár vizet hoz, ha megszomjazunk,de a karunk nem ér el a pohárig!
Sajnos, az ikreknél, nem volt idő, hogy megtapasztaljuk. Apuka, idő előtt távozott:((
Most, hogy dédiszitter vagyok, látom a párhuzamot. És ami a családot, már néha idegesíti, terhes az értelmetlen kérések teljesítése, a látszólag érthetetlen kérdések? A folyamatos figyelem.
Igen, mint a gyerek. Látom a különbséget.Én, csak az "övé" vagyok nap közben. Nincs is annyi baja, mert nem kell figyelmet kelteni, hiszen figyelek, egész nap. Mesél is, régmúlt időkről. Néha keresi a szavakat, néha összekever dátumokat, neveket... Ezt csinálja a gyerek is. Megtanítjuk, nem vagyunk mérgesek, ha huszadszorra sem tudja, ha mindig akar valamit, ha épp magunkkal foglalkozunk..
Nem tudom leírni, milyen érzés volt a párhuzam egyik nap. Reggeltől Albert érkezéséig egyedül voltunk, majd a feladatom bébiszitteré váltott, és hirtelen úgy tűnt, hogy semmi nem történt, folytatom a munkám:))
De nagy élmény ez is! A hála, nem mindig úgy érkezik, mint a gyerektől. Van, hogy csak vájt füllel lehet meghallani. Van, hogy szekálásnak tűnik...de nem! Csak ragaszkodás, hála és köszönet van benne!
Engem meg folyamatosan tölt fel!!:))
Vajon én, megtettem szüleimmel, nagyszüleimmel, amit ők velem? Vajon lesz, aki velem megteszi?
El sem tudjuk képzelni, hogy ne így legyen! Pedig...de nem akarok ünnep rontó lenni!
A Ti kicsinyeitek, visszatérnek majd gondoskodni, biztos!!
3 megjegyzés:
Nagyon jò volt olvasni, amit ìrtál. Èn magamra ismertem, èn visszafordultam a nagymamámhoz, amìg lehetett. Ès azt gondolom, hogy mèg akkor is èn kaptam, amikor adni szerettem volna.
Kedves Adrienn!
Nagyon nagy segítség vagy, ebben is! Biztos helyről, első kézből tudom! Hála érted az ÚrIstennek, most is! :)
Szeretettel: Csilla
Zsuzsika! Örülök, hogy itt vagy! Tudom, hogy megtetted, és azt is,hogy mennyit kaptál. Most azt adod a gyerekeidnek, és ez így megy tovább...:))))
Csilla! Megkönnyeztem, amit írtál.Én úgy élem meg, hogy nekem ajándék a feladat! De nagyon nagy öröm, hogy látom, oda-vissza működik!:)) Köszönöm!
Megjegyzés küldése