Ritkán írok ide bejegyzést, de ez most kikívánkozik.
Adrienn, kérlek nyugodtan töröld, ha úgy érzed.
Az elmúlt két nap eseményeit szeretném közzé tenni. A szomszéd faluban, ahol hat évig éltem, és anyámék most is ott laknak, történt az eset.
Csütörtök délelőtt az egyik helybeli nő elvitte a két fiát és a kislányát iskolába és óvodába, majd bement az önkormányzatra és lemondott a szülői jogairól, külön kérve, hogy olyan nyilatkozatot írjon neki a jegyző, amit nem lehet később visszacsinálni. Kijelentette továbbá, hogy a gyerekek nem mehetek már haza délután, hozzák őket az önkormányzatra, majd kijön elköszönni, és oda jöjjön a gyámügy is. Annyi holmit vihetnek, ami rajtuk és a táskájukban van. Mikor délután a gyerekekkel közölte a hírt, azok hisztérikus rohamban törtek ki, nem akartak beszállni a gyámügyesek kocsijába, kiabáltak, sírtak.
Sikerült a családsegítő hölgynek elintéznie, hogy egy helyre vigyék őket, együtt maradhassanak (mert ez nem volt biztos!).
Hatalmas volt a felháborodás a faluban, mert nehéz sorsú család voltak, és mindig mindenki segített nekik, ahol csak lehetett. Az anya állami gondozott volt, eddig azt hajtogatta, hogy csak oda ne kerüljenek a gyerekek, mert ő tudja, hogy az milyen.
Senki nem értette, hogy mi történhetett, lincshangulat kezdett alakulni.
Aztán csütörtök este az apa a kocsmában kezdte ordibálni, hogy hiába vitette el a nő a gyerekeket, úgyis megtalálja és "nem ússzák meg azok se!"
Ma délelőtt kiderült, hogy a szülők váltak, ami az apának nem tetszett és ezért hónapok óta életveszélyesen fenyegette az anyát és a gyerekeket. Rendőrségi jegyzőkönyv is van arról, hogy az anya panaszt tett, de a rendőrök nem tettek semmit, mondván: csak akkor tudnak intézkedni, ha tettlegesség történik. A családsegítő tanácsolta, hogy helyezzék biztonságba a gyerekeket. Mivel az anyának nincsenek rokonai, végső elkeseredésében elvitette őket. Haza azért nem mehettek iskola/óvoda után, nehogy ott legyen az apjuk. Míg csütörtök délelőtt a gyerekek iskolában, óvodában voltak, addig az apa anyja bezárta az anyát a házba, kívülről kitámasztotta az ajtót, és elhordatta az udvarról az önkormányzattól fűtéssegély címén kapott fát.
Kérdésem: Ebben a nyamvadt országban vérnek kell folynia, hogy a rendőrség segítsen azon, aki segítséget kér? Rákényszerül egy anya, hogy állami gondozásba adja a gyerekeit, csak hogy az életüket védje? Nem számít, hogy tanú van a fenyegetésre, mert az nem tettlegesség???
Mi a fene folyik itt??????????
Adrienn, kérlek nyugodtan töröld, ha úgy érzed.
Az elmúlt két nap eseményeit szeretném közzé tenni. A szomszéd faluban, ahol hat évig éltem, és anyámék most is ott laknak, történt az eset.
Csütörtök délelőtt az egyik helybeli nő elvitte a két fiát és a kislányát iskolába és óvodába, majd bement az önkormányzatra és lemondott a szülői jogairól, külön kérve, hogy olyan nyilatkozatot írjon neki a jegyző, amit nem lehet később visszacsinálni. Kijelentette továbbá, hogy a gyerekek nem mehetek már haza délután, hozzák őket az önkormányzatra, majd kijön elköszönni, és oda jöjjön a gyámügy is. Annyi holmit vihetnek, ami rajtuk és a táskájukban van. Mikor délután a gyerekekkel közölte a hírt, azok hisztérikus rohamban törtek ki, nem akartak beszállni a gyámügyesek kocsijába, kiabáltak, sírtak.
Sikerült a családsegítő hölgynek elintéznie, hogy egy helyre vigyék őket, együtt maradhassanak (mert ez nem volt biztos!).
Hatalmas volt a felháborodás a faluban, mert nehéz sorsú család voltak, és mindig mindenki segített nekik, ahol csak lehetett. Az anya állami gondozott volt, eddig azt hajtogatta, hogy csak oda ne kerüljenek a gyerekek, mert ő tudja, hogy az milyen.
Senki nem értette, hogy mi történhetett, lincshangulat kezdett alakulni.
Aztán csütörtök este az apa a kocsmában kezdte ordibálni, hogy hiába vitette el a nő a gyerekeket, úgyis megtalálja és "nem ússzák meg azok se!"
Ma délelőtt kiderült, hogy a szülők váltak, ami az apának nem tetszett és ezért hónapok óta életveszélyesen fenyegette az anyát és a gyerekeket. Rendőrségi jegyzőkönyv is van arról, hogy az anya panaszt tett, de a rendőrök nem tettek semmit, mondván: csak akkor tudnak intézkedni, ha tettlegesség történik. A családsegítő tanácsolta, hogy helyezzék biztonságba a gyerekeket. Mivel az anyának nincsenek rokonai, végső elkeseredésében elvitette őket. Haza azért nem mehettek iskola/óvoda után, nehogy ott legyen az apjuk. Míg csütörtök délelőtt a gyerekek iskolában, óvodában voltak, addig az apa anyja bezárta az anyát a házba, kívülről kitámasztotta az ajtót, és elhordatta az udvarról az önkormányzattól fűtéssegély címén kapott fát.
Kérdésem: Ebben a nyamvadt országban vérnek kell folynia, hogy a rendőrség segítsen azon, aki segítséget kér? Rákényszerül egy anya, hogy állami gondozásba adja a gyerekeit, csak hogy az életüket védje? Nem számít, hogy tanú van a fenyegetésre, mert az nem tettlegesség???
Mi a fene folyik itt??????????
2 megjegyzés:
Hát ez borzasztó!!!!
Hirtelen azt sem tudom mit írhatnék...teljesen beleképzeltem magam ebbe a helyzetbe. Mit élhettek át a gyerekek és az Anya!!!!
Sajnos valóban így van, hogy addig elküldenek mindenhonnan még SÚLYOS testi sértést nem követnek el ellenünk :( és ez elég szégyen az országra nézve (máshol nem tudom, hogy működik ez)
Kriszti! Örülök,hogy ide írtad az esetet, hiszen sajnos, ez is ide tartozik a "gyerekdolgokhoz". Nem minden habos torta. Teljesen megrendülten olvastalak! El sem tudtam képzelni az elején, hogy mi vitte rá az anyukát erre a lépésre?!
Mekkora erő kellett neki ehhez, hogy elszakadjon a gyerekeitől, hogy legalább ők biztonságban legyenek. A családon belüli erőszak, mindig olyan téma volt,amit senki nem mer felvállalni. Nem értem,hogy ha egy dohányos bűnt követ el,hogy cigarettázik, akkor egy ilyen "apa", "férj",miért nem bűnöző? Miért nem lehet számon kérni és elítélni?
A Gyámügy,és a Családsegítő pedig,egyszerűen egy intézmény, ami nem tudom,hogy mire jó? Én többször fordultam segítségért, kifejezetten tanácsért, de még azt sem tudtak adni. Egy módszerük van..elvenni a gyerekeket, ha az anya,mint ebben az esetben, nem maga teszi meg!
Nagyon megrázó a téma, még visszatérek én is rá, mert nagyon sok minden eszembe jutott erről. És beszélni kell róla, hiszen a homokba dugott fejünkkel, csak gyáván hátat fordítva,észre sem vesszük, hogy mi zajlik körülöttünk! Vajon tudnánk-e segíteni, pl. ennek az anyukának?? Mindegy, hogy nem a mi feladatunk, de nem mehetünk el mellette szemet hunyva,ha igazi szülőnek valljuk magunkat!
Van valakinek ötlete??
Megjegyzés küldése