Csodák palotája, Alberttel

Az a fordított helyzet alakult ki, hogy ő mutatta meg, mivel mit kell csinálni, és mi, hogyan működik. Én, csak tátott szájjal néztem, hogy milyen ügyesen bírja játékra a fizikát. Mire elolvastam, hogy mit kell csinálni, ő már rég játszott vele. Volt, ahol körbeállták, mert olyan ügyesen csinálta a "lehetetlen " feladatot.
Kiderült ugyan, hogy apukájával volt már itt, de, hogy ilyen mély és tartós élmény maradt benne, az akkor is lenyűgöző.
Minden sokáig lekötötte, nem szaladgált ide-oda, és amit apukája mesélt, azt tovább adta nekem.
Én még nem voltam itt, tartottam is tőle, hogy hogyan fogok eligazodni, de Albert, kitűnő idegenvezető volt.
Ez a nap volt a szünidei záróbulink.
Nagyon jól sikerült!
Aztán, még hazajöttünk, hogy a cicákat üdvözölje, és egyből talált egy feladatot magának. A ragacsos cicaszőrtelenítővel, tisztára varázsolta az ágyamat! Szintén ügyesebben, mint én, hiszen a törött nyéllel, nekem nem nagyon sikerült, de ő megoldotta a két kis ujjával.
Remélem, neki is olyan klassz volt a nyárzáró, mint nekem!
Sokat fotóztam: