2012. február 13., hétfő

Szülinap, szülinap hátán.....

Nem győzöm olvasni, nézni a sok szülinapos bejegyzést. Milyen érdekes, hogy ennyire sokan születtek ebben a hónapban!
Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy mennyire mások a szokások.
Az én véleményem az,hogy" mindig, minden körülmények között", az ünnepelt legyen a középpontban. Furcsán hangzik? Pedig nem is annyira egyértelmű.
Számtalan olyan bulit láttam már, ahol hatalmas, sátoros ünnep, rengeteg vendég,torta, játéktenger....és hol a gyerek??
Az érkezéskor elhangzó köszöntés, az ajándék átadása, miközben figyelik, hogy látja-e a többi felnőtt, hogy ő mennyit szánt ajándékra, és milyen hatalmas (használhatatlan) dologgal állt elő?!  Versengés,hogy melyiket veszi kézbe a gyerek legtöbbször. Az elején húzzák-vonják, kézről kézre a kicsit,majd a lakoma megkezdésével, lassan csitul az örömködés, és már  azt sem tudják,minek jöttek össze. Jön az ételek dicsérete, a pletyi. A beszélgetések a rég nem látott barátokkal...de hol az ünnepelt?
Illusztráció...nem szülinap volt


Azért van másmilyen is. Van, amikor a család apraja (jó esetben van) és nagyja van jelen, és kissé koncentráltabb a dolog, jobban középpontban van a kisgyerek. Ez sem rossz,főleg, ha folyamatosan érződik a levegőben,hogy "Te vagy a csillag "a mai napon(is), és miattad jött és örül mindenki a családban. Nincs lakoma, pár szem rágcsálni való,és sok-sok játék.Na,nem az ajándékra gondolok, hanem azokkal való tevékenységre.
Vikim a lábak között..átmenetileg

Jó esetben,valóban használható , és neki való dolgot kap.
A ruhaneműtől én irtózom,mert az a gyereknek természetes, és nem ajándék. Szeretem, ha becsomagolt, és téphető  formában kapja meg, és látszik a kíváncsiság, majd a meglepődés,öröm az arcocskán.
Robi szülinap

Aztán van, a számomra normális, amikor is feldíszítik a lakást,finom torta, gyertya, ének, és sok gyerek...olyan tényleg babazsúr-os!:)

A gyerek számára lényegtelen dolgok, mind feleslegesek. Szerintem!
Mikor Misi és Szilvi velem volt, "csak" s.k.torta volt, az ünnepelt által szeretett gyümölccsel. Mindenki ünneplőbe öltözött, becsomagolva az apróságokkal álltuk körbe az asztalt, énekeltünk, és vártuk a gyertyafújást, amit megtapsoltunk. Majd mindenki átadta az ajándékát és a jókívánságait a maga puszijával. Aztán kezdhette a bontogatást.Mi, pedig lestük a hatást.
Amikor már mindent megszemlélt, kipróbált, akkor ebédeltünk, majd jött a tortavágás, amiből az ünnepelt kínált meg mindenkit,sőt, a szomszédnéninek is vitt kóstolót.
S.k. torta

Sajnos, gyereket nem tudtam összeszedni, de később, mikor már közösségbe jártak, akkor meghívhattak pár barátot. Ez egy más történet.
ajándékbontás

Számomra az a legfontosabb, hogy legalább egyszer egy évben CSAK az övé legyen a nap minden perce.

A bölcsiben, ha hozott a szülő tortát, szintén "fellufiztuk"a szobát. Ezekkel később játszhattak, sőt,haza is vihették. A szoba közepére tettük az asztalt, rajta a torta,és az egész csoport ünnepelt, énekelt és tapsolt. Majd ebéd után, végigkínálta társait a főszereplő, feltéve, ha volt kedve, és nem inkább ő is evett volna már. Kapott valami apróságot tőlünk, aminek az volt a lényege, hogy kizárólag ő birtokolhatta:))
A gyerekek rajzoltak neki, amit szintén hazavitt délután!



Egészen biztos vagyok, hogy volt akinek a legnagyobb élménye a "bölisbuli" volt!

Az ajándék, egy külön fejezett, de előrebocsájtom, hogy nem esek hasra, ha az első szülinapon, elektromos autót kap a gyerek, miközben, még járássegítőre lenne szüksége!





Boldog szülinapot, minden blogos barátomnak!!!!



( A képek illusztrációk, saját gyűjteményből!!!)

2012. február 10., péntek

Bébi és dédi

Egyszer régen, a hármas ikreknél hangzott el a mondat. Azóta gyakran eszembe jut, de konkrétan nem kötődött hozzá esemény.
Etettük a babákat, mikor apuka megszólal: " egyszer, majd, ők etetnek minket!" Napokig gondolkodtam a mondaton és minden hozzá kapcsolható gondolaton.
Milyen hihetetlen is, hogy az a pici, tőlünk teljes mértékben függő baba,egyszer felnő, elindul a maga útján, és remélhetőleg visszafordul, ha szülei, nagyszülei, néha érthetetlenül, néha hisztisen, néha erőszakosan ( mint a gyerek!) hívják!


Visszafordul? Mi visszafordulunk? A minta biztos itt is előnyös. Ha most arra nevelünk, hogy az időseket tisztelni, becsülni, szeretni kell, és segíteni, ha kiszolgáltatottá válik, akkor biztosak lehetünk,hogy lesz, aki egy pohár vizet hoz, ha megszomjazunk,de a karunk nem ér el a pohárig!


Sajnos, az ikreknél, nem volt idő, hogy megtapasztaljuk. Apuka, idő előtt távozott:((
Most, hogy dédiszitter vagyok, látom a párhuzamot. És ami a családot, már néha idegesíti, terhes az értelmetlen kérések teljesítése, a látszólag érthetetlen kérdések? A folyamatos figyelem.
Igen, mint a gyerek. Látom a különbséget.Én, csak az "övé" vagyok nap közben. Nincs is annyi baja, mert nem kell figyelmet kelteni, hiszen figyelek, egész nap. Mesél is, régmúlt időkről. Néha keresi a szavakat, néha összekever dátumokat, neveket... Ezt csinálja a gyerek is. Megtanítjuk, nem vagyunk mérgesek, ha huszadszorra sem tudja, ha mindig akar valamit, ha épp magunkkal foglalkozunk..
Nem tudom leírni, milyen érzés volt a párhuzam egyik nap. Reggeltől Albert érkezéséig egyedül voltunk, majd a feladatom bébiszitteré váltott, és hirtelen úgy tűnt, hogy semmi nem történt, folytatom a munkám:))

De nagy élmény ez is! A hála, nem mindig úgy érkezik, mint a gyerektől. Van, hogy csak vájt füllel lehet meghallani. Van, hogy szekálásnak tűnik...de nem! Csak ragaszkodás, hála és köszönet van benne!
Engem meg folyamatosan tölt fel!!:))

Vajon én, megtettem szüleimmel, nagyszüleimmel, amit ők velem? Vajon lesz, aki velem megteszi?
El sem tudjuk képzelni, hogy ne így legyen! Pedig...de nem akarok ünnep rontó lenni!
A Ti kicsinyeitek, visszatérnek majd gondoskodni, biztos!!

2012. február 5., vasárnap

Csak egy kép......

A kép, a fotós, és főleg a modell...KÜLÖNLEGES!!!