Terápiás nap, Alberttel

Már jól kezdődött!!!

Találkozásunkkor, olyan ölelés, és puszi tenger fogadott, hogy már ki is sütött a nap, a fekete felhők mögül!:))

Minden alkalommal, fedezek fel újabb aranyos, okos dolgokat nála!
Kezdtük a kert szemlével, ahol megint ámulatba ejtett, hogy melyik virágról mit tud, mi a helyzet a komposztálással, melyik növénynek, amit újnak véltem, mi a neve? Palántáról, vagy magról került-e a földbe, és kinyílik-e jövőre is, vagy csak egynyári!

Feladatnak, a Cserepes virágok öntözését kapta, amit kedvesen áthárított rám, mert egyéb dolga akadt, de kellő utasítással látott el, hogy melyik növényt hogy kell locsolni! Majd a végén kikacagott, hogy "Adrienn néni! Te meglocsoltad  a gazt is!:))"

A tekinek hamar elfutott ennivalót keresni, amit persze tudott, hogy hol , mit és mennyit tépjen ki, hogy kedvence jól lakjon!

 Még megkaptuk feladatnak, hogy készítsünk be egy kenyeret, de azt is áthárította. Ám, amikor nem találtam valamit, szó nélkül jött, vette elő!

Közben előkerültek a szomszédból a gyerekek. Helga és Simon ikrek, ők 6 évesek lesznek ősszel, Vince 3 éves.

Hiába volt köztük kerítés, egy pillanat alatt találtak közös játékot. Persze Albert irányított, de nem rossz értelemben, hanem neki vannak olyan ötletes dolgai, amit szívesen követnek a többiek.
Most éppen, régi lambéria lécek, lenolajjal való lefestése volt az ötlet. Talált is annyi ecsetet, hogy mindenkinek jusson, majd a már régebben felfedezett résen keresztül, átjuttatott a gyerekekhez. Ezután mindenki nagy festésbe kezdett. Albert szorgalmasan mártogatta a kiszáradt ecseteket, miközben ő is haladt a munkával. A technikát a gyerekek hamar elsajátították, és olyan ügyesen élvezettel mázoltak órákon át, hogy nekem csak a figyelem jutott.

Azaz, még az aláfestő mese. Albert kívánságára, a "rosszaságaim"-ról kellett mesélni, ami a többi gyereknek új volt, így némely izgalmas résznél, tátott szájjal hallgatták gyermekkori szófogadatlanságaimból eredő, apró baleseteimet.
Albert csak sorolta, hogy most még melyik maradt ki, melyiket meséljem:)

Aztán rémisztő, de hősies kirándulásunklat kellett elmesélni, a legutóbbi viharos, margitszigeti kalandról.
Mivel a szomszéd gyerekek is ugyan olyan türelemmel vannak nevelve, mint Albert, egy szóváltás nem volt, és az első szóra összepakoltak (Albert már szó nélkül!), amikor közeledett az ebéd.
Ebéd előtt, még egy mesére "átugrott" a szomszédba!:))

Helgáék aludni mentek, mi csak pihenést terveztünk, de hát sok volt a dolog!!:))
Előszaladt a hokedlivel, kezében a metszőollóval fenttermet, maj lenyeste a borostyánt. De nem ám ccsak úgy, itt-ott belecsipokedve, hanem módszeresen, végighaladva a kerítés mentén.
Majd seprűt ragadott és gereblyét, összeszedni a levágott ágakat.

Az én feladatom, a szemét lapátra seprése volt. Aztán gondolkodóba esett, hogy a levágott gallyak hova kerüljenek?
Végül, beszaladt a garázsba, és egy "zöld zsákkal" jött elő!!
Hiszen előtte, végig latolgatta, hogy a komposztba nem mehet, mert kihajt, a szemetes kukát most ürítették...így jött a zsák!
Pihentetőül, végighevert a betonon!:))

Újabb ötlet született pihenés közben! A lepácolt lambériákból, utat épített a teregető kötélhez, hogy ne járjuk le a füvet:))) Végén, pontosan összeillesztve egy rámpa készült, amin szabadon mozoghattunk.

Majd előkerült egy festék szóró flakon, meg egy furnérlemez,ez, majd egy papír, és különböző levelek felhasználásával, kép készült!

Közben ismereteim is bővültek, pl. a levél lepréselésével kapcsolatosan....
Az ebédhez, nem túl sok étvágya volt, de menetrendszerűen kezet mosott, leült, csak különböző kifogásokkal alátámasztva, felénél abbahagyta.
Felébredt a Papi is, és bármire kérte Albertet, azonnal vitte, morgolódás nélkül.
Ha valami utasítást kapott, hogy pakoljon el, akkor ha olyan volt, azonnal megtette, de ha még használatban lévő, azt okosan elmagyarázta, hogy miért maradjon elől.Hosszabb vitába nem ment bele...kis morgolódással, de beadta a derekáét az idősebbnek.

Iskolás lesz!!
Túlzottan nem dobta fel a kérdés, de a táskáját megmutatta, annak minden fortélyával, és használhatóságával együtt.
Még rengeteg tervünk volt, de megjött anya!!
Annyira jól esik, amikor ilyenkor, még kérdezi, hogy nincs-e még dolga, mert szeretné, ha maradnák!
Másnapra, még egy rövid találkozás, az év nyitó utánra becsúszott, mert "maszat" kutyásat, még nem is játszottunk.
Erre elég is volt az idő, és egyébként is, olyan fáradt volt az iskolai tortúrától, hogy csak valami nem túl mozgalmas játékot kellett találnunk. Így maszat és én (a juhász), leheveredtünk, és csak nézegettük a nyájat, miközben kitalálta, hogy egy új kutya jött, és mi most azt tanítjuk be, hanyatt fekve:))


Végül, egy kis kert!!!

És sajnos, a terápia abbamaradt:(((