Most sem volt ez másként! Az iskolából hazaérve, már az ajtóban belépve megláttam, és valóban letaglózott. A régebben épített dobozházikó, felújításra került, akárcsak a lakás. A mester emberek megihlették, a technikákat elleste, és gyönyörű háta készített. Azt hittem, hogy új dobozból, de nem!!! A régit alakította át, és tapétázta le, újságpapírral! Ajtó és szőnyeg is került, sőt egy polc is gazdagította a belső teret.
Elképesztő, ahogy elmagyarázta, mit hogyan kellett kivágni, beragasztani, milyen nehézségek adódtak, milyen szerszámok kellettek!
Fel is cingáltuk az új szobájába, ami tényleg egy tündéri kis kuckó lett, bár még változtatások lesznek, ahogy alakul a többi helység.
Aztán, palacsinta sütésre kért meg anya, hogy Albert vacsorára azt kapjon.
Azt már kérnem sem kell, hogy a hozzávalókat hozza ki, de hogy kivegye a kezemből, és teljesen tökéletesen elkészítse a tésztát......!!!
Anyukája azt mondta, hogy neki nem szokott ilyeneket csinálni (ja, a szemetet kivitte, tiszta zacskót tett a tartóba, megterített..). Azt gondoltuk, hogy attól, hogy én esetlenebbül mozgok a konyhájukba, így ő kerül vezető szerephez, és ettől minden tehetsége előjön!:)
Többször észrevettem már, hogy egyből bölcs irányítóvá válik, ha valami mellett értetlenül állok:)))
Vacsora után, már megérkezett anya, így több időnk nem volt játszani, de pénteken több időnk lesz, és talán, már lassan minden a helyére kerül!
3 megjegyzés:
Nagyon szerencsés család, hogy Te vigyázol Albertre! Süt a szeretet minden mondatból!
Én is szerencsének élem meg, hogy vele lehetek!:))
Nagyon cuki ez a nagy fiu,annyira edes,es hat klasz a hazikoja,szep a lqakas is.puszika
Megjegyzés küldése