Keserű méz...

Csak röviden jegyzem meg, hogy szerintem, a bébiszitterség, abszolút bizalmat, megbízhatóságot, és szavahihetőséget követel mindenki részéről! Legalább is, azt gondolom, hogy ha kimondok valamit, az úgy van és legyen!
Telefonon beszéltem egy szülővel, egyeztettünk, hogy menjek x napon estére, majd a többi alkalmat megbeszéljük. Én rákészültem az utazásra, páromnak főztem sütöttem egy adag "ellátmányt", míg magára hagyom! Azért egy kicsit meg akartam bizonyosodni, hogy nem változott-e a program! Telefonáltam 1x,2x sikertelenül, majd tegnap, amikor már csomagoltam, még egy próbát megejtettem.
Szerencsére, ugyanis" nem biztos", meg "el is felejtette mondani".....
Csak azért nem voltam mérges, mert örültem, hogy nem vágtam neki az utazásnak!
Aztán elgondolkodtam, hogy milyen szitu, ha megígérem, hogy ott vagyok 7-re, és állnak a szülők színház jeggyel a kezükben, én meg -Ja, el is felejtettem szólni!"
Több évtizede csinálom a dolgom, de tényleg, mostanában annyira más minden! Miért?
Számtalan esetben, arra sem méltatnak, hogy a "majd a férjemmel megbeszéljük, és visszaszólok" valóban megtegyék! Közben, ha hív valaki, kénytelen vagyok habogni...
Nem húzom fel magam! Csúszik kicsit az időpont, de megyek, mert Bazsizni is akarok, és Albertnek is kellek...és az tuti!!!!

Ha már Pesten vagyok...

Persze egy Bazsinak és egy Albertnek is be kellett férjen az időbe!!:))
Mindkettő rövidre sikerült, de azért az öröm nem volt kisebb.

Albert új szobájának elkészülése, a finisbe ért! A munkamenet minden fázisát, tökéletesen elmondja, tudja, hogy mi történik.

Az iskola, még mindig kicsit szokatlan számára, nem tudom, hogyan lehet meggyorsítani a folyamatot? Persze ez nem is az én feladatom, csak nem hagy hidegen a dolog! Örülök, hogy az anyukája szívesen osztja meg velem a problémákat, és meghallgatja az én elképzeléseimet is!
Erről a témáról is írhatnék, egy nem rövid gondolatmenetet...majd...most nem akarom a jó kedvem elrontani!

Bazsikám, a nagyfiús frizurával, a mosolygós, huncut pofijával, a fejlődésének minden apró mozzanatával, minden percben elkápráztat!
Mint a szivacs, úgy issza az új és újabb felfedezéseket, ismereteket.
Hamar be lehet vonni játékba, és nagyon érdeklődő, minden dalos, mondókás, játékos dolog iránt is! Kis is használom!:)))
A "dobálós" korszakát éli, de ha más felé tereljük az érdeklődését, hamar felhagy vele.
Sajnos a fotózás itt sem lett jó, de ennek az is az oka, hogy folyamatos mozgás közben ,elég nehéz elkapni:))

Azért idebiggyesztem, aztán majd "lopok" a szülőktől fotókat még!:))


A dobolás terén, előrelépés következett. A vödrös-lapátos felszerelés, azért még előkerül, legalább is, ha meglát, de már egy szinttel feljebb lépet a dobgépével!:))

Ez a kipakolást örökíti meg, de vissza is pakol!!!

Sőt, egy zoknira rákérdeztem, hogy hova való, és egyből a helyére tette!!:)

Fejlődött a labda, és a húzogatós és tologatós játékok terén, be is mutatta tudományát!

A technika fejlődésével is lépést tart! A TV-t ki be kapcsolja, lehalkítja, felhangosítja. Telefonálni nagyon tud, szemrebbenés nélkül kinyitja a billentyűzárat:))

Zenére mozgásba lendül (anya!), apával pedig, a kondícióját tartja karban! Tornázás, masszírozás, kis birkózás...ahogy a fiúknak kell, hogy erőnlétüket " fitogtatni" tudják!:)))

Evéssel továbbra sincs gond, ha nem ízlik, fintorog, kiköpi, de nem utasítja el a következő falatot!

Vár türelemmel, míg elé kerül az ebéd...

Sűrű program, kevés bejegyzés:))

3 hét után, már alig vártam,, hogy kicsit hazamenjek. Jó volt Pesten, sok élményem volt, sok pozitív dolog történt, de már vágytam a kuckómra.

A vonaton hazafele jött a telefon...Levi beteg! Tudok menni?  Persze!
Így útközben, már azon törtem a fejem, hogy melyik vonattal megyek vissza, addig milyen feladatot kell feltétlenül elvégeznem Kőrösön, mivel kárpótolhatom a környezetemet a hosszú távollétért?
Sikerült mindent elrendeznem, és vasárnap, ismét útra keltem.

Levi ,szerencsére nem volt már lázas, jó kedvvel érkezett, és harsányan jelezte, hogy menyire örül! Sok-sok mondanivalója volt, sokat kérdezett..Még mindig nem érti, hogy én miért megyek Kiskőrösre???
Megbeszéltem vele, hogy nyáron elviszem, hogy a meséimből már nagyon jól ismert környezetemet, állataimat megmutassam neki. Innentől kezdve, akivel csak találkozott, mindenkinek elmesélte, hogy megy Kőrösre, és szó szerint idézte, hogy miket fog csinálni, mit fog látni, kikkel fog találkozni...
Kutyámról és cicámról szóló történeteimet újra és újra hallani akarta, és szintén mesélte mindenkinek.

Nagyon sokat változik, már olyan nagyfiú!:)
Jégkorongozni jár, és mezeket "gyűjt". Minden nap felvett egy újabb mezt, amiben le kellett fényképezni!:)
Amikor a mamánál vigyáztam rá (hogy ne kelljen korán kelni, én mentem oda),. akkor pedig az egész hokifelszerelést felvette, hogy bemutathassa. Nem egyszerű mutatvány beöltözni!:)

Nagyon élvezem, hogy nálam mindent megtalál, akármennyi idő van a találkozások között, azzal kezdi, hogy a kincses dobozt előhúzza, és minden alkalommal örül a tartalmának.
Néha olyan dolgokat keres, amire már nem is emlékszem, de ő megtalálja: Feltúrjuk a játékosszekrényt, és minden helyet, ahol előfordulhat, míg rá nem bukkan a több éves, nem éppen a mai modern játékok valamelyikére.

A legjobban az tetszett, hogy a matuzsálemi rugós foci, a viseltes játékosokkal, még mindig kiüti a legóból készült otthoni változatot:)))

Mikor már jól volt, átlátogattunk a szomszédba, ahol Olivér és egy kis barátja volt csak, mert Dani oviban volt. Kissé féltem is, hogy a két kicsivel, mit fog kezdeni?
Annyira aranyosan figyelt rájuk, játszott velük, és odaadott mindent, amit hevesen elvettek tőle.Játszott velük "kukucskálóst", és szólt, ha rosszaság fele kacsingattak!:))
Ritának persze, egyből elmesélte a kiskőrösi tervünket!:)
Levegőre,már mehettünk volna, ha nem olyan ködös ,zord időjárás lett volna. Így, ha néha felbukkant a nap, az erkélyen élveztük, és a szintén ezeréves távcsővel kémlelte a tájat.

Sajnos, a képek nem túl jól sikerültek, de nekem a fejemben is van belőle másolat, és az tökéletesen éles:)))

Egy röpke intézni való alkalmával, nagyival együtt, egy jászolt is sikerült megnézni, amin némi hiányosságot felfedeztem, de ezt persze nem fedtem fel, hogy a csoda csorbítatlan maradjon Levinek!:)

Mamánál a villanyvonatot is elővettük, és megint boldog voltam, mert az együtt töltött vasutasparki kirándulás emlékére, "Füsti"-nek nevezte el a mozdonyt! Maradandó volt az élmény, és engem ez már teljesen kielégít!:))

A "még mindig nem értem" memória játék, amiben persze állandó vesztes voltam, hiszen képtelen vagyok megjegyezni a motormárkákat:)))

És egy kis állatszeretet...

Levi irodája:)))

Még egy nem vidám, de nekem nagyon kedves momentum, hogy másnap , Levi anyukája elmondta, hogy este sírva aludt el, mert "Adrienn elmegy Kiskőrösre!"  Kell ettől több??????