Nem akartam, hogy a két kicsi találkozzon, mert folytonos rivalizálással elrontják mindhármunk napját.Teljesen jogosan, az egész figyelmet magukénak szeretnék tudni, így amennyiben lehet, el is kerüljük az osztozkodás lehetőségét.
Most is így történt. Levit elvitték, én meg trappoltam az oviba. Valamelyest kisebb volt az elragadtatása, nem igen gondolkodtam a miértjén, de sejtettem, hogy nem velem van a baj. Nem faggatóztam, csak a napi élményeiről kérdezgettem és a terveiről délutánra.
Tündéri volt, mert szépen elmondtam, hogy útközben el kéne intéznem egy apróságot. Kis ellenkezés után, mivel megmagyaráztam a dolgot és azt is hogy miért most kell intézni, belement, én meg megígértem, ha sokan lesznek, nem várjuk meg. Szerencsénk volt, hamar végeztünk. Haza felé 2 gyalogút és egy buszos áll rendelkezésünkre. Ő a gyalogost választotta, méghozzá, szerintem a hosszabbat. A végére kiderült, hogy neki volt igaza...az volt a rövidebb!!!!:)))
3 megállót ballagtunk, és a busz, még mindig sehol. Elégedetten nyugtázta elismerésemet, hogy milyen okos volt, hiszen még mindig egy helyben toporognánk a meleg tömegben!!!
Hazaérve, még anyával is tudtunk váltani pár szót. Közben Albert megmutatta, hogy teljesen egyedül, hogy festette le a kapu belső részét! Gyönyörűen. Alapos, szép munkát végzett. Dicséret megint Flórának is jár, aki megengedte, hiszen valóban semmi extra gond nincs benne, így felesleges a tiltás! A festéket meg le lehet mosni!!
Megint tanultam!
Aztán egy hokedlit, ami muzeális darab, és olyan állapotban is volt,előhozott, nagy odafigyeléssel előre eltervezve, célszerszámmal, apró elemeire szedett. Majd következett az összerakás, amikor is a nagyon korhadt fákat, újabbakra cserélte.
 |
| Előbb eltávolítjuk a rozsdás szegeket, hogy lekerüljön a korhadt fa |
 |
| Itt hozzáteszem, hogy a háttérben lévő kutyaólat is ő kente le lenolajjal! |
 |
| Már az új darabok illesztése a feladat |
 |
| A szögelés néha nem úgy jött össze, ahogy elgondolta, de nem engedett segíteni, tovább törte a buksiját.. |
 |
| Nem dobunk ki semmit!! Kiegyenesíti a görbe szeget! |
Én csak álltam és bámultam...persze belül meg frászt kaptam, nehogy valamelyik szerszám balesetet okozzon neki! Még mindig nem tudom megtanulni, hogy ő egy megfontolt, nem hebehurgya kisfiú:))
A fürdés körüli rend, már nem gond, hiszen bebizonyosodott, hogy tényleg nem megyek be, ha csak nem hív. Mindent szépen odakészített, és egyedül gyönyörűen megfürdött.
Egy aggálya volt csak, hogy ha apa telefonál, nehogy elszalassza. Ígéretet tettem, hogy a lábam nem veszem el a telefon mellől, és meg mondom apának, hogy picit később hívja, mert fürdik.
A telefon nem csörgött, de ő nehezen akart felmenni a szobájába, mondván: "de még nincs késő, még hívhat!!"
Nyitva hagytuk a szobaajtót, hogy halljunk mindent. Félig aludt már, mikor kicsattant a szeme, és sürgetett, hogy siessek, mert csöng a telefon, és biztos apa az.!!!! Nem apa volt, Papit keresték!:((
Sokáig gondolkodtam, próbáltam kis fejébe látni,és kerestem volna valami megnyugtató, vigasztaló magyarázatot, de nem sikerült.......Ebben, nagyon nem vagyok jó!!! A saját gyerekeimmel szemben is tehetetlenül álltam, annak idején.Sőt,ma sem tudom, hogy melyik hozzáállásommal használtam, vagy pedig ártottam nekik.
Ő csak fújta a magáét, hogy apa mindig telefonál, most is fog. Próbáltam nyugtatni, hogy biztos akar is, csak elromlott, vagy lemerült a telefonja.
Sóhajtott egy nagyot, hogy most két hétig nem találkoznak. Mondtam, hogy figyelje meg, hamar elrepül az idő, hisz itt a nyár, sok élménnyel.-"Te csak azt hiszed, Adrienn!" mondta lemondóan.
Szerencsére egy fejből mese, meg egy kis beszélgetés után, elaludt.Reggel szépen kelt a megbeszélt időben, ügyesen előszedte és felvette ruháit, befalt egy lekváros pirítóst, és vártuk Leviéket, hogy elvigyenek az oviba
 |
| Már a napocska is keltegeti:))) |
 |
| Ne fényképez mindig!!!!:))) |
.
Ott már közeledtek egymáshoz, bár féltem, hogy az elfelezés szomorúsággal jár, de mivel reggel már megvitattuk, hogy ,miért jobb, ha csak ketten megyünk, és megígértem, hogy mi menni is fogunk....lassan elváltunk!
 |
| Azért jóban vannak, csak ne kelljen osztozkodni!! |
 |
| Elbúcsúzás |
Olyan szoros kötelék van közte és anyukája között, hogy igen ritka manapság. Anyukája, ezt az egész válásos dogot is úgy rendezte, hogy Albert a legkevésbé sérüljön! De sajnos, telejen simán nem lehet!!
Végül, az elmaradhatatlan virágok!:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése