Kriszti követője vagyok, így akit érdekel, láthatja a jobb oldalon, amikor új beszámolót készít!
Nagyon szépen fejlődik a baba, nagyon békés kiegyensúlyozott az egész kis emberke. Állítólag ennivaló bőven van! Szeretet, törődés határtalan! Jó helyre pottyant!:)))))
Sok boldog percet, napot, évet kívánok, és követem a fejlődésüket!
2011. február 7., hétfő
két nap Bazsival
Alberttól Fehérvárra mentem, a kis unokámékhoz. 2 hete voltam, de szemmel láthatóan nőtt, és persze sokat fejlődött. A mosolya, már gyakran kacagásba megy át, a kezét már tudatosan használja, a rágókát, cumit a szájához viszi, az üveget megfogja, a hangját formálja a gőgicséléstől a sikításig. A hordozóban ülve, egész felsőtestével felülésre "gyúr", kezd oldalra, majd hasra fordulni. Eszik püréket kanállal, a hozzátartozó fintorokkal, majd ízlelgetéssel és végül tátja a száját a következő falatér.Nagyon szépen elmatat a játékaival, mindenre figyel, látszik, hogy a megszokott tárgyakat milyen alaposan szemléli.
Nagyot sétáltunk mindkét nap, amikor ő jókat szunyókált a friss, tiszta hideg levegőn. Nincs is semmi baja!!!
Egyetlen dolog ingatott meg, hogy nagyon éberen aludt, és nehezen, hogy gyakran sírt az álmosságtól, de küzdött az alvás ellen, ahogy telt az idő, és esteledett, egyre többet nyűgösködött. Kétségbe estem! Mit nem csinálok jól? Mi baja van? Mi hiányzik neki? Evett, büfizett, mentek a szelek a pociból, picit kakilt is, de egyre sűrűbben jelezte, hogy nem jó valami.
Már teljes kétségbeesés kerülgetett, és alig vártam, hogy a szülők hazaérjenek. Addigra már megpróbáltam megmagyarázni magamnak, és ezzel megnyugodni, hogy a szülők hiányoznak! Nem volt még úgy egyedül, hogy egyikük ne lett volna ott. Egyszer ugyan már volt egy estét a másik mamával, de akkor még kisebb volt. Mára már vannak kialakult, megszokott dolgok körülötte, ami biztonságot ad a babáknak. És most hiányzott a legfontosabb: a szülő!
Gyanakvásom beigazolódott. Mire hazaértek, már aludt egy kicsit, de rettentő éberen, minden neszre felriadva.
Megnyugodtam, mert nem velem volt baj, meghatódtam, hogy milyen szoros kapocs van a kis családban, és milyen érzékenyen reagál a hiányra. Kicsit féltem, hogy másnap, ha elmegy anya megint, apa meg dolgozik, nem tör-e elő belőle a kétségbeesés, és nem fog-e tiltakozni hevesen! De nem! Előtte nap, valószínű, hogy az idő is hosszabb volt, és az esti lefekvéses program borult fel!
Csodálatos, hogy egy ilyen pici baba is, mennyire érzékeny a külvilágból jövő ingerekre! Jó, ez nem újdonság nekem, csak az unokám és köztem, ez másként csapódik le!
Azért nagyon boldog voltam, hogy megint együtt lehettünk!
Albert 2. nap
Nekem, már jól indul a találkozás azzal, hogy örömmel fogad Albert!! Ez az öröm igazi, és ettől tud feltölteni!
Az, hogy egy percig nem unatkozik, hogy állandóan feldob valami játéklehetőséget, hogy könnyű vele együtt lenni, nagyon leegyszerűsíti a feladatom, ami valójában, nekem is inkább kikapcsolódás, mint munka!
Az , hogy kölcsönösen elfogadjuk egymás "szabályait", teljesen konfliktusmentessé teszi az együtt töltött időt.
Az, hogy tud játszani, hogy fogékony az újdonságokra, hogy széles az érdeklődése és az ismerete, hogy sok mindenben tájékozott, megteremti az egyenrangúság lehetőségét. Soha nem szerettem, a felsőbbrendű felnőtt szerepét! Amikor csak lehet, engedem a gyerek akaratát érvényesülni, így elfogadja könnyedén azt is, amikor szeretném, ha az én akaratom teljesülne.A választás , a döntéshozatal lehetősége nagyon fontos a jó kapcsolatban, szerintem.
Megint lenyűgözött egy dologgal! A mastermind (lehet, hogy nem jól írom), az a színsor kitalálós játék, igazi ,logikai gondolkodásra késztető társasjáték. Eszembe sem jutott volna, hogy a szabályok szerint játszunk, gondoltam csak dugdossuk a színes tüskéket, esetleg valami alakzatot kirakva.
A szám is tátva maradt, amikor ő "dugott" nekem kellett kitalálni, és már ott ledöbbentem, hogy a helyes választ tette ki. Hány színt találtam el, melyik van a helyén?
Amikor elakadtam, hosszabban gondolkodtam, akkor úgy magyarázta el, hogy hogyan gondolkodjak, hogy teljesen érthető és logikus volt, amit mondott!
Pillanatok alatt kiraktunk egy puzzle- t, aztán egy fa formákból kialakítható kígyót, ami csak akkor illeszkedik, ha a soron következő betű, vagy a másik oldalon a szám kerül a helyére. Itt, a számok hamar mentek, a betűkhöz nem volt kedve. Annyi baj legyen! Miért kéne mindent tudnia?
Bekészítettünk egy kenyeret is. Mire kezet mostam, már kikészített kivétel nélkül mindent, ami kell hozzá!
Az udvarra is sikerült kimennünk egy picit. Hideg volt, de tiszta levegő! Nem párás, ködös, szeles! Olyan igazi egészséges, csípős hideg.
Első útja, a madáretetők féltöltése volt, amit megint csak figyelnem és csodálnom kellett. Már megszoktam nála, hogy nem kell rohanni segíteni, szinte mindent megold, ha nem sikerül, akkor kér egy kis együttműködést. Így volt ez most is. Beszaladt a garázsba, felmászott egy alkalmas tárgyra, levette a hatalmas tetőt a tárolóról, megtöltötte napraforgóval az edénykét, és már indult is ! Minden etetőnél, már oda volt készítve az alkalmas "magasító", és csak lestem a technikát. Néztem, hogy a következőt vajon, hogy oldja meg? Még ötletem sem volt, mire ő már telerakta az etetőt! Ezek már előkészített, bejáratott módszerek voltak, de biztos vagyok benne, hogy zömét ő, és nem anyukája találta ki.
A mire elfordultam volna, már szaladt is egy vödörért és lapátért, amivel a por állagú, tiszta havat gyűjtötte össze, és hordta fel a "szánkózó" dombra. Azt gondoltam, biztos lecsúszáshoz kell a több hó. De nem! Ő már az olvadásra gondolt, hogy amikor melegszik az idő, patakként fog lefolyni a domboldalra felhordott hó!?
A kertben, a növények nagy részét ismeri, tudja mi a teendő velük, hol kell metszeni, betakarni, mikor fog hajtani, melyik milyen fa......Én már nagyon fáztam, de még annyi dolga volt:))) Megegyeztünk, hogy még egy cigit elszívok és akkor megyünk be! Félúton megpróbáltam bemenésre bírni, de közölte, hogy "az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó", és füle botját sem mozdította, míg el nem szívtam a cigit. Akkor, a megállapodásunk szerint, beindultunk. Útközben felfigyelt, hogy a kutyának befagyott a vize. Ugyan azt már nem rendeztük le (miattam!), de a törődés és figyelem meghatott. Bent, persze önállóan levetkőzött, kezet mosott, én meg csak álltam...mit lehet itt bármiben is "nevelni"??
Fent, még a teknős vizét vette észre, hogy kevés, meglocsolta az orchideát (ő mondta, hogy az!), aztán színházast játszottunk, és megérkezett anya!
A legnagyobb bók számomra, amikor még olyankor is kér, hogy maradjak!!!
Az, hogy egy percig nem unatkozik, hogy állandóan feldob valami játéklehetőséget, hogy könnyű vele együtt lenni, nagyon leegyszerűsíti a feladatom, ami valójában, nekem is inkább kikapcsolódás, mint munka!
Az , hogy kölcsönösen elfogadjuk egymás "szabályait", teljesen konfliktusmentessé teszi az együtt töltött időt.
Az, hogy tud játszani, hogy fogékony az újdonságokra, hogy széles az érdeklődése és az ismerete, hogy sok mindenben tájékozott, megteremti az egyenrangúság lehetőségét. Soha nem szerettem, a felsőbbrendű felnőtt szerepét! Amikor csak lehet, engedem a gyerek akaratát érvényesülni, így elfogadja könnyedén azt is, amikor szeretném, ha az én akaratom teljesülne.A választás , a döntéshozatal lehetősége nagyon fontos a jó kapcsolatban, szerintem.
A szám is tátva maradt, amikor ő "dugott" nekem kellett kitalálni, és már ott ledöbbentem, hogy a helyes választ tette ki. Hány színt találtam el, melyik van a helyén?
Amikor elakadtam, hosszabban gondolkodtam, akkor úgy magyarázta el, hogy hogyan gondolkodjak, hogy teljesen érthető és logikus volt, amit mondott!Pillanatok alatt kiraktunk egy puzzle- t, aztán egy fa formákból kialakítható kígyót, ami csak akkor illeszkedik, ha a soron következő betű, vagy a másik oldalon a szám kerül a helyére. Itt, a számok hamar mentek, a betűkhöz nem volt kedve. Annyi baj legyen! Miért kéne mindent tudnia?
Bekészítettünk egy kenyeret is. Mire kezet mostam, már kikészített kivétel nélkül mindent, ami kell hozzá!
Az udvarra is sikerült kimennünk egy picit. Hideg volt, de tiszta levegő! Nem párás, ködös, szeles! Olyan igazi egészséges, csípős hideg.
Első útja, a madáretetők féltöltése volt, amit megint csak figyelnem és csodálnom kellett. Már megszoktam nála, hogy nem kell rohanni segíteni, szinte mindent megold, ha nem sikerül, akkor kér egy kis együttműködést. Így volt ez most is. Beszaladt a garázsba, felmászott egy alkalmas tárgyra, levette a hatalmas tetőt a tárolóról, megtöltötte napraforgóval az edénykét, és már indult is ! Minden etetőnél, már oda volt készítve az alkalmas "magasító", és csak lestem a technikát. Néztem, hogy a következőt vajon, hogy oldja meg? Még ötletem sem volt, mire ő már telerakta az etetőt! Ezek már előkészített, bejáratott módszerek voltak, de biztos vagyok benne, hogy zömét ő, és nem anyukája találta ki.
A mire elfordultam volna, már szaladt is egy vödörért és lapátért, amivel a por állagú, tiszta havat gyűjtötte össze, és hordta fel a "szánkózó" dombra. Azt gondoltam, biztos lecsúszáshoz kell a több hó. De nem! Ő már az olvadásra gondolt, hogy amikor melegszik az idő, patakként fog lefolyni a domboldalra felhordott hó!?
A kertben, a növények nagy részét ismeri, tudja mi a teendő velük, hol kell metszeni, betakarni, mikor fog hajtani, melyik milyen fa......Én már nagyon fáztam, de még annyi dolga volt:))) Megegyeztünk, hogy még egy cigit elszívok és akkor megyünk be! Félúton megpróbáltam bemenésre bírni, de közölte, hogy "az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó", és füle botját sem mozdította, míg el nem szívtam a cigit. Akkor, a megállapodásunk szerint, beindultunk. Útközben felfigyelt, hogy a kutyának befagyott a vize. Ugyan azt már nem rendeztük le (miattam!), de a törődés és figyelem meghatott. Bent, persze önállóan levetkőzött, kezet mosott, én meg csak álltam...mit lehet itt bármiben is "nevelni"??Fent, még a teknős vizét vette észre, hogy kevés, meglocsolta az orchideát (ő mondta, hogy az!), aztán színházast játszottunk, és megérkezett anya!
A legnagyobb bók számomra, amikor még olyankor is kér, hogy maradjak!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)