Albert 2. nap

Nekem, már jól indul a találkozás azzal, hogy örömmel fogad Albert!! Ez az öröm igazi, és ettől tud feltölteni!
Az, hogy egy percig nem unatkozik, hogy állandóan feldob valami játéklehetőséget, hogy könnyű vele együtt lenni, nagyon leegyszerűsíti a feladatom, ami valójában, nekem is inkább kikapcsolódás, mint munka!

Az , hogy kölcsönösen elfogadjuk egymás "szabályait", teljesen konfliktusmentessé teszi az együtt töltött időt.
Az, hogy tud játszani, hogy fogékony az újdonságokra, hogy széles az érdeklődése és az ismerete, hogy sok mindenben tájékozott, megteremti az egyenrangúság lehetőségét. Soha nem szerettem, a felsőbbrendű felnőtt szerepét! Amikor csak lehet, engedem a gyerek akaratát érvényesülni, így elfogadja könnyedén azt is, amikor szeretném, ha az én akaratom teljesülne.A választás , a döntéshozatal lehetősége nagyon fontos a jó kapcsolatban, szerintem.

Megint lenyűgözött egy dologgal! A mastermind (lehet, hogy nem jól írom), az a színsor kitalálós játék, igazi ,logikai gondolkodásra késztető társasjáték. Eszembe sem jutott volna, hogy a szabályok szerint játszunk, gondoltam csak dugdossuk a színes tüskéket, esetleg valami alakzatot kirakva.
A szám is tátva maradt, amikor ő "dugott" nekem kellett kitalálni, és már ott ledöbbentem, hogy  a helyes választ tette ki. Hány színt találtam el, melyik van a helyén?
Amikor elakadtam, hosszabban gondolkodtam, akkor úgy magyarázta el, hogy hogyan gondolkodjak, hogy teljesen érthető és logikus volt, amit mondott!

Pillanatok alatt kiraktunk egy puzzle- t, aztán egy fa formákból kialakítható kígyót, ami csak akkor illeszkedik, ha a soron következő betű, vagy a másik oldalon a szám kerül a helyére. Itt, a számok hamar mentek, a betűkhöz nem volt kedve. Annyi baj legyen! Miért kéne mindent tudnia?
Bekészítettünk egy kenyeret is. Mire kezet mostam, már kikészített kivétel nélkül mindent, ami kell hozzá!

Az udvarra is sikerült kimennünk egy picit. Hideg volt, de tiszta levegő! Nem párás, ködös, szeles! Olyan igazi egészséges, csípős hideg.

Első útja, a madáretetők féltöltése volt, amit megint csak figyelnem és csodálnom kellett. Már megszoktam nála, hogy nem kell rohanni segíteni, szinte mindent megold, ha nem sikerül, akkor kér egy kis együttműködést. Így volt ez most is. Beszaladt a garázsba, felmászott egy alkalmas tárgyra, levette a hatalmas tetőt a tárolóról, megtöltötte napraforgóval az edénykét, és már indult is !  Minden etetőnél, már oda volt készítve az alkalmas "magasító", és csak lestem a technikát. Néztem, hogy a következőt vajon, hogy oldja meg? Még ötletem sem volt, mire ő már telerakta az etetőt!  Ezek már előkészített, bejáratott módszerek voltak, de biztos vagyok benne, hogy zömét ő, és nem anyukája találta ki.

A mire elfordultam volna, már szaladt is egy vödörért és lapátért, amivel a por állagú, tiszta havat gyűjtötte össze, és hordta fel a "szánkózó" dombra. Azt gondoltam, biztos lecsúszáshoz kell a több hó. De nem! Ő már az olvadásra gondolt, hogy amikor melegszik az idő, patakként fog lefolyni a domboldalra felhordott hó!?

A kertben, a növények nagy részét ismeri, tudja mi a teendő velük, hol kell metszeni, betakarni, mikor fog hajtani, melyik milyen fa......Én már nagyon fáztam, de még annyi dolga volt:))) Megegyeztünk, hogy még egy cigit elszívok és akkor megyünk be! Félúton megpróbáltam bemenésre bírni, de közölte, hogy "az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó", és füle botját sem mozdította, míg el nem szívtam a cigit. Akkor, a megállapodásunk szerint, beindultunk. Útközben felfigyelt, hogy a kutyának befagyott a vize. Ugyan azt már nem rendeztük le (miattam!), de a törődés és figyelem meghatott. Bent, persze önállóan levetkőzött, kezet mosott, én meg csak álltam...mit lehet itt bármiben is "nevelni"??
Fent, még a teknős vizét vette észre, hogy kevés, meglocsolta az orchideát (ő mondta, hogy az!), aztán színházast játszottunk, és megérkezett anya!



A legnagyobb bók számomra, amikor még olyankor is kér, hogy maradjak!!!