két nap Bazsival

Alberttól Fehérvárra mentem, a kis unokámékhoz. 2 hete voltam, de szemmel láthatóan nőtt, és persze sokat fejlődött. A mosolya, már gyakran kacagásba megy át, a kezét már tudatosan használja, a rágókát, cumit a szájához viszi, az üveget megfogja, a hangját formálja a gőgicséléstől a sikításig. A hordozóban ülve, egész felsőtestével felülésre "gyúr", kezd oldalra, majd hasra fordulni. Eszik püréket kanállal, a hozzátartozó fintorokkal, majd ízlelgetéssel és végül tátja a száját a következő falatér.
Nagyon szépen elmatat a játékaival, mindenre figyel, látszik, hogy a megszokott tárgyakat milyen alaposan szemléli.
Nagyot sétáltunk mindkét nap, amikor ő jókat szunyókált a friss, tiszta hideg levegőn. Nincs is semmi baja!!!

Egyetlen dolog ingatott meg, hogy nagyon éberen aludt, és nehezen, hogy gyakran sírt az álmosságtól, de küzdött az alvás ellen, ahogy telt az idő, és esteledett, egyre többet nyűgösködött. Kétségbe estem! Mit nem csinálok jól? Mi baja van? Mi hiányzik neki? Evett, büfizett, mentek a szelek a pociból, picit kakilt is, de egyre sűrűbben jelezte, hogy nem jó valami.
Már teljes kétségbeesés kerülgetett, és alig vártam, hogy a szülők hazaérjenek. Addigra már megpróbáltam megmagyarázni magamnak, és ezzel megnyugodni, hogy a szülők hiányoznak! Nem volt még úgy egyedül, hogy egyikük ne lett volna ott. Egyszer ugyan már volt egy estét a másik mamával, de akkor még kisebb volt. Mára már vannak kialakult, megszokott dolgok körülötte, ami biztonságot ad a babáknak. És most hiányzott a legfontosabb: a szülő!
Gyanakvásom beigazolódott. Mire hazaértek, már aludt egy kicsit, de rettentő éberen, minden neszre felriadva.

Ahogy anyukája felvette, magához ölelte.....abban a pillanatban kisimult a pofija, és olyan mély álomba merült, hogy a kis szája is tátva maradt. Aztán apa is magához ölelte, és teljes békével lefeküdt,aludt reggelig!

Megnyugodtam, mert nem velem volt baj, meghatódtam, hogy milyen szoros kapocs van a kis családban, és milyen érzékenyen reagál a hiányra. Kicsit féltem, hogy másnap, ha elmegy anya megint, apa meg dolgozik, nem tör-e elő belőle a kétségbeesés, és nem fog-e tiltakozni hevesen! De nem! Előtte nap, valószínű, hogy az idő is hosszabb volt, és az esti lefekvéses program borult fel!

Csodálatos, hogy egy ilyen pici baba is, mennyire érzékeny a külvilágból jövő ingerekre! Jó, ez nem újdonság nekem, csak az unokám és köztem, ez másként csapódik le!

Azért nagyon boldog voltam, hogy megint együtt lehettünk!