2011. március 30., szerda

Kicsit más, de mégis ide illő..

Már valahol írtam, hogy a depresszió mennyire megváltoztatta az életem. A nyüzsgős, mozgalmas, tartalommal teli létem, egyik pillanatról a másikra, üres, értelmetlen, cél nélküli, sivár lett.
Azt is írtam, hogy első, értékelhető terapeutám, Guszitkám volt!
Tőle kaptam mindent, ami elhitette velem, hogy vannak még szép dolgok, van még feladatom, tudok még örömöt adni-kapni!
A felnőtt környezetem felé, még most se nagyon nyitok, de megtaláltam azt, ami minden napnak értelmet ad.

Bazsi születése volt a legnagyobb dolog, és azóta ritkán húz le a sunyi betegség, de mindjárt talpra is kell állnom, mert feladatom van, vagy az interneten begyűjtött, kis barátaimmal történik valami szívmelengető!

Így nagyon hálás vagyok a fejlődésnek, ami megteremtette számomra, hogy egyedül, de  nem magányosan, magamba fordulva éljek, és reggelente, ahogy a gépet izgatottan bekapcsolom, máris megyek nézni, hogy mi történt a barátaimmal!
Ez lehet, hogy magyarázat azoknak, akik esetleg unják, a folytonos belecsacsogásom, és néha hosszúra nyúlt bejegyzéseim.
Ez a lehetőség, nem enged be vitát, veszekedést, aljasságot, intrikát...és a sok mindent, ami elől elmenekültem.

Nem is érek rá átgondolni, hogy milyen napra ébredek, mert nyitom a "könyvem", ahol vidám kisgyerekek, példás szülők bejegyzései, és sok boldog arcocska fogad.

Köszönöm a technikának, és nektek, akik beengedtek a családotokba!!!!

4 megjegyzés:

Huni baba írta...

Örülünk, hogy nap mint nap boldog, perceket és kellemes időtöltést tudunk okozni Neked, és köszönjük, hogy rendszeres látogatásaiddal és bejegyzéseiddel része vagy életünknek. :)

Adrienn írta...

Köszönöm a kedves szavakat, és azt is, hogy minden napra kapok egy Huni baba mosolyt!!

Anett írta...

Én szívesen fogadom a tanácsaidat :)
Mindig hasznosak!!!!!
A blogodat is szeretem olvasni így remélem nem fogod bezárni!!!

Adrienn írta...

Köszönöm Anett! Nekem nagyon fontosak ezek a kapcsolatok! Tényleg úgy érzem, hogy nagyon sok barátom lett!!