Ilyen ez a bejegyzés is, ami legalább Levikémet is bemutatja kicsit!
Esküvő Levivel
“Dátum: 2008.07.27 - 17:29:16
Levike 2 éves. A barátnőm unokája, nyaranta és alkalmanként vigyázok rá, 1 éves kora óta. Nagyon büszke vagyok, hogy a bölcsibe úgy ment, hogy már mindent tudott, ami egy közösség napirendjére, gyerekekkel való kapcsolatra vonatkozik. Sokat jártunk játszótérre, és kirándulni, miközben rengeteget fejlődött mozgása, gyarapodtak ismeretei a közlekedési eszközökkel, a természettel, és a világgal kapcsolatban.
Sokat énekeltünk, verseltünk, "tornáztunk" és sorolhatnám a sok mindent, amiben ő is és én is nagyon sok örömet leltünk. Mostanra túl voltunk az idei bölcsi záráson, ami szintén nagyon sok élménnyel teli 5 hét volt.
A hétvégén volt a szüleinek az esküvője, amire felkértek, hogy próbáljak vele kezdeni valamit, hogy élvezze, de ne zavarja az eseményt. Hát borzasztóan megijedtem a feladattól! Bármit bevállalok, nem riaszt semmi el, de amikor a szülők, a nagyik, dédi és egyéb rokonokkal "szemben "kell elfogadtatni magam... Nagyon boldog voltam, hogy sok sok beszélgetéssel, érdekességek mutogatásával, játékos figyelem-felkeltéssel sikerült!! Nem csak a házasság-kötő teremben, hanem a kissé hosszabb egyházi szertartás alatt is sikerült távol tartanom , mindenféle erőszak, sírás nélkül ,az esemény megzavarásától. A házasság-kötőben az óriás kivetítő, a sok virág, a teraszon leszállt galamb, a képek a folyóson, a zene volt segítségünkre. A templomban már inkább a kert, a bim-bam, a zene, a lépcső...és sok minden amiről csak lehetett beszélni. Nagyon nagy megkönnyebbüléssel jöttem el, vártam, hogy amikor elfárad, hozzák haza. Akkor is új feladat várt, mert a lakás, a közeg, az ágy ismerős volt neki, de a nálam fürdés, az esti alvás szertartása, és az éjszakai felébredés és esetleges ráébredés, hogy hol van és kivel, még előttem volt. Büszke vagyok mindkettőnkre! A fentebbi módszerekkel, játszva, énekelve, folyamatos figyelemmel teljesen zökkenő mentes volt az éjszaka is. Másnap délelőtt kezdte már nagyon hosszúnak érezni a szülők távollétét, de azért különösebb, nagyobb sírás nélkül végig csináltuk. Nagyon fáradt voltam, gondolom ő is, de nagyon megkönnyebbült, boldog, és szerénytelenül mondhatom, elégedett lehettem " munkámmal". Egy kis ízelítő a " varázslatokból". Nem szerettem soha, ha hazugsággal akarják megnyugtatni a gyereket. Sokkal jobbnak vélem, hogy ha rossz fog történni vele, tudja, hogy mi! Sokkal megértőbben tűri. Olyan apró füllentések becsúsztak ma délelőttre már, hogy anya dolgozik (mint máskor), mert hát az hogy a lagzit piheni ki, nem lett volna annyira elfogadható, mint amennyire őszinte. Lényeg, hogy tudta, most nincs itt, de jön délután, mint máskor is, ha azt mondtam-dolgozik. A templomból kicsalogatni könnyű volt, mert volt ott virág, bogár, galamb, cica.. Láttuk az úton a buszt, a beton-keverőt, a villamost.. és mindent, ami egy kicsi gyereket jobban érdekel, mint egy egyházi szertartás. Persze ezt nem az esemény lebecsüléseként mondom, csak szerintem mindent a maga idejében.
Este, a más kád, mint otthon, a láncon lógó dugóval, a játékos pancsolás közben "orvul" lefürdetéssel, a sok énekkel mondókával, simán lezajlott. Amikor már láttam, ,hogy nagyon fáradt, a megszokott, ebéd utáni alvás ceremóniáját vetettem be, ami szintén sikerült. " Bevackolódott" a neki kipárnázott sarkába az ágynak, megkapta az alvó "felszerelést", és oda ült a plüss majom, aki ott alszik mellette, és miatta maradjunk csendbe, hogy nehogy felébresszük. Reggel mindjárt elkezdtem mesélni, hogy mi mindent fogunk csinálni (ami csak a mienk) , megyünk cicanézőben, patak hídján vízbe dobálni kis virágokat, amik elúsznak a másik oldalon, egészen a Dunáig, hintázunk egy nagyot, megkeressük a tegnapi pillangót stb. Eszébe sem jutott, hogy ráeszméljen, miért is ébredt idegen helyen. Mire már keresni kezdte szeretteit, benne voltunk a megszokott " napirendünkben", amibe már beleillet az "anya dolgozik".
Nagyon szeretem Levikét, és már biztos vagyok benne, hogy én sem vagyok számára közömbös, vagy ne adj' Isten-valami rossz, aki csak elszakítja szüleitől!”
Természetesen, Leviről is rengeteg fotót gyűjtöttem az évek alatt, amik a diavetítésekben is szerepelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése