2011. szeptember 30., péntek

Állatok világnapja

Most lesz az Állatok világnapja, amiről nekem (és Misinek-Szilvinek), egy nagyon boldog nap, sok jó program...és egy örökbefogadott kiscica jut az eszembe!!

Aki teheti, látogasson el a gyerekekkel valami állat közeli programra, mert fantasztikus élmény.
Én az általunk ismert és szeretett helyet ajánlom, az állatszigtet!!!




Több programot szerveznek egy évben, de mind egyről szól! Az állatokról. Vannak fellépők, zene, játék, állatsimogatás.....nézzétek meg az oldalon az ajánlatot!!


A blogban itt olvashattok élményeinkről!

Öröm a köbön

Fehérvárról Pestre mentem. Dolgom is akadt, és ilyenkor Alberttel kapunk pár órát egymásra, még ha feladat nincs is számomra. Csak úgy, egymás örömére! Köszönet Flórának ezért!!!!

Ha időm engedi, pár találkát is beiktatok, mint most is, Levi nagymamájával, Ágival beszéltünk meg egy rövid találkát.. Rájöttem, hogy  belefér az időmbe, hogy Levivel is találkozhassak egy kicsit, ha elmegyek én is az oviba érte!

Jól tettem, amit nagy öleléssel igazolt vissza felém!



Érdemes volt!!!!



Dugóval, festékkel készült kép..ami számomra több szempontból is fontos volt, de ez egy másik téma...




Hoki edzésre indul!!! Már az UTE tagja!!!:)))

Rövid találkozás, de nagyon örültem neki, és remélem ő is!!:))




Az iskolához mentem, mert ott volt randevúm Alberttel és Flórával.

Titkon reméltem, hogy esetleg, Szilvivel összefuthatok. Nem sok esély volt rá, hiszen már nem napközis, tanulószobás...így délután, nincs dolga már, a suliban!

Egyszer mégis megpillantottam! És amikor ő is észrevett a tömegben, ahol minden találkozás várható volt, csak az nem, hogy velem összefut....nagy kiabálással, örömmel futott hozzám, és olyan szorosan öleltük meg egymást, hogy tudtam, nem felejtett el!!
Én persze könnyeimmel küszködtem (mint most is..), ahogy felkapaszkodva, pipiskedve öleltem! Átszaladt a fejemen , mint egy gyorsvonat, a sok élmény töredéke. Kezdve azzal, amikor így öleltük egymást, 12 éve, a bölcsődében találkozva! Csak még fel tudtam venni:)))

Boldogan!!!

Megbeszéltük, hogy ma eljön hozzám...nagyon bízom benne, bár tudom, hogy a kamaszok, tele vannak egyéb fontos programokkal, de remélem, beleférek!!!

Ez az öröm, nem mesterkélt!!!!

 Első találkozás az iskolássá nőtt Alberttel!:)))


Hát nem tündéri!!!??????

A kérdésre, hogy hova menjünk, határozott volt a válasz, hogy haza!Hát persze! Hiszen egy ici-pici cica bemutatása volt egy nagy meglepetés nekem, aztán a tető javítása, gyakorlatilag eldöntötte a programot!:))

Nagyon sokáig,  figyelmesen nézte, hogy hogy dolgoznak. Egy csomó olyan szakszavat használt, amit ha hallottam is, de nem használtam soha...
Minden részletre figyelve, aprólékos megvitatással...le is telt az időnk!!:)))

Ma én megyek a suliba érte, és kíváncsi vagyok, mit választ programnak!? De van egy sejtésem:))))))

Még nekem is tudtak újat mutatni!!!



Várom, hogy mit hoz a mai nap!!!!:))))


2011. szeptember 29., csütörtök

Bazsinap

Megint egy klassz nap!!! Jót sétáltunk, sokat huncutkodtunk, ettünk, ittunk, mulattunk.....
Sok sok új dolog várt megint!
Már folyamatosan jár!!!!!
"Emberi" ételt fogyaszt. Nem sokat válogat, annál többet malackodik:))))) Azt gondolja, vicces...:))) Hozzá grimaszokat vág, de olyan bohóc, hogy néha nem derül ki, hogy nem finom, vagy csak "palira vesz"!:))
Táncol, amint zenét hall!! Ha nem hall, csinál magának!:))
A toronyépítő már nem újdonság, egyre többet rak egymásba, méret szerint.
Szavak első két betűjét ki lehet venni, főleg, ha akarjuk is hallani!:))) Márpedig, akarjuk! Meg is érteti magát. Kifejezetten jelzi, hogy mit akar, és nem lehet elterelni a figyelmét, ha a fejébe vesz valamit.
Nagyon sok dolgot megért, amit mondunk, nem is értem, némelyiket hogy?? Pl. ha letolom a járdáról a kocsit, automatikusan mondom, hogy "kapaszkodj"...és kapaszkodik!!!!
Sokat bohóckodik, ami a kis pofija különböző mimikáin, a szeme huncutságán olvasható le.
A cumisüveget pl. úgy csinál, mintha ki akarná dobni,és közben lesi, hogy mit szólunk hozzá:))
Ám, hogy meg ne szokjuk, hogy csak bohóckodik, azért néha ki is hajítja!:))
Folyton mozgásban van, alig lehet lefényképezni. Séta közben a megszokott dolgokra mutat, hogy menjünk nézzük meg! Virág, hinta, szökőkút...
Az összes utcazenésznél leragadunk, és tátott szájjal, teljes odaadással hallgatja az előadást! De annyira, hogy már egy vagyont dobáltunk a kalapokba!:))

Egy kicsit szoktatom a plázázáshoz is!:)))



A szökőkútnál









Telefon nézőben



Azért megpróbálja..kinyitni!




videócsevegés




Bazsi DJ



Kukucs




Igen!!!! Magamra öntöttem!!!:))))) Tök vicces!:)))



Már majdnem "belülről" néz!:))




4-es!!! És nem vagyok elfogult!!!! 



Tudom!!!! Nem szabad! Csak viccelek!!:)))

2011. szeptember 24., szombat

Bölcsis dolgok

Az ősz, a beszoktatások ideje! A bölcsit belülről, az ovit kívülről tapasztaltam többször meg.

A bölcsődében, 25 év alatt, el lehet képzelni, hogy hány kisgyerek szokott be a kezem alatt.
Biztos vétettem hibákat, de az is biztos, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektettem, kolléganőmmel együtt, erre az időszakra!!
Hatalmas felelősség, szerintem a legnagyobb, az összes további beszoktatáshoz képest. Hiszen először szakad el a családtól a kicsi, és főleg az anyukájától!
Ez az időszak, meghatározó a közösségbe való beilleszkedés kialakulásához.
Maga az elszakadás is, egy trauma, amit meggyőződésem, hogy ha finoman, lassan , a gyerekhez igazítva, a szülővel együttműködve próbálunk megoldani, az a végén, meghozza gyümölcsét, és egy igazi közösségi kisgyerek válik belőle.
Még mi, felnőttek is, egy új helyre, kicsit félve megyünk, meg kell ismerni egy csomó új dolgot, de közben, csak előre nézünk, a cél felé. A kisgyerek inkább, hátratekint az anya felé. 
Szembe kell néznie, új hellyel, új emberekkel, új szokásokkal. Ennek zöme, teljesen ismeretlen számára.
A legalapvetőbb dolgok, amire nem is gondolnánk, hogy milyen újdonságokat rejt. A kis WC, a kis asztal, ahol  a többi gyerekkel ül, akár az étkészlet, amiből eszik, még talán az evőeszköz, pohár, az ágy, az alvás helye, módja, ideje.... a játékok, a megosztozás rajtuk, a mosakodás...és ezek csak a tárgyi dolgok. 
Szembe kell nézni, eltérő tulajdonságú felnőttekkel, mint amit megszokott maga körül, gyerekekkel, akik esetleg számára idegenül viselkednek, és meg kel tanulnia, hogy hogyan alkalmazkodjon ezekhez. Micsoda nagy feladat!!! 
És mennyi minden dől el! Ha az időszakra nem is emlékeznek később, a nyomok megmaradnak! És nem mindegy, hogy milyen nyomok!.
Ebben az időszakban, mióta nem dolgozom, mindig sok anyukával beszélgetek, és a színfalak mögül próbálok segíteni, vagy nyugtatni, remélem, sikerrel! Ha nem, akkor is megpróbálom legalább. 
Bennem anyaként is , szinte minden pillanata él az első elválásnak , 30 év távlatából is. 
Szerencsém volt! Nem volt probléma. Általam ismert helyre és emberek közé mentek, sőt, előtte már, látogatóban, megfordultunk a bölcsiben. Sokat nem jártunk, mert beteges volt a fiam, így ki is maradtunk. Utána, az ovi sem volt vészes, mert ott is voltak ismerősök, de a közösségbe való beilleszkedés, azért  így is okozott nehéz pillanatokat.
Később Misit és Szilvit is beszoktattam bölcsibe, majd oviba és végül iskolába! Nem egyszerű időszakok, és mind más és más élmény, érzés, feladat.
 Gusztikámat oviba szoktattam be, az is egy izgalmas dolog volt, de szerencsére gördülékenyen, sérülés mentesen sikerült! 
Nagyon fontos, hogy az anyukának is meg kell élnie a szakítást! És ehhez, érzelmileg meg kell érnie , hogy azt az időszakot, amikor először hagyja, hosszú időre máshol a gyerekét, először bízza másra, örömében-bánatában, könnyen tudja átvészelni, és élvezni tudják a gyerekkel , a közösség adta lehetőségeket.

Ez az egész, nem véletlenül jutott eszembe. Anett kérdéseivel kapcsolatosan tört elő. Az ő esetük, sok gondolatot hozott fel bennem, de azokat már vele megbeszéltem, ez csak az általános megjegyzésem a beszoktatásról.

2011. szeptember 21., szerda

Bazsi pillanatok még....


Vonatozunk!!! Van mit nézni...leesett az álla!:))



A mellékhelység:)) Anyalesben!



Cicaközelben




Még a forduláson kell javítania...



Aztán rájött, mert visszahúzta a kiindulópontig:))


A simogatás (most!) elmarad!
Posted by Picasa

Egy kis képes beszámoló

 Még írni nem sok időm van, de a fotókat már persze rendezgettem, és azt közzé is teszem, némi megjegyzéssel.
Elég nehéz, álló képet készíteni Bazsiról már, ha csak nem alszik:))
Volt olyan, amiről 5-6-ot is kattintgattam, de valahol mindig bemozdult, így lomtárba kellett küldeni!
Addig, míg el nem jön az idő, hogy megtanul pózolni, addig már így is marad.
Pár aranyos kép ,azért mindig sikerül! Csokorba szedtem őket!:))


Annyira szeretem, hogy hosszú ideig próbálgatja az összerakó dolgokat! Azt, hogy mi-mihez tartozik, azt tudja pontosan. Még a mi melyikbe illik bele méretileg, az okoz egy kis fejtörést. De nagyon kitartó! Van, hogy mérgében eldobja, de pillanatokon belül érte nyúl, és folytatja...

Ez a másik kedven. A toronyépítő több fajtája megtalálható a játékos kosárban. Mindig azokat veszi ki, amik azonosak!:))


Mama golfozni tanítja!:))) Nagyon hamar felfogta, hogy mi a játék lényege.!:))))


Mindent figyelt, elmélyülten! A színes forgatag, teljesen elbűvölte!




Ezt látta Bazsi!!!!:))))))

2011. szeptember 15., csütörtök

Bazsi táncol!!!!!

Nagyon remélem, hogy meg lehet nézni így a videót, ha nem majd dolgozom rajta!
Valahol írtam már, azt hiszem a "Bazsiregényben", meg több helyen is, hogy Kinga nagyon szeret és tud táncolni, a csárdástól a zumbáig mindent!! Míg terhes volt, addig is néztek Bazsival Exprediens videót, és esküszöm, nem elfogultság, hogy amikor megszületett, és halkan szólt az ismerős dallam, a gyorsabb részeknél el is kezdett kalimpálni! Az is csoda volt...de ez!!!
A legutóbbi találkozásomról írtam, hogy kapta azt a zenés játékot. Mostanra, látom, hogy egyre tudatosabban kezeli!
Itt szerintem, elő akarta csalni a zenét, aztán kicsit mérges lett, hogy nem jót nyomott, majd megszólalt a zene, és táncra perdült!!!:))))

Annyira drága!!! Holnap megyek, alig várom!! Hozok majd sok élményt, képet, videót!!


video

2011. szeptember 9., péntek

Ki-kicsoda????

 Kit látsz a képen??????











Megfejtés!!!



Bazsiregény

Valóban, ha mindent le szeretnék jegyezni, akkor talán terjedelmében, egy kisregénnyel vetekedhetne!

Van valami jó abban, hogy nem napi szinten találkozunk. Ilyenkor olyan mennyiségű fejlődést mutat be, hogy csak ülök, mint a moziban! És valóban, mert annyira jól eljátszik, elfoglalja magát, nem nyúz senkit, hogy néha csak nézőként kell részt venni, de azért huncut mosollyal követi, hogy hogyan értékeli a közönség!

A találkozástól, már kevésbé tartok,mert egyre hamarabb összerakja a képet rólam, igazolásképp a szemüvegem az orromra biggyeszti, jelezve, hogy helyen vagyok a buksiban!

A lépegetés lestem minden pillanatban, de még igen megfontolt, a szülök pedig nem molesztálják, hogy egyiktől a másikig csalogassák, hogy minél előbb, folyamatosan járjon. Ehelyett, hagyják, hogy folytassa a felfedezéseket a játékok és a lakás egyéb eszközei,tárgyai között.

És ugyebár, vagy koncentrál, és vizslat,vagy egyensúlyozok...Hát inkább, még felfedez!
Egy csomó dologra kérdeztem rá, hogy ezt hogy és kitől tanulta??? Jött is az egyszerű, természetes válasz! "Látja tőlünk"! És tényleg! Ilyen egyszerű!

Nem kell foglalkozásokat tartani, csak olyan tárgyakkal körülvenni, amik játékra, felfedezésre, kipróbálásra serkentik, miután az alap műveleteket megmutatták neki!
Gondoltam, ez nekem is megy!!! Négykézlábra ereszkedtem, és a fogójánál toltam a bébitaxit, gondolván, hogy megmutatom a dolog lényegét! Ezen jókat kacagott, vagy csodálkozva nézett, hogy mért kúszok-mászok a földön, de a példát nem követte:))))

Saját módszere szerint, kipróbálta, hogy gurul. Megvizsgálta a kerekeit felfordítva, majd újra talpra állítva, élvezte, hogy meglöki, és kocsi messze szalad. Ebből kerekedett az egymásnak gurítós játék, ami ezek szerint, nem az én ötletem volt!:))
video


Kapott, egy nagyon klassz játékot, ami a számokat, betűket ismétli, állat hangokat utánoz, és köszön a babának...nagyon interaktív!
Ezt is élvezte, mikor rájött, hogy a zöld "izét" megmozgatva, kigyullad a  lámpa, vagy az óra mutatóját elmozdítva, sorolja a számokat....
Ha zenés részre sikerült nyomnia, popsiját riszálva, táncba fogott....hiába, anyja vére!!:))

Ritkán sír, de határozottan jelezve, hogy mi ellen tiltakozik.Ha elmúlt a probléma, egy pillanat alatt, mosollyal nyugtázza, hogy megértettük!
video
Megtanult az ágyról lemászni, hogy ne kelljen mindig fejen landolni!:)
Séta közben alszik egy nagyot (Vagy kicsit!), aztán folyamatosan figyeli az utca eseményeit. Az utca zenésztől kezdve a virágokon át,a madarak sétáját a parkokban, az embereket, a járműveket...
Mindent megtapogat, hogy kellemes, vagy épp fájó-e az érintése.
Az utat végig "kommentálja" miközben feje és keze mozgatásával színesíti az előadást.
Ujjával mutogat, jelezve, hogy mit fedezett fel, vagy mit szeretne elérni.


Továbbra is, vagy egyre inkább, szépen eszik, néha belebeszél, de gyakorlatilag, nem játszik közben, de határozottan jelzi, ha elég volt!
Folyton mozgásban van, és folyton "dolgozik" valamit!:))
Az egybe rakható játékokat még mindig nagyon ügyesen kezeli. Ha nem is sikerül a pontos sorrend, de hogy mi mivel passzol össze, azt pontosan tudja!
A búgócsigát is olyan elmélyűlten próbálja megpördíteni, hogy hamarosan sikerül is! Ha nem, kicsit odacsapkodja, aztán nekifog megint.És megy neki!!!:))
Az arca, sőt a szeme,folyamatosan mosolyog, és öröm, boldogság, kiegyensúlyozottság,és egy nagy adag huncutság látszik rajta.
A pancsizást nagyon élvezi! Előbb beledobálja a szándékosan otthagyott flakonokat a vízbe, majd vissza, majd foggal nyit..mama kézzel csuk..és ez is jó játék!
Szerintem, ha nyújt valamit felénk, azt "te"-vel kommentálja, ami biztos a tessék rövidítése:))
Mindenből megkínál mindenkit,és nem lehet csalni!!:))
A "nem szabad" dolgokat, már figyelmen kívül is hagyja, de sok tárgyat megismer, és kiválaszt, ha mondjuk a nevét!

Tovább is van! Mondjam még????:))))

Inkább mutatom!!
Na, jó! Fotómániám megint bezavart! Addig rendezgettem, szerkesztgettem, míg nem tudom, hova tettem:))))
Pótolom!!

2011. szeptember 4., vasárnap

Egy nagy adag " boldogsághormon":))))

Ezzel a cuki videóval kívánok, minden olvasómnak ,nagyon szép vasárnapot!!!!




2011. szeptember 3., szombat

Bazsi nekivágott a világnak:)))

Elindult!!!!:)))) Jó utat, kicsim!!!

Terápiás nap, Alberttel

Már jól kezdődött!!!

Találkozásunkkor, olyan ölelés, és puszi tenger fogadott, hogy már ki is sütött a nap, a fekete felhők mögül!:))

Minden alkalommal, fedezek fel újabb aranyos, okos dolgokat nála!
Kezdtük a kert szemlével, ahol megint ámulatba ejtett, hogy melyik virágról mit tud, mi a helyzet a komposztálással, melyik növénynek, amit újnak véltem, mi a neve? Palántáról, vagy magról került-e a földbe, és kinyílik-e jövőre is, vagy csak egynyári!

Feladatnak, a Cserepes virágok öntözését kapta, amit kedvesen áthárított rám, mert egyéb dolga akadt, de kellő utasítással látott el, hogy melyik növényt hogy kell locsolni! Majd a végén kikacagott, hogy "Adrienn néni! Te meglocsoltad  a gazt is!:))"

A tekinek hamar elfutott ennivalót keresni, amit persze tudott, hogy hol , mit és mennyit tépjen ki, hogy kedvence jól lakjon!

 Még megkaptuk feladatnak, hogy készítsünk be egy kenyeret, de azt is áthárította. Ám, amikor nem találtam valamit, szó nélkül jött, vette elő!

Közben előkerültek a szomszédból a gyerekek. Helga és Simon ikrek, ők 6 évesek lesznek ősszel, Vince 3 éves.

Hiába volt köztük kerítés, egy pillanat alatt találtak közös játékot. Persze Albert irányított, de nem rossz értelemben, hanem neki vannak olyan ötletes dolgai, amit szívesen követnek a többiek.
Most éppen, régi lambéria lécek, lenolajjal való lefestése volt az ötlet. Talált is annyi ecsetet, hogy mindenkinek jusson, majd a már régebben felfedezett résen keresztül, átjuttatott a gyerekekhez. Ezután mindenki nagy festésbe kezdett. Albert szorgalmasan mártogatta a kiszáradt ecseteket, miközben ő is haladt a munkával. A technikát a gyerekek hamar elsajátították, és olyan ügyesen élvezettel mázoltak órákon át, hogy nekem csak a figyelem jutott.

Azaz, még az aláfestő mese. Albert kívánságára, a "rosszaságaim"-ról kellett mesélni, ami a többi gyereknek új volt, így némely izgalmas résznél, tátott szájjal hallgatták gyermekkori szófogadatlanságaimból eredő, apró baleseteimet.
Albert csak sorolta, hogy most még melyik maradt ki, melyiket meséljem:)

Aztán rémisztő, de hősies kirándulásunklat kellett elmesélni, a legutóbbi viharos, margitszigeti kalandról.
Mivel a szomszéd gyerekek is ugyan olyan türelemmel vannak nevelve, mint Albert, egy szóváltás nem volt, és az első szóra összepakoltak (Albert már szó nélkül!), amikor közeledett az ebéd.
Ebéd előtt, még egy mesére "átugrott" a szomszédba!:))

Helgáék aludni mentek, mi csak pihenést terveztünk, de hát sok volt a dolog!!:))
Előszaladt a hokedlivel, kezében a metszőollóval fenttermet, maj lenyeste a borostyánt. De nem ám ccsak úgy, itt-ott belecsipokedve, hanem módszeresen, végighaladva a kerítés mentén.
Majd seprűt ragadott és gereblyét, összeszedni a levágott ágakat.


Az én feladatom, a szemét lapátra seprése volt. Aztán gondolkodóba esett, hogy a levágott gallyak hova kerüljenek?
Végül, beszaladt a garázsba, és egy "zöld zsákkal" jött elő!!
Hiszen előtte, végig latolgatta, hogy a komposztba nem mehet, mert kihajt, a szemetes kukát most ürítették...így jött a zsák!
Pihentetőül, végighevert a betonon!:))

Újabb ötlet született pihenés közben! A lepácolt lambériákból, utat épített a teregető kötélhez, hogy ne járjuk le a füvet:))) Végén, pontosan összeillesztve egy rámpa készült, amin szabadon mozoghattunk.



Majd előkerült egy festék szóró flakon, meg egy furnérlemez,ez, majd egy papír, és különböző levelek felhasználásával, kép készült!



Közben ismereteim is bővültek, pl. a levél lepréselésével kapcsolatosan....
Az ebédhez, nem túl sok étvágya volt, de menetrendszerűen kezet mosott, leült, csak különböző kifogásokkal alátámasztva, felénél abbahagyta.
Felébredt a Papi is, és bármire kérte Albertet, azonnal vitte, morgolódás nélkül.
Ha valami utasítást kapott, hogy pakoljon el, akkor ha olyan volt, azonnal megtette, de ha még használatban lévő, azt okosan elmagyarázta, hogy miért maradjon elől.Hosszabb vitába nem ment bele...kis morgolódással, de beadta a derekáét az idősebbnek.

Iskolás lesz!!
Túlzottan nem dobta fel a kérdés, de a táskáját megmutatta, annak minden fortélyával, és használhatóságával együtt.
Még rengeteg tervünk volt, de megjött anya!!
Annyira jól esik, amikor ilyenkor, még kérdezi, hogy nincs-e még dolga, mert szeretné, ha maradnák!
Másnapra, még egy rövid találkozás, az év nyitó utánra becsúszott, mert "maszat" kutyásat, még nem is játszottunk.
Erre elég is volt az idő, és egyébként is, olyan fáradt volt az iskolai tortúrától, hogy csak valami nem túl mozgalmas játékot kellett találnunk. Így maszat és én (a juhász), leheveredtünk, és csak nézegettük a nyájat, miközben kitalálta, hogy egy új kutya jött, és mi most azt tanítjuk be, hanyatt fekve:))


Végül, egy kis kert!!!






És sajnos, a terápia abbamaradt:(((