Albert nagy segítség volt! Mindent tud, hol tartják, segített elővenni, megmutatni mindent. A fánkot a kenyérsütőgépre bíztuk, a sajtost hamar összegyúrtuk, és ki-ki a maga adagját, a maga eszközeivel, nyújtotta, szaggatta. Aztán be a sütőbe!
Közben folyton kóstolgatott ezt-azt, nyoma nem volt a régi étvágytalanságnak! Sőt, már aggódva néztem, hova fér be ez asok minden, ebbe a kis pocakba!?
Már azon is aggódtam, hogy összeveszik odabent a sós az édessel, a nyers a forróval, a szilárd a folyékonnyal!:))
Amint végeztünk, ugyan már sötét volt, de még a félig kész hóember körüli munkákért kimentünk. Újra élvezhettem kreatív ötleteit, megoldásait a "problémára"! olyan ötletgazdag, annak ellenére, hogy nem jár térdig a játékokban.
Aztán már fáztunk, elfáradtunk, így megeggyeztünk a DVD nézésbe, bár nem jellemző rá, szerencsére.
A János vitézt vállasztotta, és végig magyarázta a történetet, a rajzok jelentését! Cak ámultam! Próbáltam vissza gondolni, hogy hanyadik osztályban tanulják a verset?
Gondoltam, biztos anyuka hatása, az együtt nézés, megbeszélés következménye.
De kiderült,hogy javarészt, saját gondolatait, megfigyeléseit mondta el, hiszen legelőször, egyedül nézte végig!
Máskor is felfigyeltem már szókincsére, kerek mondataira, emlékezőképességére, és széleskörű mondanivalójára, kérdéseire. De minden alkalommal tud új dolgot mutatni!
Albert, kicsi kora óta, nagyon szerette a meseolvasást, és mindig kiderült, hogy teljesen ért minden történetet.
Sajnos, Misi és Szilvi esetében, szembesülnöm kellett azzal, hogy hiába mese, hiába beszélgetés, a szókincsük és a szövegértésük nagyon rossz volt. Beszélgettem anyukákkal, és nagyon sokan küzdenek, hasonló problémával. Ezért, külön öröm volt, vele mesét nézni!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése