Bébiszitter a családban

Most, hogy előtérbe került, hogy megint gyereket és családot keresek, gyakran olvasok cikkeket ezzel kapcsolatban.
Pár éve, rábukkantam egy fórumra, ahol anyukák egymásnak adnak tippeket, hogy a "bébiszittyót" hogy lehet ellenőrizni, és lefülelni! A kamerától a hirtelen rajtaütésig, minden szerepelt a lehetőségek között.
Kénytelen voltam "beleszólni"
Teljesen megértem a keresés nehézségit, és buktatóit. Hallottam anyukáktól, elriasztó kalandokat. Láttam, hallottam híradásokban, elrettentő példákat. De nem ez az egy terület, ahol az alkalmasság kiszűrése nagyon nehéz, és nagy döntés.
De "bébiszittyónak" titulált emberre, a kutyámat nem bíznám! Ha így áll neki egy szülő, kicsi az esélye, hogy megtalálja a megfelelőt, hiszen egy jó érzésű bébiszitter, ilyen helyre nem megy, még nagyobb órabérért sem!

Jobban szeretem én is, ha ajánl valaki, hiszen akkor már nem teljesen idegenként jelenek meg. Azon kívül, én is tele vagyok aggályokkal. Először is, a legfontosabb, hogy el tudom-e fogadtatni magam, később megszerettetni a gyerekkel!
Aztán az anyukával való kapcsolat. Ha csak "cselédnek" tekint, azt már nem is vállalom. Nem azért, mert többre tartom magam, hanem azért, mert az alárendeltséggel a munkámat nagyban befolyásolja, mert a gyerek a radarjaival érzi, hogy ezt a " személyt" ugráltatásra,kiszolgálásra kaptam, és soha nem fog társként, barátként tekinteni rám, így pedig valóban, csak a megőrzésig jutunk el.  Ez számomra elfogadhatatlan!
A bizalom nem jár! De magánnyomozások helyett, én felajánlom a felhalmozódott fotóim megtekintését, lehetőséget adok előző szülőkkel való kapcsolatfelvételre, magamtól kérem, hogy igazolványaimat nyugodtan átnézze, sőt, egy erkölcsi bizonyítvány kérését sem tartanám sértőnek, sőt!
Én is rosszul éreztem magam pár alkalommal, mikor egy újsághirdetésre, ismerkedés nélkül, ott maradtam, egy idegen lakásban, egy ismeretlen kisgyerekkel.
Tudom, hogy nagyon nehéz a döntés! De, ha úgy állnak eleve hozzá, hogy "kivont karddal", keresztkérdésekkel, lebuktatási tervekkel készülnek az "interjúkra", mindenki helyzetét megnehezítik.
Az első benyomás nagyon fontos, de egy ismerkedés alapja a beszélgetés, és nem a kihallgatás.
A gyanakvás, félelem elfogadható, és helyén való, de ez is kölcsönös!!
A legjobb, ha mindenki a GYEREK-et tartja legfontosabb bírának, hiszen ők tökéletes érzékkel rendelkeznek ehhez.
Még nem kaptam a mostani szakaszban ajánlatot, de el fogom mesélni az eredményét is, és a tapasztalatomat!