Érzékenyek ne olvassák el!

Tegnap, szinte az egész estét végig sírtam. 29.-én van Misi születés napja. Aznap, kivételesen, megint a képeimet rendezgettem, és persze a róluk készült több száz fotón, le is ragadtam megint. Milyen picik voltak! Milyen jól érezték magukat, amikor készült a kép! Milyen jót kirándultunk egy másikon! Milyen aranyosak voltak, ahogy bontogatták a csomagokat karácsonykor! Milyen édesek voltak, ahogy ünneplőben fogadták a gratulációkat a szülinapokon.... ezer és ezer kép, hang, sírás, nevetés, öröm, vita, bolondozás, leckeírás, izgalommal teli szereplések.....minden,ami két gyerekkel 11 év alatt átélhető. Ekkor mindig elszomorodom, mert mostanra, már tényleg elszakadtunk. Misi nem keres, Szilvi szokott, de csak azért, hogy elmondjon valami rosszat, amiről tudja, hogy egyedül én hallgatok meg, akadok ki, hogy én veszem a lelkemre, ...és a lelkifröccs is jól esik neki, hiszen valaki odafigyel rá!
Gyakran gondolok is arra, hogy micsoda segélykiáltás, ha a gyerek azért keres meg, hogy elmondja milyen rosszat csinált, milyen sok egyese van, hány beírást kapott! Csak valaki figyeljen rá!! Tudja, hogy én mindig szívemre veszem, és tudja, hogy mindjárt sírva, aggódva beszélek neki hosszú percekig, miközben nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire szeretem, mennyire hiányzik, és hogy amiben tudok, mindig a segítségére leszek!

Misi, aki régebben gyakran mondta, hogy ha nagy lesz, odaköltözik hozzám, nem tudom miért, de elfordult. Nem hív, nem ír, nem keres. Ha otthon vagyok, és szólok, hogy jöjjenek, ha tudnak, csak Szilvi jön. Misi vagy lemondja, vagy el sem jön.

Szülinap van, hát persze, hogy felhívom! Már a "sziánál" bőgtem, mert régen hallottam a hangját. Írtam már, hogy visszahúzódó, riadt kisgyerek volt...hát nem változott 16 évesen sem sokat. Nehezen indult a beszélgetés, de aztán valahogy sikerült megtudnom, hogy miből hogy áll, jár-e még korrepetálásokra,nehéz-e a suli, sportol-e még...?
Amikor a barátokról kérdeztem, kiderült, hogy iskola után, minden nap,megy a piacra segíteni, majd utána, este tanul.
Hétvégén szintén délutánonként oda kell mennie. Sehova nem engedik, senkivel nem találkozhat. Ha néha tud hazudni valamit, akkor pár órát lop magának, hogy kicsit elténferegjen, beszélgessen a barátaival, mint a többiek.
A számítógép billentyűzetét elzárják, valami büntetés miatt mindig, így azt hazudja, hogy szorgalmit kell csinálnia, hogy egy kicsit játszom, vagy beszélgessen a társaival.

De nem panaszkodott. Olyan fásult hangon mondta el ezeket, mint akinek mindegy,ez van, ezt kell csinálnia!
Az sem változott, hogy otthon nem beszélgetnek vele,megkérdezik mi volt az iskolában, és ezzel be is záródik a társalgás.
Anyukája Vietnámban van,de ő nem tudja mikor jön, csak hallotta, amikor beszélték, hogy a héten.

Megint elmondtam, hogy szeretem, és sokat gondolok rájuk, és ha bármi van, nyugodtan keressen meg. "Jó", mondta, és letette.

Nem fog! Amikor ballagott, senki nem volt ott, nem volt egy szál virág a kezében!!! Akkor is kifakadtam, hogy miért nem szólt? Én is, a lányom is, a szomszéd is... biztos, hogy mentünk volna. Csak azért nem szorgalmaztam, mert csúnyán bántak a szülők velem, és nem akartam találkozni velük. Meg sem fordult a fejemben, hogy el se mennek!!

Hát be is fejezem, mert ha papírra írnék, már rég elkenődött volna a tinta.

Bocsánat, ha lehangoló voltam, de nézzetek gyorsan a gyönyörű picitekre, és ne is gondoljatok rá, hogy ilyenek is megtörténhetnek!

Kicsit más, de mégis ide illő..

Már valahol írtam, hogy a depresszió mennyire megváltoztatta az életem. A nyüzsgős, mozgalmas, tartalommal teli létem, egyik pillanatról a másikra, üres, értelmetlen, cél nélküli, sivár lett.
Azt is írtam, hogy első, értékelhető terapeutám, Guszitkám volt!
Tőle kaptam mindent, ami elhitette velem, hogy vannak még szép dolgok, van még feladatom, tudok még örömöt adni-kapni!
A felnőtt környezetem felé, még most se nagyon nyitok, de megtaláltam azt, ami minden napnak értelmet ad.

Bazsi születése volt a legnagyobb dolog, és azóta ritkán húz le a sunyi betegség, de mindjárt talpra is kell állnom, mert feladatom van, vagy az interneten begyűjtött, kis barátaimmal történik valami szívmelengető!

Így nagyon hálás vagyok a fejlődésnek, ami megteremtette számomra, hogy egyedül, de  nem magányosan, magamba fordulva éljek, és reggelente, ahogy a gépet izgatottan bekapcsolom, máris megyek nézni, hogy mi történt a barátaimmal!
Ez lehet, hogy magyarázat azoknak, akik esetleg unják, a folytonos belecsacsogásom, és néha hosszúra nyúlt bejegyzéseim.
Ez a lehetőség, nem enged be vitát, veszekedést, aljasságot, intrikát...és a sok mindent, ami elől elmenekültem.

Nem is érek rá átgondolni, hogy milyen napra ébredek, mert nyitom a "könyvem", ahol vidám kisgyerekek, példás szülők bejegyzései, és sok boldog arcocska fogad.

Köszönöm a technikának, és nektek, akik beengedtek a családotokba!!!!

Levi képekben

Mivel megint gyerek nélkül vagyok, elővettem "kedvenc" időtöltésem. Megpróbálom a több ezer képemet rendezgetni. A végén, hogy nehogy el vesszen egy is, inkább megduplázom a kimazsolázott csomagot, és a lomtárból is visszateszem a "szemetet", biztos, ami biztos! Szerettem volna Levit bemutatni, időrendben,képekkel elmesélve. Úgy összekevertem, hogy feladtam! Így a képeket közzéteszem, némi megjegyzéssel! Talán látszik, hogy melyikek a régebbiek?:))))

Ráadásul, még a bejegyzésben sem sikerült rendeznem, így ilyen rendetlenül marad!:))

A Margit szigeti képekben is van még Leviről kép...és a gépemen a neten...szana-szét!:((

Lufival

Ha valakinek jó ötlete van a rendszerezésre, szívesen veszem, mert lassan addig sokszorosítok, rendezek, míg megtelik az 1 terrás hdd-m (vagy mi?).

Itt kezdődött minden...

kutyagolás

ebből pedig, víznek kell jönnie

Lusti az ágy tetején, teljes felszereléssel

Beni segít megkeresni a lufit..

Kicsit korán, de jó hangosan..

A zene kell!!!

Beni nem szereti a gesztenye főzeléket:(((

Jó játék a gesztenye!!

És Beni csak tűri:)))

A "nemszeretem" alma...

amitől piros lett a pofija:)))

Télapó...fél délelőtt álltunk előtte:)))

Már ilyen nagy fiú!!! Együtt sütünk karira..

Ezt a mágneses játékot szereti sok gyerek.

Hasznos

Kitettem a "kitekintőbe" pár hasznos linket. Az első kettő, Bazsi által tesztelt foglalkozás.
Nagyon jó, és kellemes időtöltésnek találom, és ezt alátámasztja számomra, Kinga beszámolója, és Bazsi fejlődése!

A ringató, egy kedves, zenés, mondókázó együttlét más kismamákkal és babáikkal, ahol jó hangulatban lehetnek együtt, majd otthon folytathatják a tanultakat.

A babyfitness, egy baba-mama torna, ami testi-lelki felüdülés, és szintén, együtt a babánkkal.


A többi, általam felfedezett, és jónak vélt link!

A Játszótér kereső,szintén nagyon hasznos, hogy megtaláljuk a közelünkben lévő, legmegfelelőbb játszóteret.




A minden napra egy játék, már gondolom nem új, de nagyon gyakran találhatunk új játéklehetőségeket, miközben a régieket is böngészhetjük. Biztos talál mindenki megfelelőt, amit a kicsijével játszhat.


Annyi jó lehetőség van manapság, amiben kedvét leli baba.mama együtt, és kiléphet a hétköznapi egyhangúságból! Aki ismer még ilyeneket, ossza meg az olvasóimmal, és persze velem!

Bazsi röviden

Nem tudom megvárni, míg több időm lesz, így csak röviden, képekkel, bemutatom, hogy micsoda lépéseket tett Bazsikánk a fejlődés útján!:))

Már mindkét kezét használja, időnként megteszi, hogy új tárgy mutatásakor, elengedi az egyiket, cserébe.
Rájött az ütögetés izgalmára, minden keményebb tárgyat, vereget a babaülés széléhez, de már olykor egymáshoz is, vagy az elé tartott tárgyhoz.
Már tudja a "rombolós" játékot. A felépített tornyocskát örömmel ledönti, az elé pakolt tárgyakat, az asztalról ledobálja. Nagyon élvezi, és egyre tudatosabb.
Nagyokat kacag, sikít, és különböző hangok, főleg a "g" , a legváltozatosabb formában hagyják el a száját.

Figyel minden körülötte lévő személyre, tárgyra. Megismeri a sokat szemlélt képeket, tárgyakat a falon a polcon.
Felismer hangról minden érkezőt, és nagy mosollyal üdvözli.
2 fogacska teljesen kint van, és kettő törekszik most elő. Ebből adódóan, mindent rágni próbál, időnként az egész öklét.
A felette lógó játékokat a szőnyegen, vagy a hordozóban, már a szájához húzza, most jön a "kóstolási szakasz":))
Aludni, napközben rövideket alszik, de amikor szemdörzsöléssel jelzi, hogy álmos, akkor felveszi valaki, és egy perc alatt alszik is.
Minden, korának megfelelő ételt megkóstol, eddig csak egy főzeléket utasított vissza.
Tegnap kapta az első spenótot, és mint általában a gyerekek, ezzel párhuzamosan a köpködés örömét is felismerte.
2 kanállal esznek, és az övé is  nagy százalékban  a szájában köt ki (persze étel nélkül).
Rövid ideig, majdnem stabilan ül, de nem erőltetjük, hátulról megtámasztjuk, hogy biztonságba legyen.
Amikor minden rendben van, nem bosszantja sem pelus, sem üres, vagy teli pocak, nem álmos...akkor nagyon jól elszórakozik a körülötte lévő tárgyakkal.
Kinga nem árasztja el, mindig hagyja, hogy egy bizonyos dologgal alaposan megismerkedjen.
Járnak "dúdolóra", ahol zenével, mozgással kiegészített mondókázásban vesznek részt, amit aztán itthon is játszanak.
Baba.mama tornára is járnak, ahol mindketten, és főleg együtt, mozoghatnak egy egészségeset!
Ha szembefordul az anyukájával, és fogja a két kezét," állj fel" kérésre, vigyorogva feláll, majd amikor arra kérik, hogy "ülj le, csüccs, tedd le a popsit". akkor leül! Hogyan érti meg, nem tudom, de rettenetesen tetszik!

Hasra fordulni, már pillanat alatt megy, vissza ritkábban még, és a kúszás előkészületi technikáján is dolgozik!!
Annyi sok dolga van, hogy sokszor hosszú percekig, csak nézem, ahogy tesz-vesz, erőlködik, próbálkozik. Türelmes, nem adja fel könnyedén.

Az úszásban kis kényszerszünet lépett fel, mert kicsit náthás. De este, a nagy kádban, jó sok vízben, apával, gyakorolnak, hogy edzésben maradjon!:))

Azt ígértem, rövid leszek! Ám ezeket mind el kellett mondjam, így mégis egy oldal lett:)) Képeket, még nem is  tettem fel (pótolom hamarosan), mert kicsit megint túlzásba estem, és még válogatni kell!

Egy kis mozi:

Nagymamaság

Ha az anyaság a legnagyobb ajándék az életben, akkor a nagymamaság, a hab a tortán, a jutalom.
A gyereknevelésből, csak a jót kapja a nagyi! A felelősség, a nevelés nehézségei, buktatói, nem az ő része. Amit kap, az csak az öröm, a boldogság. Az átvirrasztott éjszakák, a fognövés, betegség szenvedéseit nem kell átélni újra, csak az eredmény, a siker ami rá marad.
Így vagyok most Bazsival is ezen a héten. Amióta nem láttam, annyit fejlődött, hogy nem győzök betelni vele!
Sokat játszunk, sétálunk, boldogok vagyunk. Ha sírás van valamiért, ha tele a nózi, ha fáj a fogacska, akkor ott terem anya, vagy apa. Ha megoldódott a probléma, akkor újra enyém, a boldog, kiegyensúlyozott baba!
A kétség, hogy jól gondozzuk, neveljük-e, a szülők problémája!
Borzasztóan élvezem, feltölt pozitív érzésekkel, így hangulatom is egyre harmonikusabb. Sokat fotózok, mert mindig félek, hogy olyan pillanat szalad el, ami megismételhetetlen!
A sok-sok szépet és jót, megosztom a látogatóimmal, ha hazamegyek.
Addig élvezem, minden pillanatát!

Megtöröm a csendet

Amíg negatív hangulatom nem enged írni, addig, magam terápiájaként is, előszedek régebbi bejegyzéseket, persze gyerekekről, amiket újból átélve, pozitív gondolkodásra bírnak!
Ilyen ez a bejegyzés is, ami legalább Levikémet is bemutatja kicsit!




Esküvő Levivel    

“Dátum: 2008.07.27 - 17:29:16

Levike 2 éves. A barátnőm unokája, nyaranta és alkalmanként vigyázok rá, 1 éves kora óta. Nagyon büszke vagyok, hogy a bölcsibe úgy ment, hogy már mindent tudott, ami egy közösség napirendjére, gyerekekkel való kapcsolatra vonatkozik. Sokat jártunk játszótérre, és kirándulni, miközben rengeteget fejlődött mozgása, gyarapodtak ismeretei a közlekedési eszközökkel, a természettel, és a világgal kapcsolatban.
Sokat énekeltünk, verseltünk, "tornáztunk" és sorolhatnám a sok mindent, amiben ő is és én is nagyon sok örömet leltünk. Mostanra túl voltunk az idei bölcsi záráson, ami szintén nagyon sok élménnyel teli 5 hét volt.
A hétvégén volt a szüleinek az esküvője, amire felkértek, hogy próbáljak vele kezdeni valamit, hogy élvezze, de ne zavarja az eseményt. Hát borzasztóan megijedtem a feladattól! Bármit bevállalok, nem riaszt semmi el, de amikor a szülők, a nagyik, dédi és egyéb rokonokkal "szemben "kell elfogadtatni magam... Nagyon boldog voltam, hogy sok sok beszélgetéssel, érdekességek mutogatásával, játékos figyelem-felkeltéssel sikerült!! Nem csak a házasság-kötő teremben, hanem a kissé hosszabb egyházi szertartás alatt is sikerült távol tartanom , mindenféle erőszak, sírás nélkül ,az esemény megzavarásától. A házasság-kötőben az óriás kivetítő, a sok virág, a teraszon leszállt galamb, a képek a folyóson, a zene volt segítségünkre. A templomban már inkább a kert, a bim-bam, a zene, a lépcső...és sok minden amiről csak lehetett beszélni. Nagyon nagy megkönnyebbüléssel jöttem el, vártam, hogy amikor elfárad, hozzák haza. Akkor is új feladat várt, mert a lakás, a közeg, az ágy ismerős volt neki, de a nálam fürdés, az esti alvás szertartása, és az éjszakai felébredés és esetleges ráébredés, hogy hol van és kivel, még előttem volt. Büszke vagyok mindkettőnkre! A fentebbi módszerekkel, játszva, énekelve, folyamatos figyelemmel teljesen zökkenő mentes volt az éjszaka is. Másnap délelőtt kezdte már nagyon hosszúnak érezni a szülők távollétét, de azért különösebb, nagyobb sírás nélkül végig csináltuk. Nagyon fáradt voltam, gondolom ő is, de nagyon megkönnyebbült, boldog, és szerénytelenül mondhatom, elégedett lehettem " munkámmal". Egy kis ízelítő a " varázslatokból". Nem szerettem soha, ha hazugsággal akarják megnyugtatni a gyereket. Sokkal jobbnak vélem, hogy ha rossz fog történni vele,  tudja, hogy mi! Sokkal megértőbben tűri. Olyan apró füllentések becsúsztak ma délelőttre már, hogy anya dolgozik (mint máskor), mert hát az hogy a lagzit piheni ki, nem lett volna annyira elfogadható, mint amennyire őszinte. Lényeg, hogy tudta, most nincs itt, de jön délután, mint máskor is, ha azt mondtam-dolgozik. A templomból kicsalogatni könnyű volt, mert volt ott virág, bogár, galamb, cica.. Láttuk az úton a buszt, a beton-keverőt, a villamost.. és mindent, ami egy kicsi gyereket jobban érdekel, mint egy egyházi szertartás. Persze ezt nem az esemény lebecsüléseként mondom, csak szerintem mindent a maga idejében.
Este, a más kád, mint otthon, a láncon lógó dugóval, a játékos pancsolás közben "orvul" lefürdetéssel, a sok énekkel mondókával, simán lezajlott. Amikor már láttam, ,hogy nagyon fáradt, a megszokott, ebéd utáni alvás ceremóniáját vetettem be, ami szintén sikerült. " Bevackolódott" a neki kipárnázott sarkába az ágynak, megkapta az alvó "felszerelést", és oda ült a plüss majom, aki ott alszik mellette, és miatta maradjunk csendbe, hogy nehogy felébresszük. Reggel mindjárt elkezdtem mesélni, hogy mi mindent fogunk csinálni (ami csak a mienk) , megyünk cicanézőben, patak hídján vízbe dobálni kis virágokat, amik elúsznak a másik oldalon, egészen a Dunáig, hintázunk egy nagyot, megkeressük a tegnapi pillangót stb. Eszébe sem jutott, hogy ráeszméljen, miért is ébredt idegen helyen. Mire már keresni kezdte szeretteit, benne voltunk a megszokott " napirendünkben", amibe már beleillet az "anya dolgozik".
Nagyon szeretem Levikét, és már biztos vagyok benne, hogy én sem vagyok számára közömbös, vagy ne adj' Isten-valami rossz, aki csak elszakítja szüleitől!”

Természetesen, Leviről is rengeteg fotót gyűjtöttem az évek alatt, amik a diavetítésekben is szerepelnek.

Hamis tiramisu vagy somlói?

Három féle pudingot főzök, vagy keverek, ha főzés nélkülibe invesztálok.
Alulra egy réteg (nekem karamell szokott), középen tejszín ízű, teteje csokis.
Ezt általában megszavaztatom!:)
A babapiskótákat, ha felnőttnek készítem, rumaromás kávéba mártom, ha gyereknek, akkor teába.
Soronként lerakom, hűtőbe teszem, és tejszínhabbal tálalom, már aki szereti vele!


Ha nagyon jól megy, és ki akarok tenni magamért nagyon, akkor a főzés nélküli port, tej helyett, tejszínnel keverem ki. Így kissé drágább lesz, de ünnepeken be szoktam iktatni!

Bazsi videók

Albert-napok képekben

Ezt azért nem hagyhatom ki!!!

Nem volt egyszerű, de sikerült!

Egy kis forgolódás

A csúcson

Egyedül..ügyesen...illatosít

Elkészült a kapucnis mellény! Szakértő szemmel nem tökéletes, de Albert örült neki nagyon!!

Kis kényeztetés

Bevackoltunk

Korcsolya óra...sajnos több videó készült, mint fotó...

Kicsit becsukom a blog lapjait,több okból, átmenetileg! Még Alberttel töltött napjaimat  és fotóimat bejegyzem, aztán egy rövid ideig, nem biztos, hogy jelentkezem. Ennek okai, nem függnek össze a témával, így olvasni biztos fogok a kedvenc csemetéimről, akiket sikerült itt megismernem!

3 Albert nap!:)))

Vasárnap délután mentem, és nagyon megörültünk egymásnak! Jól esett, hogy mondta, hogy hiányoztam!! Mindjárt felmentünk a szobába, és a "maszatos" játékkal kezdtünk, miután elővette a "játszó ruhámat":))
Maszat egy kiskutya, akit Albert személyesít meg, én vagyok a gazdi! Okos, sok mindenre megkérhető kutyus, nagyon engedelmes:))
Délelőtt levegőzött egy nagyot, kerti munkával töltve az időt, így kicsit korán elkezdett ásítozni, és ritka alkalom, de dvd-t szeretett volna nézni! Igazságosan, jó "vendéglátó" módjára, rám bízta a választást, nagyjából sejtettem, hogy ő mit szeretne, így hamar megállapodtunk.

Folyt. köv.!

Kincsesláda

Mostanában, több alkalommal eszembe jutott valami kapcsán, hát leírom!

Az évek során, gyakran tapasztaltam, hogy minden gyereknek, kisebb, vagy nagyobb, 1 vagy több, de van kincse.

A lányomnak, a mamától elcsent rúzs volt az egyik legemlékezetesebb kincse. Háttal nekünk, sétált az udvaron, és nadrágja zsebéből, időnként óvatosan előhúzta, aztán gyorsan "észrevétlen" bekente a száját,majd mintha mi sem történt volna, jött visszafele! Nehéz volt megállni, hogy egy nevetéssel, le ne "buktassuk".

Ő imádott egy kartondobozban ülve, fakanállal, tálakkal stb.játszani fél napokat.

A fiam, nagy "kincskereső" volt. Ebben volt elhajlított kilincs, bot, hungarocelldarab, kövek,csavarok...
Ezeket, rendszerint számon tartotta, csak mi nem tudtuk, és gyakran, hónapokkal a beszerzés , és 1-2 nappal a kidobás után, kezdte keresni!

Érdekes, hogy azt gondolnánk, hogy minél nagyobb, minél drágább dologgal lepjük meg, annál nagyobb az öröm. Pedig százszor megtapasztaljuk, hogy számunkra teljesen feleslegesnek tűnő csekélység, kiüti a a remek ajándékot.

Levi "rongyija"

Levinek egy játékboltnyi játéka volt otthon. Mégis, amikor átjött hozzám, elővettük az én kincsesládámat, egy Albert által, már szigetelőszalaggal "megjavított", több helyen beteg, piros autó volt az első, amit keresett. Gyakran a szomszédból kellett visszacsempészni, mert Dani is azzal akart hazamenni. Pedig még új korában sem szirénázott, és nem volt távirányítós!

Bazsi úszás