Kincsesláda

Mostanában, több alkalommal eszembe jutott valami kapcsán, hát leírom!

Az évek során, gyakran tapasztaltam, hogy minden gyereknek, kisebb, vagy nagyobb, 1 vagy több, de van kincse.

A lányomnak, a mamától elcsent rúzs volt az egyik legemlékezetesebb kincse. Háttal nekünk, sétált az udvaron, és nadrágja zsebéből, időnként óvatosan előhúzta, aztán gyorsan "észrevétlen" bekente a száját,majd mintha mi sem történt volna, jött visszafele! Nehéz volt megállni, hogy egy nevetéssel, le ne "buktassuk".

Ő imádott egy kartondobozban ülve, fakanállal, tálakkal stb.játszani fél napokat.

A fiam, nagy "kincskereső" volt. Ebben volt elhajlított kilincs, bot, hungarocelldarab, kövek,csavarok...
Ezeket, rendszerint számon tartotta, csak mi nem tudtuk, és gyakran, hónapokkal a beszerzés , és 1-2 nappal a kidobás után, kezdte keresni!

Érdekes, hogy azt gondolnánk, hogy minél nagyobb, minél drágább dologgal lepjük meg, annál nagyobb az öröm. Pedig százszor megtapasztaljuk, hogy számunkra teljesen feleslegesnek tűnő csekélység, kiüti a a remek ajándékot.

Levi "rongyija"

Levinek egy játékboltnyi játéka volt otthon. Mégis, amikor átjött hozzám, elővettük az én kincsesládámat, egy Albert által, már szigetelőszalaggal "megjavított", több helyen beteg, piros autó volt az első, amit keresett. Gyakran a szomszédból kellett visszacsempészni, mert Dani is azzal akart hazamenni. Pedig még új korában sem szirénázott, és nem volt távirányítós!



A bölcsődében aztán volt számtalan meglepő dolog: A legemlékezetesebb számomra, egy kislány kincse! Az anyukája régi kombinéja!:)) Azzal aludt, és szinte szünet nélkül a kezében volt.
Fül nélküli mackó, ruhátlan, szem nélküli babák, kerék nélküli autók...sorolhatnám!
Évekkel ezelőtt, kaptunk egy szponzortól jó pár rongybabát, puha pólyában. A babák, első látásra, tökéletesen egyformák voltak. Lassan a pólyákból kikerültek, aztán alvás előtt, mind gazdára talált, és sok kicsi szorongatta az ágyban. Az egyik kislány, minden nap felvette sorban őket, míg végre valamelyiket felkapta, és aludni vitte.
Egy nap, minden baba félre került, és ő még mindig keresett. Besegítettünk!Mindenhova bekukkantva, felkínáltuk az újabb talált babákat! Nem jó! Dobta félre. Néztük..egyik, olyan, mint  másik, miért nem jó????
Sírás, majd hiszti...alvásról szó sem lehetett. Tovább kutatva, egy járóka alól, előkerült még egy baba. Felcsillant a szeme, megölelte, és mentek aludni!
Délután jött a rejtvény megoldása.Miután többen, több oldalról vizsgáltuk a teljesen egyforma babákat...egyszer csak kiderült! Az az egy baba volt, akinek rajzolt szeme alvó volt!:))

Albert kincseiről már írtam, az is fantasztikus gyűjtemény, és folyamatos használatban vannak!