Lehangoló szösszenet

Bár még mindig babázom, így nincs időm írni, de ezt nem hagyhatom ki!
Említettem már, hogy jó ideje, kicsit eltávolodtam a felnőttektől, mert belefáradtam a kételkedésekbe, hazugságokba, törtetésekbe és minden negatív dologba, ami tőlük jött felém.
Állítom, hogy a gyerek és az állat,aki őszinte ebben a világban. Lehet, hogy a párosítás furcsa, de igaz!
A gyerek, ha mosolyog rád, és azt mondja szeret, nem kell gondolkodni, hogy vajon mit szeretne kicsikarni belőled. Ha sírva menekül előled és tiltakozik a közeledésedtől, az sem véletlen.....
A felnőttek világában az agresszív, elutasító, támadó viselkedésre , percenként találunk példát.

A mai példa! 


Levivel ,busszal szerettünk volna menni valahova. A végállomáson szálltunk fel, előtte latolgattuk a lehetőségeket, hogy melyik járművet válasszuk.

Levi lelkesen ajánlotta fel, hogy megkérdezi a sofőrt, hogy mikor indul a busz. Mondtam, hogy jó, csak ne felejtsen el köszönni előtte:)).
A gyerek (5 éves),  odamegy, és azt mondja
-ELNÉZÉST! (?) mikor indul a busz?
A rejtvényfejtésben megzavart vezető, rá se nézve, közölte:
-Amikor itt az ideje!
A gyerek még nem vett le ebből semmi rosszat, és tovább érdeklődött, hogy mikor, mert nekünk sürgős  dolgunk van! (  :))))  )
Jött is a  felelet!
-Az a ti dolgotok!

Itt nem bírtam tovább, és hatalmasat nyelve, megfogtam Levi kezét, és mondtam, hogy a bácsi dolgozik, és nem tud ránk figyelni, meg kell írnia  valamit.

Szívem szerint.........inkább nem folytatom!