Lányommal , keserédes volt, egy aktuális helyzet miatt., az a kevés idő is, amit együtt voltunk:(((
Szomszédom gyerekeit csak hallottam, ahogy a lépcsőházban közlekedtek, de folyton váltófutásban voltunk, így épp csak bekukkantottam hozzájuk.
Alberttel egy röpke délutánt töltöttünk együtt, ami fáradtsága, és álmossága miatt, kissé csendesebbre sikerült.
Nem sok kedve volt se játszani, se beszélgetni..
Azért az jól esett, hogy érdeklődött, hogy az én mézeskalácsomról szólt a mese??
-Igen! Olvasta anya?
-Igen, az volt az esti mese, egyik nap!
Kell ettől több visszajelzés??:)
Azért hozzátette, hogy nem figyeltem biztos, amikor anya elmondta, hogy kell sütni:))
Nagyon tetszik, ahogy Papi, öreges morgolódását, annyira jól kezeli már (anya!!!), hogy ha ártalmatlan dolgokért rászól, akkor azonnal korrigálja és elnézést kér, vagy egy esetben "köszönöm Papi, hogy szóltál!", reagálta le! Nem fantasztikus!???
Bazsikámat elkapta valami nyavalya, szerencsére, hamar lezajlott, de amikor ott voltam, még épp abban a stádiumban volt, hogy nem volt nagy kedve játszani, bohóckodni, huncutkodni!
Nem baj, lényeg, hogy nem döntötte le jobban a betegség, és tegnap, már azt mondta a fiam, hogy ugyanolyan jókedvű, vidám, mint előtte volt!
Hazajövetelemet, kutyám, a megszokott lerohanásával ünnepelte, szerencsémre, nem volt nagy sár, így egy mosással megúszom, nem kell tisztíttatni a ruháimat.
Párom a kutyát és a cicát ellátta, de a madarakra nem figyelt. Így, még kabátban (már úgy is szutykos lettem a z üdvözléstől) gyorsan teleöntöttem az etetőket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése