2011. április 22., péntek

Hajnali gondolatok

Valahogy reggel vannak "magvas" gondolataim.
Ma sem volt másként! Az előzmény, hogy kis menyem új tervei finisbe érnek, amiben nem is kételkedtem, mert hozzáállása, kitartása, céltudatossága, biztos sikernek indult!

Itt jutott eszembe, hogy hány olyan anyukával találkoztam életem során, akiknek szenvedés volt az anyaság, főleg az elején. Hányszor hallottam, hogy semmire nincs idő, állandóan álmos fáradt, meg sem áll egész nap, örökké mos-vasal-takarít...de nem ér a végére! Ehhez általában társult, hogy a kicsi sokat sír, folyton foglalkozni kell vele, mert egyedül nincs egy percre sem el! Ha netán több gyerek volt, akkor a panasz, halmozódott!! A gyerek, ehhez a légkörhöz szokik, mitől lenne egy feszült, fáradt, nyűgös anyuka mellett, békés, kiegyensúlyozott? És ez öngerjesztésig fajul, és sajnos egyre kevésbé visszafordítható!





Azért szeretek itt lenni Veletek, mert olyan szülőket olvasok,látok, akik élvezik az anyaság minden pillanatát. Olyan gyerekek fotóit látom, akik nyugodt, békés, boldog tekintettel néznek a világra.
Olyan családokat, ahol a gyerek, nem csak az anya leamortizálására, életének teljes felborítására való kis jövevény, hanem mindkét szülő mindennapi örömforrása, ahol apa is jelen van, és nem csak fizikálisan, a mindennapokban, ahol mindenki maradhat, ami volt, csak kapott még hozzá egy nagy adag boldogságot.




Itt jön az én kis családom!
Első perctől, és ez nem volt kétséges, a szoptatáson kívül, apa is részt vett mindenben. A fürdetés, gyakran a férfi feladata, de nálunk, nincs olyan része a napnak, amiben apa, ne tudná hogy mit kell csinálni. A fejlődés minden apró jelét követi, a nevelés minden pillanatában részt vesz..nem ragozom! Bazsinak SZÜLEI vannak, és nem csak anyukája!


Kinga esténként el tudott menni bárhova, ami számára fontos volt, ami az énjét meghagyta! Járhatott tornázni, hogy alakját visszanyerje, és kimozoghassa magát, eljutott a fodrászhoz, a manikűröshöz, színházba, csajos beszélgetésre...és bármi, ami azelőtt megszokott volt, vagy amit szeretett csinálni. Azt már nem is mondom, hogy szombatonként iskolába jár.
Az egyetlen zokszó, amit néha hallok, a korai kelés, de ez is csak egy kis ásítozás erejéig tart.
Mindig fontosnak tartottam a napirendet. Nem a katonás, percre pontos etetést, altatást, hanem egy ritmust, amit a mama és baba együtt alakít ki. mikor mindenki tisztában van vele, hogy mikor minek van itt az ideje. Ehhez a gyerek partner teljesen, rontani, csak a szülő tud. Ebben a ritmusban aztán belefér az anyuka összes programja is. Miért ne lehetne, hogy egyik alvásidőt, együtt aludják? Miért lenne "bűn" egy anyukának napközben pihenni? Miért kéne elhagyni a hobbijait,miért ne olvashatna,nézhetne filmet, kézimunkázhatna, kényeztethetné magát? A másik legfontosabb, egy ebben partnerként résztvevő apa!

És ebben a "mindenki nyugodt, elégedett, boldog, kiegyensúlyozott" világban, milyen lenne a baba, ha nem "nyugodt, kiegyensúlyozott...."


Kinga mindig szerette és művelte a tánc minden fajtáját. Nem a bulizós táncra gondolok, hanem ami a táncművészet  széles skáláján megtalálható.
Új szerelme a zumba, amiben annyira örömét leli, hiszen a mozgás az imádott tánccal ötvözve,teljesen feltölti.
Most szeretné, ha általa mások is megismernék, megszeretnék, és élveznék a zumba adta lehetőségeket. Ezért az oktatói igazolvány megszerzésével, ő is indít csoportokat a közeli és kissé távolabbi környezetében. lelkesedése sokakat vonz maga köré, és egy mozgalmas, vidám, 1 órás kikapcsolódást nyújt az anyukáknak.

És itt jön a hab a tortán. Akik követnek, tudják, hogy mind emellett, Bazsikánkkal is jának közös tornára, mondókázásra, uszodába. Unokám fejlődésén látszik, hogy teljes harmóniában él, elégedett a sorsával:))

    









Még egy réteg hab: Apa olyan közel nem kerülhet a gyerekéhez, olyan szoros kötelék nem tud kialakulni, mint amikor kettesben töltenek órákat, vagy alkalomadtán egész napokat.


Így nem alakulhat ki, hogy számon kérje, mit csinál otthon lévő felesége egész nap, hiszen tudja minden részletét a napi eseményeknek.

2 megjegyzés:

Edina írta...

Milyen jó hogy ezt megírtad...és mennyire van igazsága!

Adrienn írta...

Örülök, hogy egyetértesz, és szeretném, ha máskor is elmondanád a véleményed, ha nem is feltétlenül azonos az enyémmel! Ettől leszünk okosabbak:)))