2011. május 6., péntek

Itt vagyok és gondolkodom!!

Most nem mondom meggondolatlanul, hogy bezárom a blogot, inkább csak azt, hogy kicsit elcsendesedtem.
Gondolataim, (véletlenül!), gyerekek, nevelés, anyaság, szülői feladatok, felelősség körül forognak, csak talán nem annyira pozitívak, és vidámak, amit itt megosztanék.
Akik idejárnak, és akikhez én benézek, szerencsére, mind olyan gondolkodású és hozzáállású családok, akiknek hangulatát nincs jogom lehúzni az én keserűbb gondolataimhoz. Pedig ez is az élet!!! A gyerekvállalás, a családi dolgok nem mindig alakulnak vidáman, de amíg nem élitek meg a sajátotokat, addig maradjon meg a hit, hogy elkerül titeket! És tiszta szívből kívánom is!!!
Nekem viszont, napi programom továbbra is azzal indul, hogy megnézem, mi történt a barátaim háza táján!
És ez nagyon feltölt, gyakran felvidít. Köszönöm nektek!!!

Jövő héten megyek Bazsikámhoz,akkor megint visszajön a hangulatom, egész biztos!!
Addig a szokásos, fotórendezgetéssel foglalkozom, mert azok is olyan pillanatokat adnak vissza, amire örömmel gondolok vissza!:))


4 megjegyzés:

H.E.GY. írta...

Mi mindig nagy érdeklődéssel várjuk és olvassuk bejegyzéseidet. Legyenek pozitív vagy negatív gondolatok...A fenn és a lenn is életünk szerves részei.

Talán akkor tanulunk a legtöbbet az élettől, amikor lenn vagyunk. Jobban értékelünk, figyelünk és szeretünk olyan dolgokat, melyek mellett "fenn" simán elmegyünk...

Adrienn írta...

Nagyon köszönöm a hozzászólásotokat!
Megfordult az én fejemben is, hogy talán okulásként az én hibáimból, megosztanám, de visszagondolva, én is inkább riogatásnak vettem a hasonló gondolatokat, és meg sem fordult a fejemben, hogy valamelyik velem is megtörténhet. Bíztam magamban, ahogy Ti is, és hittem hogy minden jó, ahogy a szívem diktálja.
Most bízom benne, és hiszem, hogy nincs szükség a barátaimnak ilyen gondolatokra!:))

Krisztina írta...

Szia!

Egyetértek az előttem hozzászólóval.
Most nekem is "lenn" van egy kicsit, mert olyan szinten az idegeimre megy az anyósom, olyan szinten megkeserítette a napjaimat az álságosságával, hogy már azt vágtam az amúgy jó lelkű férjem fejéhez, hogy kettesben jobban el vagyunk a gyerekkel, mert olyankor nem húz fel az anyja. Aztán úgy döntöttem, hogy felveszem a kesztyűt.
Szerencséje van Kingának, hogy olyan anyósa van, mint te, aki tudja csak úgy tisztán szeretni a kis Bazsit, és nem akar rátelepedni a családra, de lehet rá számítani, ha úgy van. Én tudom, hogy nincs okod negatív gondolatokra, mert akármi is van a gondolataid hátterében, hidd el nekem, hogy a lényeg az, hogy szép családod van, jó szíved, amit én is érzek, pedig csak fél éve ismerlek....

Cicurka írta...

A bajokat, gondokat ki kell írni (erre jó a blog). Szívesen olvaslak (és szerintem nem csak én) és kommentelek. Nehogy bezárj!!!!
Írd ki a gondokat (senkinek sem fenékig tejfel az élete) és megbeszélgetjük.
puszi