2011. április 29., péntek

Albert rossz és jó napja!:)

Anya által készített, gyönyörű tojások, persze Albert is közreműködött!!
Albert s.k. húsvéti tojásai! Ő írókázta ,festette, olvasztotta....gyönyörűek!!!
Teki ellátása akkor sem maradhat el, ha kicsit másképp ébredtünk!

Bár borzasztó nagy ölelés és puszi jelezte, hogy örül nekem, de valahogy olyan kis vadócka volt egész nap! Nem jellemző rá, tényleg mindig, mindent meg lehet beszélni vele. Elmondja, ha nem tetszik valami, vagy mást szeretne....de ma, nem derült fény az okra, de kicsit izgága, gyakran harsány, utasító stílusban telt a nap.  A gyönyörű húsvéti tojásokat, amit anyukájával készítettek, különböző kikötések, és utasítások után tudtam lefényképezni!:)))

A kis teki üdvözlése és gondozása, megint elfeledtette vele, hogy valami nem gömbölyű!!:))

Tudja mikor, mit, mennyit kell adni neki, örömmel mesélte, hogy szokták sétáltatni a kertben is...





Hogy nem velem van baj, azt tudtam, de nem igen akartam beletúrni a problémájába kérés nélkül, hiszen tudom, hogy anyukájával nagyon jól kibeszélnek mindent.
A betegség, az ünnep körüli események közrejátszottak. Nagyon jól beválik nála, hogy nem rászólunk, hanem kifejezzük szomorúságunkat a hangnemtől, azt, hogy nem esik jól ahogy és amit mond. Hatásos, mert egy pillanatra mindjárt vált is, de  most zaklatottsága újból előjött pár perc múlva.

Játékban is jellemző volt, hogy amit én javasoltam, azt harsány "nem"-mel reagálta le, ő viszont, korához, ötletességéhez, okosságához képest , csak valami igen együgyű játékokat javasolt. Persze egy darabig belementem, aztán próbálkoztam váltani óvatosan, de nem sok sikerrel
                                                                      
A megszokott  színházi játékunkat, kissé félve néztem, hogy a vehemens előadó, épségben jöjjön le a színpadról!:))

ő a mutatványos, én a macival a nézők...

Maszat (kutya!)" házikója", és a jutalomfalat (cukor, módjával!)

Citromfacsarás, mert ebben ő az ügyesebb!!:))

Bábszínház, ma egy kissé "zagyva" előadással:))
1 pillanat alatt fent terem a mosogatónál, és teszi, ami eszébe jut!
Mindig jó az ötlet, csak most hevesebb volt a feljutás:))

.













Az udvar, megtette hatását, ott egyre több dolgot mutatott meg, sok mindent tett-vett, és szépen, lassan lehiggadt. Még tisztáztuk, hogy nincs köztünk harag:))), és szeretjük egymást.....aztán vége lett a napnak.
Szerencsére 1-2 orrfújáson kívül, más baja nem volt!

Albert saját kertje!!!!Büszke lehet rá!!

A dombon egy kis gyomlálás..

Ezt a gazt, gyökerestől kell eltávolítani!!!

Ez már nem szórja szét a magját, szerencsére!!

A vödrökben "kavicsos",átszitált föld, hamu, és kavics sorakozik..

Anya talicskája volt még!!!!!!

Pótolni kell a földet néhol!

Elvirágzott tulipán szára, aprítás alatt....


Tulipánszár befőtt:)))))
Közben Tóbiást, a kutyát, tanítgatta sétálni, fegyelmezetten mellette. Módszere, hogy kissé meghúzza a nyakörvet, hogy lassításra késztesse, teljesen hatásos volt.A kutya, engedelmesen követte az utasításokat. Utána átölelte a nyakát, és megdicsérte!
"Tóbiás" tanítása

Dicséret, a jól végzett feladatért!

Csúszda, más helyzetben...

A kabát már sok, irány a"fogasra"!

Kutyapiszok szedés a feladat!

Egy kicsi mozgás, mindenkinek kell!!!:)))




Mindent egybevetve, picit döcögősebben, de jól telt a napunk!!! Megint tanultam egy csomó dolgot a kerti munkámhoz!! De tényleg!!!:))))

2011. április 26., kedd

Izgalmas hét áll előttem!!

Albert anyukája keresett meg, hogy beteg a kisfiú, nem mehet oviba, tudnék-e menni!?
Elígérkeztem már Kingának, hogy Bazsikámra vigyázok, de tudom, hogy Albert felügyeletét is nagyon nehéz megoldani.
Egy-két telefon, és rendeződtek a dolgok. Ma Pestre utazom, holnap és holnapután Albertre vigyázok. Onnan Fehérvárra megyek Bazsihoz, majd 2 nap után haza!:))

Nagyon örülök, mert már hiányzott Albert is nagyon. Ugyan beteg, de már lábadozik, és amúgy sem egy nyafogós fiúcska! Hát, és már majdnem 7 éves!!!
Milyen jó, hogy összegyűjtöttem  a hasznos oldalakat! Van ugyan a tarsolyomban sok-sok ötlet, de soha nem árt  újítani! Bár Albert önmagában is egy ötletláda!!!:)))





Aztán uzsgyi, Bazsi!! A képeken kísérem a mindennapjait, de megfogni, megölelni és nézni, hogy mennyi mindent tud már, és rácsodálkozni a sok sok újdonságra.....! Az egész más!!!:)))
Remélem, már lassan meg is ölel! A pici kezek érintése, olyan energiákat ad át, amivel megint feltöltődöm, és  a következő alkalomig táplálkozom belőlük.

Szerencsére, jó időt jósolnak, ami mindkét kisgyereknél nagy előny!! Albert, ha már jobban van, a kertben állandó élményt nyújt. Dolgos-szorgos-tevékeny órái az udvaron, mindig élvezetesek!


Bazsival meg nagyon várom, hogy sétánk alatt már ülve szemlélhesse a világot! Megnézhessünk minden érdekes dolgot magunk körül! Beszélgetve, mondókázva, énekelve fedezzük fel a világot!

Mindent megörökítek, hogy meg tudjam mutatni nektek, ha visszajövök!

Mindenkinek hasonló, napos, boldog napokat kívánok addig is!!!!

2011. április 25., hétfő

Bazsi első húsvétja, képekben...












Nem az enyém, de nagyon magvas.....

Minden nap találok valamit, ami elgondolkodtat, megérint, megmosolyogtat,bölcsebbé tesz....egyáltalán, érdekeset!
Ma ezt olvastam többször el, és végiggondoltam minden szavát. Kell ettől jobb iránymutatás a neveléshez????

“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről és többet a szeretet hatalmáról.”

Diane Loomans

2011. április 22., péntek

Még egy magvas:))

Nem tudom, mit ettem este, de hogy az agyam aktívan ébredt, az biztos:))

Gyakorlatilag, egész felnőtt életemet átjárta a neveléssel kapcsolatos gondolkodás.
Igaz, 20 évesen, még kénytelen voltam ösztöneim mellett, az iskolában tanultak,az otthoni példák, és a könyvekből elsajátított irányokat felhasználni. Ha őszinte akarok lenni, így visszatekintve, sok mindent másképp csinálnék,de ehhez kellett volna a mai tapasztalatom.

Abban a szerencsés helyzetben, amiben én voltam, egy egész könyvnyi tudást szerezhettem meg. A bölcsődei  és bébiszitteri kapcsolatok olyan szerteágazó nevelési lehetőségeket, eszközöket tártak fel, hogy mind a pozitív, mind a negatív tarsolyom jócskán tele van.
A minap olvastam egy oldalon, a szigorú nevelésről, ami a keleti népekre jellemző. Én ezt is megtapasztalhattam, teljes testközelből.
Ez a sok minden, lassan összeállni látszik a fejemben, és természetesen, nem mások okítására, hanem saját véleményem kialakítására használom fel.
Rendszerezésem után, nagyjából az alábbi nevelési típusok (stílusok) alakultak ki bennem.

A mai "szabad szellemű" irányokat, sokan félreértve, teljes, korlátok nélküli szabadságot adnak a gyereknek. Véleményem szerint, ebben pedig elvész az életre , a szocializálódásra való nevelés.
Ebben, kialakult a saját elképzelésem, ami nem kell, hogy mások számára is elfogadható legyen feltétlenül!

Minden korosztályban megvannak azok a "szabályok", amiket el kell sajátítani a gyereknek. Pl. gondolok az étkezés körüli "rendre". Hogy a lábunk nem az asztalra való, hogy az evőeszközt és szalvétát természetesen használjuk, hogy az asztaltól nem ugrálunk fel és nem menet közben, a szobában szaladgálva eszünk. Hogy nem játszunk evés közben.

Itt kell kialakítani a veszélyes dolgok megismerését, és az abból fakadó "tilalmakat", ami a gyerek épségét hivatott megvédeni. Miért baj, ha nem hagyjuk megtapasztalni, hogy a vasaló forró, hanem eleve megtanítjuk!
Miért baj, ha megtanítjuk köszönni, kérni, hogy elfogadtatjuk, hogy nem lehet mindig azt csinálni amit szeretnénk, főleg ha a hely sem alkalmas. Miért nem lehet megtanítani, hogy a közértben, csak azt ehetjük meg, ami a miénk, tehát már kifizettük.

Ezektől, nem tud senki eltántorítani, hiszen látni naponta vásárlás közben ordítva hisztiző gyereket, látunk sebészeten bekötözött sérüléseket, látunk olyan gyereket, aki a játszótéren, vagy közösségben "kis terrorista" módján viselkedik.
Összefoglalva, a teljes szabadság, és a vakfegyelem között, még nagyon sok lépcső van!

Aztán, valahol ehhez kapcsolható, a majomszeretet. Itt sincs semmi, ami nem megengedhető, és a gyerek lassan átveszi az irányítást a szülő felett, és uralja az egész családot.

Van, a "mindenben maximálisan teljesítsen", tűnjön ki módszer, hiszen az "én gyerekem, született tehetség mindenben"! Itt szokott bekövetkezni, hogy egyik különóráról a másikra húzzák-vonják. Egy percig nem tud lazítani, folyamatos elvárárasokba, esetleg csalódottságba ütközik. Persze, hogy ez alól, előbb-utóbb szabadulni akar.
Aztán van, aki folyamatosan teljesíteni akarja a" gyerekkel foglalkozni, játszani, tanítani kell" című trendet. Ettől lesz, az egyedül nem képes játszani gyerek, a ki nem fejlődött rácsodálkozás, tapasztalat, kreativitás stb.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem a saját bölcsességem írom le, hiszen ezeknek a hibáknak, jó 50 %-át, biztos, hogy elkövettem.
Pl. amit még nem írtam, az "anyatigris", aki mindenkivel szembeszáll, minden nemtetszést harsányan elutasít,amit csemetéjére irányuló támadásnak vél, és testestől-lelkestől a gyerek mellett van. A kicsi nem tanulja meg, hogy a cselekedeteinknek következménye van, olykor negatív, és azt neki kell átélni, lerendezni.

A mindentől megvédés hibájába is beleestem, hiszen későn önállósultak a gyerekeim, mert félelmem, hogy közben bajuk történhet, nem engedte, hogy időben elengedjem a kezüket. Nagyon nagy hiba volt ez is!
Ráadásul, saját szorongásom,félelmem a gyereken többszörösen jött ki.

Ma, már sokkal bátrabban állok a dolgok elé, és kisbabáim, akikre vigyázom, már nem érzik talán a folytonos   aggódást, és sokkal felszabadultabban élvezik a dolgokat maguk körül. Persze ilyenkor, a szülő nevelési szokásaihoz alkalmazkodom, de becsempészem a saját elképzeléseimet is. Sűrűn nem kell, hiszen a mai szülők, sokkal liberálisabb nevelést nyújtanak.

A testi fenyítés, amitől a gondolatom megindult, amit a keleti népek elég gyakran használnak megosztva figyelem. A bottal, szíjjal verés, a térdepeltetés, a minden jó megvonása......felháborít. De egy esetleges popsira legyintés, szerintem, még senkinek nem, okozott olyan lelki traumát, amitől személyiségtorzulás következett volna be.
Van, amikor a "megbeszélés" nem vezet sehova. Van, amikor muszáj némi büntihez folyamodni, de annak kiszabása, ne legyen fájdalmas, ne legyen megalázó, és főleg, tudja a miértjét a gyerek, és legyen arányban a rosszasággal.
Pl. egy 3 év körüli gyerek, ha épp az agresszív korszakát éli, nem fogja egy " fáj neki, szomorú lett, puszild meg" után békésen elhagyni a konfliktus helyszínét. Ilyenkor jobb, ha elmondjuk ugyan, de ezzel egyidőben, kiemeljük a  helyzetből, más játékra hívva fel a figyelmét, vagy esetlegesen, egy kis "kényszer pihenést" vonunk be, ami alatt el is felejti esetleg, hogy hol is tartott a csatában.
De, ha csak elmondjuk és ott hagyjuk, akkor egy rábólintással lerendezve, folytatódik a harc!

Itt kapcsolódik a másik nagy hibám, a következetlenség. Olyan büntetést szabtam ki, amit már a mondat elhangzása után tudtam, hogy nem is kivitelezhető. Egy idő után, ezt a gyerekek is megértették, és mindenre fittyet hányva, magukban elkönyvelve, hogy ebből sem lesz semmi, teljesen hatástalanná vált egy idő után.

Véletlen?

A ma reggeli hosszú bejegyzésem után, amit a nevelésről írtam, délután, véletlenül rátaláltam az alábbi oldalra!

Nagyon érdekes, rengeteg olvasnivalóval és ajánlásokkal teli blog.
Nekem nagyon tetszik!


http://beszeljugy.blog.hu/

Ha megnézitek, esetleg a véleményeteket is megoszthatnátok velem!

Bazsi mesél

Hajnali gondolatok

Valahogy reggel vannak "magvas" gondolataim.
Ma sem volt másként! Az előzmény, hogy kis menyem új tervei finisbe érnek, amiben nem is kételkedtem, mert hozzáállása, kitartása, céltudatossága, biztos sikernek indult!

Itt jutott eszembe, hogy hány olyan anyukával találkoztam életem során, akiknek szenvedés volt az anyaság, főleg az elején. Hányszor hallottam, hogy semmire nincs idő, állandóan álmos fáradt, meg sem áll egész nap, örökké mos-vasal-takarít...de nem ér a végére! Ehhez általában társult, hogy a kicsi sokat sír, folyton foglalkozni kell vele, mert egyedül nincs egy percre sem el! Ha netán több gyerek volt, akkor a panasz, halmozódott!! A gyerek, ehhez a légkörhöz szokik, mitől lenne egy feszült, fáradt, nyűgös anyuka mellett, békés, kiegyensúlyozott? És ez öngerjesztésig fajul, és sajnos egyre kevésbé visszafordítható!





Azért szeretek itt lenni Veletek, mert olyan szülőket olvasok,látok, akik élvezik az anyaság minden pillanatát. Olyan gyerekek fotóit látom, akik nyugodt, békés, boldog tekintettel néznek a világra.
Olyan családokat, ahol a gyerek, nem csak az anya leamortizálására, életének teljes felborítására való kis jövevény, hanem mindkét szülő mindennapi örömforrása, ahol apa is jelen van, és nem csak fizikálisan, a mindennapokban, ahol mindenki maradhat, ami volt, csak kapott még hozzá egy nagy adag boldogságot.




Itt jön az én kis családom!
Első perctől, és ez nem volt kétséges, a szoptatáson kívül, apa is részt vett mindenben. A fürdetés, gyakran a férfi feladata, de nálunk, nincs olyan része a napnak, amiben apa, ne tudná hogy mit kell csinálni. A fejlődés minden apró jelét követi, a nevelés minden pillanatában részt vesz..nem ragozom! Bazsinak SZÜLEI vannak, és nem csak anyukája!


Kinga esténként el tudott menni bárhova, ami számára fontos volt, ami az énjét meghagyta! Járhatott tornázni, hogy alakját visszanyerje, és kimozoghassa magát, eljutott a fodrászhoz, a manikűröshöz, színházba, csajos beszélgetésre...és bármi, ami azelőtt megszokott volt, vagy amit szeretett csinálni. Azt már nem is mondom, hogy szombatonként iskolába jár.
Az egyetlen zokszó, amit néha hallok, a korai kelés, de ez is csak egy kis ásítozás erejéig tart.
Mindig fontosnak tartottam a napirendet. Nem a katonás, percre pontos etetést, altatást, hanem egy ritmust, amit a mama és baba együtt alakít ki. mikor mindenki tisztában van vele, hogy mikor minek van itt az ideje. Ehhez a gyerek partner teljesen, rontani, csak a szülő tud. Ebben a ritmusban aztán belefér az anyuka összes programja is. Miért ne lehetne, hogy egyik alvásidőt, együtt aludják? Miért lenne "bűn" egy anyukának napközben pihenni? Miért kéne elhagyni a hobbijait,miért ne olvashatna,nézhetne filmet, kézimunkázhatna, kényeztethetné magát? A másik legfontosabb, egy ebben partnerként résztvevő apa!

És ebben a "mindenki nyugodt, elégedett, boldog, kiegyensúlyozott" világban, milyen lenne a baba, ha nem "nyugodt, kiegyensúlyozott...."


Kinga mindig szerette és művelte a tánc minden fajtáját. Nem a bulizós táncra gondolok, hanem ami a táncművészet  széles skáláján megtalálható.
Új szerelme a zumba, amiben annyira örömét leli, hiszen a mozgás az imádott tánccal ötvözve,teljesen feltölti.
Most szeretné, ha általa mások is megismernék, megszeretnék, és élveznék a zumba adta lehetőségeket. Ezért az oktatói igazolvány megszerzésével, ő is indít csoportokat a közeli és kissé távolabbi környezetében. lelkesedése sokakat vonz maga köré, és egy mozgalmas, vidám, 1 órás kikapcsolódást nyújt az anyukáknak.

És itt jön a hab a tortán. Akik követnek, tudják, hogy mind emellett, Bazsikánkkal is jának közös tornára, mondókázásra, uszodába. Unokám fejlődésén látszik, hogy teljes harmóniában él, elégedett a sorsával:))

    









Még egy réteg hab: Apa olyan közel nem kerülhet a gyerekéhez, olyan szoros kötelék nem tud kialakulni, mint amikor kettesben töltenek órákat, vagy alkalomadtán egész napokat.


Így nem alakulhat ki, hogy számon kérje, mit csinál otthon lévő felesége egész nap, hiszen tudja minden részletét a napi eseményeknek.