Én is voltam kisgyerek...

 Reggelente,  körbenézek nálatok, míg kávémat kortyolgatom. Kíváncsi vagyok, hogy kinek milyen új élménye, fotója került fel a blogjába!  Mire a kávé leér, az agysejtjeim is helyükre állnak, és a látottak alapján, jönnek elő elraktározott emlékeimből, a kapcsolódó képek!:))
A gyereknapi beszámolók is sokat előhoztak, de most egy másik dolog ragadott meg.
A gyermekkuckó, amit a kitekintőben ajánlok Nektek, új bejegyzése hozott  fel bennem emlékeket.

A Pöttyös Panni könyvsorozatról van szó!



Szüleim sokat olvastak, könyvek vettek körül. Apukám nem csak kicsi koromban, amikor még nem tudtam egyedül olvasni, mesélt, hanem később is voltak olyan meghitt esték, amikor ő felolvasott, mi pedig anyukámmal, élvezettel hallgattuk.

Itt szerintem, még a "képolvasásnál" tartok csak...

Szalagos magnón rögzített "szavalat":))

Hogy kevesebb volt a könyv, így a képeket sokkal alaposabban, részletekre kiterjedően nézegettem, a bennük lévő verseket annyiszor olvastam vagy hallottam, hogy szinte mind betéve tudtam! Ennek sok hasznát vettem később, és ma is,csak mostanában egy-egy sornál gondolkodóba esem:))))

Karácsony, szülinap..könyv járt hozzá!

Szavalok ismerősöknél,
 bár ezt nem igen szerettem....

Mikor gyerekeim lettek, én is folyamatosan igyekeztem olyan könyveket vásárolni, amivel esetleg akkora élményt nyújthatok, mint én kaptam.
Otthonról hoztam azt is, hogy könyvet nem adok el, még akkor sem, ha "kinőttük". Így a pincében, 2 hatalmas doboz mese és ifjúsági könyv várja, hogy méltó kezekbe kerüljön.
Jó hasznát vettem, míg Szilviék velem voltak, mert, ugyan jártunk könyvtárba, de ha eszembe jutott valami érdekes, és hozzá is fértem a dobozhoz, akkor csak leporoltuk, és már lapozhattuk is! (Arról nem is beszélek, hogy milyen illata volt!!! Beszédes...)
A Pöttyös Panni sorozat, persze ott lapul a dobozba, hiszen soha nem veszti el érdekességét, most már több generáció felnövekedésével sem! Képzeletben azonosulhat a gyerek a főszereplőkkel, aki ugyan nem a mai környezetben élik napjaikat, akikkel nem történnek olyan dolog, amik ma izgalomba hozzák a gyerekeket, de olyan érzelmeket és érzéseket kelt életre, amik nem hiányozhatnak egyikünkből sem!
Ajánlom az oldalt, mert nagyon sok hasznos, érdekes téma van összegyűjtve, jó kalandozni közöttük!!

Gyereknap 2011

Minden kisgyerekes családnak nagyon boldog, játékban, napsütésben, vidámságban gazdag gyereknapot kívánok!!!

Csak egy kis finomság..

Szombat reggel kicsit nehezen indultam neki a házimunkának. Az eltervezett ebéd, igazán nem volt nagy kihívás, de valahogy nem igazán tudtam rászánni magam,hogy nekilássak. Kerestem a halogatáshoz a kifogásokat...ám egyszer csak elfogytak azok is.
Hát felfújtam magam, és hozzáláttam a húsleves, és a tojásos nokedli elkészítésének, aminek apropója, az egy darab, apró, de fejes salátánk!!
Közben megéheztem, így  azon gondolkodtam, hogy valami nasit és kéne készítenem. A mi meggyünk, még sajnos igen savanyú....de Rózsikáék cseresznyéje már nagyon finom! Akkor legyen az!
"meggyes pite édesszájú, türelmetlen pasiknak"-cseresznyével!:))
Mostanában, hogy spóroljak az árammal, rászoktam, hogy ha már felmelegítem a sütőt, akkor egy sós és egy édes valamit is sütök. Legegyszerűbb, a "Terike" pogácsa.-sósnak.
Aki ismer tudja, hogy enyhén szólva, gyors a tempóm. Pillanat alatt teleraktam az asztalt, és összegyúrtam a tésztát, aminek 3 órát pihennie kell! Ez az idő, elég is volt, hogy a romokat eltakarítsam, amit "gyorsaságommal" okoztam. (családom szerint, kapkodok!)
Innentől már ment minden simán, meg volt a lendület!:))
Délután, mire kipihente magát a tészta, újabb felfordulással, de pillanatok alatt összekevertem a cseresznyés sütit, és míg az sült, kiszaggattam a pogácsát.

bedobálva....

szintén bedobálva:)))

Szerencsére, amíg az sült, volt megint időm, hogy "romeltakarítsak"!
A végén, kissé "bezabálva" örültem, hogy így összekaptam magam!

ronda, de finom:)))

kész is!!!

Mindezt azért írtam le, mert közben eszembe jutott, hogy hány kisgyerekkel sütöttünk már, többek között ezeket is. A koruktól függően tudtak segíteni, és szórakozni, játszani közben. A pogácsa a kicsiknek, ehető gyurmaként, a nagyobbaknak pedig saját süti készítéseként nyújtott szórakozást. A másik sütinél pedig, vagy a tálba borogatása a hozzávalóknak, vagy a nagyobbaknál már, akár a robotgéppel való kikeverés jutott.
Ezek a képek, már lehet, hogy szerepeltek, de ide illenek megint!:))

Szilvi a konyhában nőtt fel:))))

Albert itt nem süt, de nem találom a sok száz fotó közül azt,
 amit szerettem volna ide tenni:(( Pótolom majd!!!

Levike gyurmázik:))

Gusztival meglepit sütünk:))

Ha van kedvetek, próbáljátok ki a sütiket, mert igazán egyszerű, olcsó, és hamar elkészül!!!

Meggyes pite édesszájú, türelmetlen pasiknak

Hozzávalók:
1 pohár natur joghurt
1/2 pohár olaj
2 pohár liszt
1 pohár kristálycukor
2 db. tojás
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
1 üveg magozott meggy (vagy friss!!)

A hozzávalókat egy tálban összekeverem, amikor csomómentes, vajazott-lisztezett tepsibe öntöm, elsimítom, rászórom a meggyet, és 180 fokos sütőben, kb.15-20 percig sütöm.

Ha van darált dió. a meggyeket megforgatom benne!

Hogy szavahihető maradjak....

Az okos baba bejegyzésben, írtam Bazsika alvás leckéiről.
Némi elfogultsággal, biztos voltam benne, hogy okos kis unokám, következetes, szerető szülei, együtt megoldják a dolgot.
Ma beszéltem velük, és feladták. Mérlegelték a dolgot, mennyi előnnyel, de milyen áron jár a dolog, és az jött ki, hogy nem éri meg. Abbahagyták, okosan, és marad minden a régiben.
Bazsi nyugalma, kiegyensúlyozottsága fontosabb, mint hogy hogyan és milyen módon alszik.
Ezzel ők nem következetlenek voltak, csak ésszerűbben döntöttek.
Az eddigi módszerrel alvása nyugodt volt, kár felborítani, ha ő még nem kapható rá.
Mindennek eljön az ideje!

Szintén hasonló szokott történni a szobatisztasággal. Amikor a szülők, már nagyon szeretnék letenni a pelenkázás kiadásait és nehézségeit, és ideje korán leveszik a pelenkát, gyakran fordul elő, hogy a kicsi, amikor bepisil, ugyan nem dorgálják meg, de érzi, hogy nem ezt várták tőle. Ha viszont, rajta marad a pelus, és levételkor száraz, akkor mindjárt jelezzük, hogy nagyon elégedettek vagyunk. Ez pedig, pozitívan hat a gyerekre. Itt sem éri meg a sürgetés. Azt szoktam mondani, hogy élete nagy részét, szobatisztán fogja leélni. Hogy ez az idő 1-2 vagy 3 éves korban jön el, ehhez képest, teljesen mindegy!
A szülők közti rivalizálás miatti sürgetés, meg egyenesen megbotránkoztat. Hogy az én gyerekem ügyesebb legyen a másikénál, hogy a játszótéren elmesélhessem, hogy már mennyire előbbre van, mint a társai, azt a gyerek nem hiszem, hogy olyan elégedettséggel éli meg, mint anyukája.
Büszke vagyok a gyerekeimre, mert annyira ésszerűen és gyerekközpontúan telnek a napjaik, hogy Bazsinak ez mind előnyére válik!

Gyereknaphoz közeledve

A nap, nagyon fontos volt számomra mindig, hiszen állandóan volt mellettem gyerek.
Amikor az én gyerekeim voltak kicsik, a lehetőségeket jobban ki tudtuk használni, mert nem volt különösebb anyagi vonzata. Ma már, nagyon sok családnak szelektálni kell, de meggyőződésem, hogy lehet találni lehetőséget, és nem egyenesen arányos a jó program a pénzköltéssel.

tömeg..

minden, ami eladható

A saját és a vietnámi gyerekekkel is kipróbáltuk a nagy rendezvényeket. Régebben, talán kicsit "meghittebbek" voltak, jobban megszólítottak, és lehetett a tömegben is a családnak egyben maradni.

vattacukor

Szilviékkel már, olyan zsúfolt helyszínek lettek a megszokottak, hogy szabályosan lefárasztott a nap, mert csak arra tudtam figyelni, hogy el ne veszítsem őket a tömegben. Ettől persze, az élvezet is kisebb lett, hiszen a kezüket szorongatva töltöttük a napot, és nem a kíváncsiságuk felé mentünk, hanem a biztonságos helyeket vettem célba. A legnépszerűbb eseményeket, már el is kerültük, hiszen látni, nem láttunk a tömegben, viszont a lökdösődés, és a kézszorongatás semmi örömöt nem okozott. A hatalmas kínálat enni , inni valóban, és a játékok halmaza amit megvásárlásra kínáltak, folyamatos vitákat szült, hogy melyiket, miért nem tudjuk megvenni, miért kell lemondani róla.
Így, a nap végén, hulla fáradt, és inkább csalódott gyerekeket cincáltam haza.

fagyi minden mennyiségben..

Pizza party

Sikerült is, hiszen nekik kevesebb élmény adatott meg a hétköznapokban, így akár egy mozis-.mekis nap is ünnep volt.

Állatsziget

 Később, már írtam valahol, megkerestem olyan helyeket, ahol nincs akkora tömeg, de van látni való.
Ahol nem kell folyamatosan a szoknyám szélét szorongatni, ahol nem kísértenek a vásári dolgok.
A REX kutyaotthon rendezvényeiről írtam már, az volt a legjobb választás talán!Aztán egy "repülős" nap, amikor a dunakeszi repülőtérre látogattunk el,, vagy egy helyi, kerületünk által rendezett program  eseményei is sikeresek voltak, itt még az utazással sem kellett hosszú időt eltölteni!Egy zárt rendezvény, mint színház, koncert stb. is nagyobb élmény volt, mint a tömegrendezvény. Ezt onnan tudom, hogy nem csak én éreztem így, mert sokkal több emlék maradt ilyenekről bennük.
A saját gyerekeimmel, még nem volt ekkora gond, nyugodtan mehettünk a nagy rendezvényekre, főleg négyesben, mert a figyelemből is egyenként jutott mindkét gyerekre. Nem volt érvágás a családi kasszán egy lufi, egy fagyi, egy vásárfia!
Ha ma kéne programot keresnem erre a napra, biztos, hogy törekednék arra, hogy szabadságukban ne kelljen korlátozni, hogy a gyerek maradhasson a középpontban, és valóban róla szóljon a nap.

Persze nem maradt ki semmi látnivaló az életükből, csak nem ezen a napon látogattuk meg ezeket a helyeket!

Okos baba

Mindig vallottam, hogy a gyerek azt csinálja, amit tanítunk neki. Ezzel nagy igazságot nem mondtam, de ha belegondolunk, hogy mennyi dolog van, amiről nem is hinnénk , hogy akaratunkon kívül, megtanítunk a kicsiknek, akkor mégis van benne valami..
Még gondozónői munkám során, nagyon gyakran találkoztam, beszoktatás alatt, olyan szülővel, aki kétségbe volt esve, hogy mi lesz a gyerekével, hiszen csak ringatva vagy cumival, cumisüveggel, mellé ülve stb. alszik. Sétálás, futkosás, és játék közben eszik, nem hajlandó az asztalnál ülni. Nem lehet lefektetni, mert még este 10-kor is szaladgál a lakásban.
Csak egyet szoktam kérdezni? Ezt a gyerek találta ki, vagy anyuka vezette be a módszert. Elgondolkodva kiderül mindenkinél, hogy valóban nem "genetikai"  tulajdonságok ezek, és szoktatás kérdése mind.
 Ezért is szoktam  határozottan megnyugtatni a szülőket, hogy ne aggódjanak, ugyanúgy el fogja sajátítani a mi módszereinket is. Kevés, ritka kivétellel, igazam is lett.
Bébiszitterként is hasonló volt a helyzet.


Guszti

Ez a mi "királyi" reggelink...

A nagy ágyon a "gunyesz"és az alvó játék, Alberttel..

Írtam már Gusztikámmal bevezetett evési szokásainkat, vagy Levi altatását. Ez nem azt jelenti, hogy én vagyok a szuper! Csak van egy elképzelésem, hogy hogyan szeretném, és mire megtanítani, amellett kitartok, és a gyerek igen hamar el is fogadja. Mivel új emberként kerülök a környezetében, így nem is nehéz dolgom van.

Ez nem pont az a kép, amiről beszélek:))))  Levi!

Erre tudok nagyon sok hibámat is felsorolni, amit akarva, akaratlan követtem el. Pl. lányom, első perctől kanállal evett, és már a villával összetört ételt is ügyesen fogyasztotta, amikor beteg lett, és bár tudom, hogy olyankor az étvágyuk nem az igazi, mégis kétségbeesetten próbáltam evésre bírni. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy csak turmixolt főzeléket eszik meg, cumisüvegből:)
Hát, nem ő találta ki, csak kiválasztotta a felsorakoztatott lehetőségekből a legkényelmesebbet, és persze, hogy kitartott mellette.
Az alvás nála, nagyon egyszerűen ment. Evés, büfi, ágyba fektetés, jó kívánság a pihenéshez, és kész!
Fiam, aki kicsit betegesebb volt, ezáltal több pátyolgatást igényelt, vagy csak kapott, már csak ringatva, sétálva aludt el egy darabig. Aztán a 14 hónappal idősebb nővérétől látva, elsajátította a "normális" alvást, szerencsére!
Most Bazsi tanul aludni. Mondtam már, hogy milyen ügyesen megtanulta, hogy kitől, milyen módját kapja az altatásnak, és ki is harcolta a jogait mindig. Kinga összebújt vele, én sétáltam énekelve, apa beszélt neki magához ölelve, állva. Senkitől nem fogadta el a másiknak a módszerét. Ebből aztán, jó nagy kiborulás lett, mert amikor én ott voltam, de Kingával kellett volna aludnia, tudta, hogy addig visít, amíg valaki meg nem érti, és nem teljesíti akaratát, hogy a másik altatást választja! Kinga szerencsére, sokkal következetesebb, mint én. Ez már régen látszik az evésnél, hogy nem játszik, csak eszik. Szó nélkül, természetesen fogadja Bazsi.

Nagyon tetszett, hogy a "tiltott" dolgokat, egy egyszerű "Bazsi azt nem!" felszólítással rendezi le, és Bazsi,ott is  hagyja, és más játékot keres.
Most megelégelve a hisztit, ami, mint tudjuk, nem csak a szülőt borítja ki, hanem az amúgy nyugodt kisbaba is úgy felhergeli magát, hogy valószínű az alvása sem lesz békés.
Nekifogtak, és nagy siker lett a történet. Mesével, elköszönve, megnyugtatva, hogy a másik szobában vannak, nem hagyják itt, lefektették és kimentek. Amikor sírt (persze!) 1 perc múlva bementek, nem vették ki, csak nyugodt hanggal megismételték az előbbieket, hogy nincs mitől tartania, hiszen itt vannak, ha szüksége van valamire, jönnek. Ezt aztán 5 percenként megismételték, míg el nem aludt. Hamarosan az esti alvás teljesen átalakult! Még a napközbenin kell dolgozni, és mindenki fellégezhet!

Ugye, milyen okos a baba!! Csak egy fokkal kell okosabbnak lenni a szülőnek!:))
Sokan tartják kegyetlen módszernek, hogy sírni hagyják a kicsit. Mi a kegyetlenebb? Ez, vagy amikor órákon keresztül, kivörösödve, leizzadva, rossz esetben levegővétel nélkül, legrosszabb esetben ájulásig húzza fel magát. Hiába ringatják, sétálnak, játszanak...ha beindul a hiszti, igen nehéz megállítani.

Ilyen helyett..

Igazolt hiányzás

Hosszú, mozgalmas, élménydús...de kicsit fárasztó napok állnak mögöttem. A számítógép, még olvasás szintjén is ritkán került elő.
Hiányzásom oka, Bazsi!!:))
15.-én érkeztem újra Fehérvárra, pontosabban , Agárdra, ahol fiam 33.születésnapjának , meglepetés partiját rendezte meg Kinga.
Az időjárás nem volt a legmegfelelőbb partner a szervezésben, de legalább az eső elkerült.
A meglepetés nagyon jól sikerült! A család és a barátok jelenléte, meghozta a várt izgalmat, örömöt és meghatódást! A hely igen alkalmas volt szabadtéri programra. A bográcsos lecsó, ami fiam kedvence, finom lett és persze elfogyott! Én pogácsát és hókiflit vittem "előételnek", ami nagyon  hasznossá vált, mert a program kicsit csúszott, a gyomrok meg korogtak.
Megérkezett az ünnepelt, ölében Bazsival!
Bazsi hozta a formáját. Nem riadt meg a sok embertől, nevetett mindenkire, barátságosan ment kézről-kézre, ölből-ölbe. Ha úgy alakult, a babakocsiból szemlélte az eseményt. Evett-ivott, és mosolyogva fogadta az ismerősök és ismeretlenek közeledését. Csak a hűvösre fordult idő miatt vitték el hamarabb a buliból.

Még csütörtökig maradtam, hogy a szülők elintézhessék feltorlódott ügyeiket.
Az idő már másnaptól naposra fordult, így tudtunk sokat sétálni, Bazsi folytathatta a világ felfedezését.
Séta közben, már látszott, hogy megismer dolgokat, és rácsodálkozik az ismeretlenre.

A szökőkút ismerős

A forgós hinta új dolog

A játszótér, és a gyerekek...

Ismét tudott újat mutatni, pedig nem volt hosszú a szünet, az előző találkozásunk óta.
Kúszása olyan szintre fejlődött, hogy már pillanatok alatt elér mindent, amit szeretne. A játékokat két kézzel, gyakran két ujja közé fogva használja, és élvezi minden percét. Nem kell szórakoztatni, teljesen jól eljátszik egyedül is, persze valaki társaságában.

Ez nagyon izgi!! Jó móka visszatenni is:)))

Kedvencek egyike...

Szóltál???

Az üres flakon újrahasznosítva!:))

Felvettem egy ilyen játékos videócskát, amin 10 percen keresztül, folyamatosan matat, kutat, vizsgál, "dolgozik". Szünet nélkül gyakorolja a tárgyak egymáshoz ütögetését, egymásra pakolását, csörgetését, gurítását, kóstolását...és minden tulajdonságát.
Amit nem szabad fogdosni, azt egy sima "Bazsi, azt nem" figyelmeztetésre el is engedi.
Az alvás körül volt némi felfordulás, amit fogtunk frontra, teliholdra, fogra.....de benne volt erősen az én kezem is. Amikor esti "szülőhiány" miatt (ami talán kétszer fordult elő!), nem tudtam simán elaltatni, mindenféle trükköt bevetettem, közte az énekelve, fel-alá sétálást. Ezt annyira bevéste a kis fejébe, hogy nem csak tőlem várta el, hanem próbálta anyát is rábírni, hogy a megszokott, összebújós alvást felcserélje sétára.
Kinga okosan, nem vette fel a kesztyűt, hiszen Bazsi súlya egyre növekszik, és egyébként is, nagyon jól bevált az ő módszere!
Szerintem, tudta, hogy ott vagyok a lakásban, és némi hisztivel, kiharcolhatja a ringatást.Miután kétszer-háromszor nem jött be, vissza is állt az anyás alvásra. Megértette, hogy ezt csak a mamával csinálja, de azt meg is követeli.
Egyenes háttal, hosszú ideig ül, időnként a felülés is majdnem sikerül.
Folyton mosolyog. Riadtságot, félelmet, még nem láttam a szemében! Esetleg rácsodálkozás, és kíváncsi fürkészés egy ideig az ismeretlen dolgoktól, arcoktól...aztán nyugtázza, raktározza, és legközelebb már ismerősként veszi elő.
Imádja hallatni a hangját. A hangok formázása nagy örömöt okoz neki, és állandóan próbál újakat előcsalni a torkából!:)) Persze az elfogultság, sűrűn azonosítja ezeket tudatos szavaknak...de kijózanodva, tudjuk, hogy a gyakorlás részei!!:))
Picit én is megszeppentem, hogy elrontottam, akaratomon kívül, de szerencsére Kinga következetessége, korrigálta a hibát!:))
A játéknál ugyan is, vissza kellett vennem magamból, hiszen tudom, hogy a folytonos együtt játszás is balul sülhet el! Leszokik az önálló tevékenykedésről, és egy-kettőre kialakulhat, hogy megköveteli a részvételt, és elfelejt egyedül felfedezni! Ezt a hibát, én annak idején elkövettem, és tisztában is vagyok a következményeivel. Nagy kár lenne lerombolni azt a módszert, amivel ő bővíti ismereteit.
A nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága nagyon megkönnyíti az együttlétet. Nem türelmetlen. Ha felébred, szinte mindig vidám, és van egy "ébredési szakasza", amikor csak szemlélődik, nyújtózkodik, és szépen megvárja, míg a pelenkázás és evés előkészületei megtörténnek.
Ha már megunja valamelyik helyzetet, akkor kis feszengéssel, különböző hangokkal jelzi, hogy váltana. De nem erőszakosan, hisztizve.
Szeret a TV előtt is pihenni. A mondókás, rajzos filmre felkapja a fejét, és látszik, hogy ismerős minden hangja! Azon kívül az időjárás jelentés és a híradó a kedvenc műsora:)))))
6 fogával, már babakekszet és kenyérhéjat, fagyi tölcsért, háztartási kekszet is majszol. Aranyosan tolja előre a szájában, ahol a fogak segítenek neki az aprításban!

Matatás...

majszolás..-.

Mindjárt elszalad....

A szobában, a játékok között, már kúszva, ülve sok dolog elérhetőbbé vált. A  mozgásterét jelentősen növelte, és már nagyon igyekszik a mászást is elsajátítani. Módszere, amivel próbálja a haladás ezt a formáját megtanulni, határozottan nagyon eredményes. Popsi már fent! Térdek a padlón, sőt, gyakran a lábát kinyújtva, talpával támaszkodik a talajon. A kéz technikáján dolgozik nagyon. Félkönyékből kéne még egy kis erővel ,a kinyújtása a karjának. Rajta van az ügyön, intenzíven!

1 kéz, 1 láb..nyújtva:)

Sőt! Spiccben!!:))

Popsi fel!

Egy kis pihi (lazítás)

Így szokott sikerülni!

Na, kész!

Sok mozdulatánál, már a felüléstől sincs messze!

Ülni sokáig ül, ha elfárad, akkor is lassan fordul a hasára, vagy oldalra, már nem dől , néha koppanósra sikeredve, el! Nagyon élvezi, hogy mindent elér, alaposan körbetapogat mindent, megszemlél, majd persze a szájába köt ki!
A kúszás, váltott kar-láb módszerrel, már katonásan megy!

A tárgyakat próbálja hangra bírni. Amit rázással sikerül, azt úgy, amit egymáshoz, vagy  padlóhoz ütögetve  azt úgy. Szeretünk együtt kopogtatni. Én tartom elé a tárgyat, és ő az övével megütögeti. Közben mondókázunk, és élvezzük a zajkeltést!.

Akkor menj!!!

Tárgyakat egymásba illeszteni is próbál, persze, bármilyen elfogult vagyok, azért ez még kevésbé sikerül, de tudja, hogy mit szeretne elérni. A „rombolás” kitűnően megy, de már rakosgatni is próbál egymásra dolgokat. Felismeri játékait, és tudja, hogy melyik, mivel okoz örömet neki.

ismerkednek

Vettem egy nagyobbacska labdát, de ez még korainak bizonyult. Megfogni nincs esélye, utána iramodni meg még azért lassan menne. Egyszer-egyszer útjába kerül, örül, hogy elgurul, ha hozzáér, aztán hagyja, guruljon tovább egyedül!:)

A kisebb labdát, amit kézben tud fogni, az szereti.

Nagyon szépen eszik, hiszen úgy is volt szoktatva, hogy evés közben, csak azzal foglalkozzon. Az ebéd utáni babakeksz desszertet már szépen majszolja, megkínálva a ruháját, az etetőszéket, és a földet magakörül..de persze a pociba is jut. Ha van előtte valami játék állatka, azt aranyosan megkínálja, tolja felé a falatot!

Desszert

Tessék, kóstold meg!

Öltözködésnél, már gyakran előfordul (és nem véletlenül!!!), hogy ha kérem, hogy húzd, vagy épp dugd a kezed, megteszi (legalább is megpróbálja!). A lábak ugyanúgy a nadrággal.
Sok dolgot névről felismer, a tik-tak, a láb az biztos, a többi valószínű a képzeletemben valósul meg...de nem biztos!!!:))

Bazsi a világ felé fordult!!

Szia mama!!!!

Megérkezésemkor, már szinte azonnal azonosított, nagy mosollyal nyugtázta, hogy ki vagyok! Persze én meg az olvadás határán voltam!



Elmentünk, hogy Bazsinak kocsit váltsunk. A mostani nagyon jó, de egy ilyen nagy baba, már nem kényelmesen feküdni szeretne, hanem  érdeklődve fürkészni, felfedezni a körülötte lévő dolgokat.

Útközben megszunnyadt egy kicsit

Egy kis majszolással ütöm agyon az időt...

Már gyönyörűen elnyammog egy egész tölcsért, természetesen, az aljánál kezdve a rágcsálást. Aranyos, ahogy a kis nyelvével próbálja a fogai (6!) felé tolni, mert hát a fog rágásra való!!

Megálltunk és hintáztunk egy nagyot!

babatali

Volt szerencsém és elsőként próbálhattam ki vele a lehetőséget. Ő sem nagyon értette, hogy miért hátulról jön a hang, amihez kép nem társul, és én is izgultam, hogy nem látom az arcát, hogy jól érzi-e magát, nem álmos-e , és főleg mit néz, mi kelti fel az érdeklődését. Eleinte ezért, inkább félkézzel toltam, és oldalról lestem. Ha meglátott, csodálkozva nézett, hogy hogy kerültem oda???:)))

Azt egyből észrevettem, hogy az autókat, motorokat, buszokat, követi csodálkozó szemekkel. Aztán közel vittem virágokhoz, mutattam, azt nem mindegyiket kapta el még a tekintete.


Találkoztunk az első kutyával!!! Kisebb termetű barátságos, és nagyon kedves gazdival a póráz végén.
Olyan közelre vittük egymáshoz őket, hogy a kutya,még ne tudja örömét kifejezni, valamiféle arcon nyalással, nehogy elijesszük az első alkalommal Bazsikát!
Így szemlélte sokáig, végén nevetett és beszélt neki.

Szépek a virágok...

Ezen felbuzdulva,  másik kutyával is próbálkoztam,aki gazdája szerint imádja a gyerekeket, és ezt azonnal be is akarta bizonyítani, csak kicsit hevesen. Ez kis riadalmat keltett, így gyorsan  búcsút vettünk!
A galambok már ismerősnek tűntek, így elég sokáig  álltunk nézegetve őket.

Másnap, már szoktuk mindketten a ezt a fajta sétát, és még több dolog megragadta a figyelmét.
Egy hátránya van a kocsinak, hogy ha bármennyire álmos, és le szeretném ereszteni a kocsit fekvő állásba, ő fent tartja a fejét hasizomból, és kénytelen vagyok visszaültetni. Mint aki semmit nem akar elszalasztani!:))

Mindjárt leveszem!!

A cipője viszont, annyira szem előtt van, hogy állandó tevékenysége lett, hogy megpróbáljon megszabadulni tőle. Ez önmagában, még nagyon jó dolog lenne, hogy megtanulja levenni a cipőt, csak folyamatosan lesni kell, hogy egyáltalán  van-e még mit kikötni:))




Egy darabig elidőztünk egy szökőkútnál, ami ugyan csak bugyogott, de igen lekötötte a figyelmét.

Milyen érdekes!!!

Ha valahol gyerekeket láttunk, sikongva szaladgálni, megálltunk nézni a játékot. Amikor tobozcsatára került a sor, akkor továbbálltunk, nehogy találat érjen bennünket is!:)))

Adatgyűjtés (ha már járni fog!)

Mi is vettünk, csak nem akar forogni:((

Nagyon édes!!!

Mindent egybevetve, szuper járgánya lett Bazsinak! Nagyon könnyű tolni, összecsukni, és a legfontosabb,hogy kitágult a világ!

Mama szerint, jövőre én is beülhetek majd!