Keserű boldogság

Misi és Szilvi eljött hozzám! Nagyon örültem, és csodálkoztam, hogy Misi mekkorára nőtt, Szilvi fogyott, és igazi nagy kamaszok!!
Volt elszomorító is a mesélésükben, pontosabban zömmel az volt.
A tanév nem túl jól végződött, volt bukás és épp "átcsúszás" is benne. Szilvi, mivel jóval beszédesebb, többet mesélt, de nem sok vidított fel belőle. Nekik nem mondtam, de több volt a lehangoló, mint a vidám.
Ő rafináltan, sokat profitál a szülők átverésével. Taktikájával mindent elér, és ő a "kedvenc". A baj, hogy tudatosan csinálja már. El is meséli, hogy mit talál ki, hogy el tudjon menni valahova, hogy leplezi a rossz jegyeket, mit és hogyan tud megvetetni magának. Csupa-csupa hazudozás, átverés az egész. Emellett, még mindig görcsösen igyekszik barátokat szerezni, és erőszakkal magához láncolni őket, amitől aztán ők elmenekülnek. Ez a kisajátítás, a csak "rám figyelj!", csak "engem szeress", szegénynek egész gyerekkorát végig kísérte, és nem sok kellemes élmény, kapcsolat kerekedett belőle.
A magas vérnyomása és pulzusszáma megmaradt, de továbbra sem érdekel senkit, kivéve az iskolai védőnőt, aki lehet, hogy csak kötelességből, időnként behívja megnézni őt.
A családban nem történik semmi. A felnőttek heti hét nap dolgoznak, este meg pihennek. Senkit nem érdekel, hogy mi történt a gyerekekkel napközben, csak az, hogy milyen osztályzatot kaptak (persze nem tudják, csak a jót meg). És a többi beszélgetés csak fegyelmezés, és tilalom.
Misi, mivel mindig is visszahúzódó volt, még jobban kiesett a kosárból. Iskola időben is, minden nap, az órák után menni kell a piacra segíteni. Ha véletlen késik, már telefonon sürgetik. A nyár szintén így telik. 3 órára kint kell lennie, de ha megorrolnak rá valamiért, akkor egész nap.
Sok barátja van, és mivel én ismerem őket, nagy valószínűséggel nem követ el aggasztó dolgokat.
Matekból nem tudja tartani a tempót továbbra sem, bár jár korrepetálásra. Ezért persze sok szidalmat kap!
Szidják, mert keveset beszél, hiszen nem nagyon tudja az anyanyelvét, ami szerintem mindent elárul a szülőkről!!! Valahogy mindig őt állították félre, ami a zárkózott, félénk tulajdonságai miatt nem volt nehéz, de fokozta is folyamatosan azokat.
Már abban a korban van, amikor kacsingathatna a lányok felé, de kérdésemre csak annyit mondott, hogy nem is foglalkozik a kérdéssel, hiszen hogy néz ki, hogy még napközben sem mehet sehova?
Megnézegettünk régi képeket, és azt azért megnyugodva könyveltem el magamban, hogy legalább ennyit tehettem értük, amiket a képek mutattak. Voltak nyaralni, kirándulni, zenét tanultak, családi rendezvények részesei voltak....és sorolhatnám!!!
Ennek örülök, de a szívem nagyon fáj!!!! Maradt-e valami a nevelésemből, vagy csak pár halványuló emlék lesz a velem töltött több ezer nap?

Kár, hogy nem jó a kép, és nem is ígérhetem, hogy hamarosan le tudom cserélni:((((

Olyan nagyok!!!!!:(((( :)))))

Már nyújtózkodnom kell egy pusziért!:))

Másnapra invitáltam őket a kirándulásunkra, de aztán nem engedték el őket....vagy talán nem is akartak jönni??? A következő héten, amikor Pesten voltam, jelentkeztem, hogy ha van kedvük, jöjjenek el hozzám......nem jöttek:((((((((

Album a blog baloldalán található róluk!