Albert a tükör nekem!
Már írtam, hogy mennyire pozitívan hatott rám, hogy 1 év után, milyen természetesen örömmel fogadott. Ragaszkodását különböző módon, de folyamatosan érzékeltette, és éreztem. Nagy adag "boldogsághormonhoz" jutottam tőle!
Tegnap, csak rövid időre voltunk együtt, de minden perce öröm volt. Kezdődött a mézeskalács bemutatóval, ami a konyhában fogadott, és a szebbnél szebb figurák között, az isteni illatú közegben, boldogan mutatta a saját alkotását.
El tudtam képzelni, azt a meghitt, boldog hangulatot, ami délelött lakozott akonyhában!
Mi, kenyeret sütöttünk, mert én gyakorlott "gépi sütő" vagyok, ők pedig még csak próbálkoztak, nem sok sikerrel.
Albert mindent előkészített, amit kértem, aztán izgatottan figyeltük, hogy a két lapátnak sikerül-e tésztává gyúrni az alapanyagokat.
A kenyér elkészülését, már csak telefonon tudtam meg, de sikerült.
Terveztünk egy napot a hétre, amikor ebéd után elhozom, és fánkot sütünk a családnak!
Az, hogy mielőtt eljöttem, minden módon próbált marasztalni, az igazi, őszinte visszajelzés volt, amitől önbizalmam nagy löketet kapott!
Várom az új " randinkat", és remélem ő is örül a lehetőségnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése