Apróságok nem csak gyerekeknek

Ezeket a tárgyakat az elmúlt években készítettük kisebb - nagyobb gyerekekkel.

 Decoupage technikával tálca egyetlen szalvétából.

 Láncok gyöngyből, fagolyóból.

 Szárazvirág koszorú.

 Szintén szalvétatechnika, születésnapra.

 Ez pedig egy festett - szalvétázott papírdoboz.

 Maci mikulásra, rizzsel tömve.

 Ezek a most 8 éves keresztlányunk művei, gyűrt papírból, hungarocell golyókból.

És egy motor. Ki nem találnátok, egy kifújt tojás a teste....


Ezek is azt bizonyítják, hogy egy kis türelemmel, néhány maradék anyagból, vagy akár háztartási hulladékból is lehet szépet alkotni, és ezt a gyerekek is nagyon élvezik.

Én magam 8 éves voltam, mikor egy gyereknapi foglalkozáson megismerkedtem a legegyszerűbb gyöngyözési technikával, amit azóta is csak virágmintának hívok. 13 évig aztán abba sem hagytam a különböző technikák elsajátítását. 19 éves voltam, mikor az akkor 4-5 éves hugicám ovijában minden kislánynak varrattak a szülők kékfestő ruhát, és úgy gondoltuk, a hugi meg én, hogy mind a 17 lánykának fűzünk a ruhához illő nyakláncot.
Aznap este a tesóm 7 db láncot fűzött készre, este 11-ig abba sem hagyta. Akkor döntöttük el mi ketten, hogy ezt másnak is megtanítjuk. Az idők során bele ütöttük az orrunkat sok más technikába is, aztán 5 éve foglalkozásokat kezdtünk tartani gyerekeknek. Egyetlen kikötésünk volt: az anyagköltséget állja a felkérő intézmény (iskola, óvoda, műv. ház, önkormányzat), más díjat nem kértünk, így a gyerekeknek nem kellett részvételi díjat fizetniük.
Időközben hugicám annyira kinőtte magát, hogy egy-egy foglalkozáson külön asztalt kapott, ahol kicsiknek - nagyoknak tanítgatott szalvétatechnikát, sablonfestést, gyöngyfűzést.
Így egész kézműves blokkokat tudtunk vállalni, 4 faluban, 30 km-es körzetben, sőt, a tapolcai vasutasnapon is.
Tessék, néhány foglalkozásunk fotója:

Amint látszik is, nem csak a gyerekeket vonzza az ilyesmi.

Nagyon szívesen segítek bárkinek, aki szeretné elsajátítani egy-egy technika alapjait. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján bátran mondhatom, hogy bárki meg tudja tanulni a kezdő lépéseket, és ez már bőven elég ahhoz, hogy egy esős délutánon, vagy téli estéken lekössük a gyerekeket. S persze nem utolsó sorban hatalmas élmény a kicsiknek, hogy valamit együtt csinálunk, amit aztán mutogathatnak, ami a szobájuk dísze lehet. Fejleszti a kézügyességüket, a kreativitásukat, pozitívan hat a türelmükre, kitartásukra. Volt olyan örökmozgó kisfiú, aki 3 órán át egy helyben ült, és nyakláncot gyártott anyának, apának, mamának, ovis szerelmének.