2010. november 15., hétfő

A szeretetről

" Az igazi szeretet"

Szeretni sok mindent, sokféle képen lehet. Lehet szeretni ételt, italt, könyvet , filmet, állatot, növényt....és sok mindent.

Az emberi kapcsolatokban a szeretet nagyon széles skálán mozog. A szeretetet tanulni nem lehet. De azt a szeretet, amit egy gyerek nyújt, tanulhatnánk.

Gyerekkorom óta, nagyon erősen kötődöm hozzájuk, szakmámnak is ezt választottam. Bölcsődei gondozónőként, 25 éve keresztül, nagyon sokat adtam, kaptam. Bébiszitterként ez még jobban tapintható.
Ma is , egy kisfiúnál voltam, akivel a mindennapos kapcsolatom már megszűnt, de olyan élmények maradtak bennünk, ami még mindig összeköt.

Most régen találkoztunk, de az az ölelés, ami fogadott, az mindent elmondott. A felnőttek ölelése sok mindent rejthet. Lehet benne szánalom, "hátsó gondolat", lehet, hogy közben másra gondol az ölelő. Ha egy gyerek mondja, hogy hiányoztál, abban teljesen biztos lehetsz. A felnőtteknél gyakran, egy jónapottal egyenlő.
Lehet, hogy csak én vagyok túl óvatos, és keresem gyakran minden szóban, hogy mi lehet mögötte, de akik minden "szeretleket" komolyan vesznek, azok gyakrabban esnek csapdába.

Tanuljunk a gyerekektől. Akkor és úgy öleljünk, ahogy szívünk diktálja. Akkor mondjuk, hogy szeretlek, amikor "gyomorból" indul a szó, és azt érezzük, hogy ez most olyan érzés, amit ki kell mondani, meg kell éreztetni a másikkal.

A másik fele is igaz! Ha egy gyerek visítva hátrál előled, nem akar szóba állni veled, netán egy rúgást indít feléd, akkor nyugodtan magadba fordulhatsz. Mit tettem rosszul, mi az ami ellenérzést váltott ki.

De egy felnőtt, lehet hogy szemedbe mosolyog, dicsér, bókol....és ahol lehet, keresztbe tesz, vagy csak egyszerűen rosszmájú megjegyzésekkel illet a hátad mögött.

Ez persze, nem csak a férfi-nő kapcsolatra, hanem minden emberi -munkahelyi, "baráti", szomszédi....sőt néha családi kötelékre is vonatkozik!

 Óvatosan bánjunk a szavakkal, csak őszintén, és csak úgy, ahogy mi is fogadni tudnánk!
Nekem ez a mai nap tanulsága! "



Hát ez pár éve,. egy nem túl vidám korszakomban volt, de a gyerekekkel kapcsolatos véleményem semmit nem változott!
Ezért hiányzik mindennap, hogy most nincs mellettem gyerek, akitől megkaphatnám a napi "örömadagomat"

Nincsenek megjegyzések: