Főzősjáték

Ehető játék


Tegnap sütöttem egy finom sütit! Mint mindenről erről is jutottak eszembe gyerekdolgok!
Szilvikém, a vietnámi kislányom, elég eleven volt! Az egyik szemének, mindig rajta kellett legyen az embernek. Mivel velük, életvitelszerűen éltünk együtt, így a napi tennivalókba is be kellett vonni, meg kellett mutatni, hisz én voltam a "család", a minta.

Ha főznöm kellett, mert nem lettem kész mielőtt jöttek (reggel 6-7 között!), akkor fogtuk a sámlit, felvettük a kötényünket, és együtt dolgoztunk! Eleinte, míg kisebb volt, a már említett mazsola, bab, tészta volt az ő alapanyaga, és a szekrényből kerültek elő a biztonságos eszközök, meg a "játszásiak".

Ahogy nagyobbacska lett, már kapott valamit, amit keverni kellett, aztán már az összeállításnál is bevontam. Bele tehette a hozzávalókat a tálba, vagy imádta pucolni a gombát, szeretett mérni a mérleggel.

Mire iskolás lett, az egyszerű kevert sütiket, már ő készítette elő! Tudta, hol vannak a hozzávalók, mit melyik edényben szoktunk készíteni!

Minden hét végén sütöttünk sütit, mert olcsóbb volt, mint a nasi a közértből, és lehetett desszertként, vagy uzsonnára enni, vagy levinni a játszótérre, megkínálni a többieket.
Remélem, maradt valami benne, ezekből az élményekből!




Gusztikám is szerette a főzős dolgokat. Vele készítettünk is a " Bátyusnak" szüli napi tortát!

Nagyon élvezte, mert napokkal előtte már volt egy titkunk, amiről nem beszélhettünk, és ez jó móka volt, amikor csak összekacsintottunk, és csak mi tudtuk, mit jelent!

Azzal, hogy besegíthetnek, nem kell őket magukra hagyni, míg a fontos teendőket elvégezzük, és még játszik is közben!