Albert és a János vitéz

Albert megnyílvánulásaitól, már gyakran tátva maradt a szám!  Rabul ejtett már szókincse, képzelőereje, kreativitása....
Nem tévés gyerek!!!
Egy alkalommal, kicsit betegesen, fáradtan, mégis egy mese nézése mellett döntöttünk. Ő választott.Megrökönyödésemre a János vitéz rajzfilm feldolgozását választotta.
Bevallom, nekem valahogy nem tetszik. Mint ahogy a Magyar népmesék sorozat rajzai sem, de sokszor szembesültem, hogy a gyerekeknek mégis kedves.
Nem csak a képi választástól, hanem a tartalmitól is elképedtem, és biztos voltam benne, hogy túl sokat nem ért belőle. A meséket, szeretem együtt nézni, és közben megbeszélni a látottakat,mert izgat a kérdés, hogy milyen gondolatokat ébreszt a gyerekbe, ha valami pedig nem érthető számára, azt próbáljam tisztába tenni.

Ebben az esetben, fordítva történt. Nem először, és nem egyszer láttam már az 5.-es kötelező olvasmányként előkerülő művet.A gyerekeim elolvasták, tetszett nekik, de muszájból tanulták meg a részeit. Misi és Szilvi, szinte semmit nem értett belőle, ami a versmondás hangsúlyozásából, és a tartalom meg nem értéséből  derült ki.Ezen, a film megnézése sem segített.

Albert, a számomra tényleg nem értett rajzbeli megjelenéseket, tökéletesen elmondta, a történetet olyan szinten értette, hogy előre mondta,  mi fog történni, figyelmeztetett az izgalmas részekre...és egyáltalán, az egész történetet látványosan élvezte!Gyakran mondta a szöveget, együtt a mesélővel!

Elgondolkodtam, hogy anyukáját ismerve, valószínű, hogy a felismerései onnan erednek, hogy megbeszélték.
Akkor ért a legnagyobb meglepetés, mikor megtudtam, hogy legelőször egyedül látta, és végig nézte, és élvezte.

Ilyenkor összegzem magamban, hogy még mennyi mindent nem tudok a gyerekekről, és azok sem, akik a különböző nevelési, oktatási irányelveket készítik. Minden kicsi agy másképp dolgozik, mást fogad be, és más ébreszti gondolkodásra.