Pocsolya és sarazás

Anett bejegyzése juttatta eszembe, hogy milyen jó dolog a pocsolyázás és a sarazás!
A bölcsiben, gyakran konfliktusba kerültem ez miatt, így arról nem is mesélek.
Szerencsémre, a rám bízott gyerekek szüleivel teljes összhangban voltunk ebben a kérdésben is.
Így minden babámmal, valamilyen módon, sikerült a "piszkos" játékot kipróbálni és élvezni.

Ha megfelelő öltözet és lábbeli van a gyereken, miért ne lehetne a pocsolyába belelépni? Gusztikámmal hamar egyezségre jutottunk a "szabályokat" illetően. Belelépni szabad, csak kerüljük a hirtelen mozdulatokat, mert akkor összefröcsköljük azt is, amit nem akarunk!
Nagyon érdekes volt, hogy egy pocsolya után, hány lábnyom volt látható! Milyen alakzatokat lehet "kirakni" a vizes cipőtalpakkal? Melyikünk nyomata nagyobb, melyikünké recés, vagy sima. Aztán bottal kavarni a vizet, vagy falevelet úsztatni benne....
Volt kedvenc pocsolyánk is!:))
A körsétánk útvonalán, egy járda melletti, amúgy nagyon elhanyagolt, szemetes, koszos mélyedés volt, amiben viszont, minden alkalommal fel lehetett fedezni valamit. Amikor jegesedett, a szélét betaposni, és lesni a jég tetejére felbukó vizet. A nagy eső után, kis tóvá duzzadt vízbe apró kavicsokat dobálni...és egyáltalán, minden nap meglesni az "állapotát":))
Ha kis motorral, biciklivel mentünk, akkor kifejezetten élvezetes végighajtani egy hosszabb tócsán! Ha netán vizesek lettünk, sebaj, otthon lekaptuk a ruhát, átöltöztünk, és a többit a mosógép elrendezte!

A sarazás nyáron, ugyanilyen izgalmas. Albert és Guszti is szerencsés volt, mert az udvarukban volt a homokozó, amibe vizet hordva, nyáron mezítláb, jó kis dagonyázást lehetett végezni.
Nem beszélve, hogy mennyivel jobban lehet építeni a vizes homokból. Patakmedret kotorni, sárgombócot gyúrni, és még sok mindent, ami a kis képzeletükben megterem!
Télen, séta közben, feltörni a bejegesedett tócsákat! Ha kellően fagyott, csúszkálni rajta! A hóban friss lábnyomot taposni, a kerítést, kézzel, gondosan lesepregetni megfelelő kesztyűvel, vagy anélkül!

Megtapasztalni, hogy, előbb-utóbb "lefagy" a kezünk, ha csupasz kézzel "havazunk".

Ezek mind olyan tapasztalások, amiket ha nem engedünk meg, nagy élménytől és sok felismeréstől fosztjuk meg a kicsiket!