Az egyik legcsodálatosabb dolog volt, ahogy Guszti, a természet iránt érdeklődött.
Észrevett kicsi kora óta, olyan növényeket, olyan állatokat, különleges formájú egyéb képződményeket, amit én meg sem láttam. Valahogy magától értetődő volt számára, hogy nem pusztítjuk a természetet. Nem tépjük a növényeket, nem bántjuk az állatokat, nem rombolunk semmit le, amit a természet alkotott.
A kertben, a séták közben, és főleg a kirándulásokon, olyan dolgokat fedezhettem fel vele, amik örök emlékek maradtak!
 |
Reggeli |
A kertben madáretető volt, amit figyelemmel kísért, hogy mindig legyen benne eleség! Egy idő után, tudtuk, mikor jönnek a cinkék reggelizni, és az ablakból néztük őket. Együtt mentünk eleség pótlást vásárolni! |
Lusti kutya |
Mikor egymásra találtunk, számomra furcsa módon, a kertes házak övezetében élve, félt a kutyáktól. Félelmét nem csak azért szerettem volna eloszlatni, mert alaptalan volt, hanem mert bármerre indultunk sétálni, minden házban volt kutya. A cikk-cakkban való közlekedést, és a látható szorongást, minden áron, fel szerettem volna oldani benne. Nem rövid idő alatt, de folyamatos beszélgetéssel, meseszerű elemek bevonásával, sikerült, sőt kedvenc kutyáink is lettek a körsétákon.
Eleinte, csak azzal nyugtattam, hogy kerítés mögött van a kutya. Azért ugat, mert az a feladata. Később azért, mert megismer már bennünket és üdvözöl. A postás harsány ugatása pedig, azt jelenti, hogy szól a gazdájának, hogy küldemény érkezett. Ilyenkor persze, az egész utca kutyája ugatott, de azt is megbeszéltük, hogy szólnak egymásnak, hogy aki épp nem figyel, az is legyen éber! Egy idő után eljutottunk addig, hogy egyre hosszabb idő volt végigsétálni az utcán, mert minden kutyával kellett pár szót váltanunk:))
Szerencsénk volt, mert az utcában volt egy lepke múzeum. Még nem volt érett arra, hogy végig hallgassa , az egyébként nagyon érdekes, de kissé "tudományos" előadást, így bemenni nem mentünk, de az udvarán volt egy halastó, szökőkúttal, amit sokáig elnézegettünk séta közben.
A kertekben tudtuk, hol nyílnak az első hóvirágok, naponta megnéztük, mennyit fejlődtek.
 |
A furcsa fa |
A sziget állatvilága külön élmény volt! Egy alkalommal, egy bácsi felhívta figyelmünket egy bagolyra, aki egy fa odvában lakott, és mindig ott ücsörgött, szemlélve a kirándulókat. Pár alkalom után, már simán megtaláltuk a fát, és mentünk mindjárt ellenőrizni, hogy minden rendben van-e a baglyunkkal.
Volt kedvenc fánk, ami fura alakúra fejlődött, nagyon öreg, vastag platán volt, és érdekes volt követni, hogy az évszakok változása során, hogy alakul a kinézete.
Tudott gyönyörködni, a virágágyások sokszínűségében, és eszébe nem jutott letépni egyet is! A teknősök és aranyhalak szemlélése is minden alkalommal része volt a kirándulásnak, feltéve, ha a "sziget1" volt a cél.
 |
pónietetés |
Az állatkertjét is úgy ismerte, hogy ő vezetett, merre találjuk, melyik állatot. Vittük a zöldeket etetésre, lovagoltunk egy kört a pónin, észrevette ha kiskacsák születtek, hogy anyukájuk hogyan terelgeti őket......és nagyon sok ismerettel gyarapodtunk minden alkalommal.
Büszkén néztem, hogy mennyire kitűnik érdeklődésével, és megszerzett ismereteivel a maga korú gyerekek közül.
A városligeti tó körüli séta is rendszeres program volt. Ott a galambok közelsége és etetése, a vadkacsák hancúrozása, egy-egy hal felfedezése is órákig tartó, kellemes kikapcsolódást adott. Aztán egy kis játszótéri mozgással kifáradva, tele élménnyel értünk haza.
Hátizsák mindig volt nálunk, és benne alapfelszerelésként egy kis enni-innivaló nekünk, és az utunkba kerülő állatoknak is. És persze egy zacskó, amiben gyűjteni lehetett a különleges kavicsokat, vagy egyéb érdekes terméseket, leveleket, vagy bármit, ami megragadta figyelmét!
Annyi élmény van a tarsolyomban, és remélem, sőt néha be is bizonyosodom róla, hogy benne sem múltak nyomtalanul el az évek, amit együtt töltöttünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése