Gyereknapom van...

Két téma merült fel a nap során, amivel beindított a párom, és kénytelen volt hosszú percekig hallgatni az egyre jobban felpörgő előadásom:))
Gyerekeim annak idején, ilyenkor azt mondták, hogy " anyunak gyerekhiánya van!", mert olyankor nem tudok másról beszélni....
Jövő héten lecsillapodok, mert Levivel töltöm a hetet!:))
Az egyik témám azért tartott sokáig, mert olyan szinten háborított fel (már több alkalommal), hogy a végtelenségig tudtam volna ragozni, és példákkal alátámasztani gondolatmenetemet. Csak a párom bealudt közben:(

A bébiszitter témáról van szó!
Egyszer egy fórumra tévedtem, ahol szülők tárgyalták, hogy milyen nehéz jó bébiszittert találni! Egymást túl "kiabálva" ecsetelték, hogy a bébiszitter milyen faj, és milyen rossz tulajdonságokkal rendelkezik. Üti-vágja a gyereket, lop, hazudik,kikezd a férjjel,lompos, zsíros hajú, áporodott szagú.....

Aztán következtek az ötletek, hogy hogyan lehet ellenőrizni felvétel elött, majd munkavégzés közben!
Az előbbihez erkölcsi bizonyítványt (ezt nem is tartom túlzásnak!), mindenféle információk gyűjtése szomszédoktól, munkahelyről.


Az utóbbi ellenőrzésnél volt a legtöbb javaslat! A váratlanul hazatoppanástól a bekamerázott lakásig, igen széles skálát vonultattak fel, amivel a "bébiszittyót" ellenőrizni , lefülelni lehet.








                   Itt telt be a pohár!

Leírtam, hogy én speciel, egy "bébiszittyóra" nem is bíznám a gyereket! Ha már rábízták valakire, akkor kell-e több visszaigazolás arról, hogy hogy végzi a dolgát, mint amit a gyerek jelez? Még a pár hónapos baba is ítélkezik, vagy mosollyal, vagy sírással. A nagyobbak meg akár szóval, akár tettel, de elég határozottan nyilvánítanak véleményt.

Ám amikor a gyerek rohan elém az ajtóba, amikor marasztal mikor mennék, amikor elmeséli a szülőnek, hogy milyen jó dolgokat csináltunk aznap, akkor az nem több, mint a kamera, vagy a szomszédék infója???

Azonkívül a legfontosabb, hogy ha a szülő úgy viselkedik a "bébiszittyóval", mint egy cseléddel. lekezelően, utasítva, kérdőre vonva, vagy akár elmarasztalva és ellenségesen, azt a gyerek teljesen átérzi és követi. Akkor nagyon nehéz helyzetben van a bébiszitter, hogy a gyereknek bebizonyítsa, hogy nem ellenség!Mint ahogy azt is meglátja, ha a szülő barátságosan beszélget a bébiszitterrel, hellyel, kávéval kínálja, mint egy jó vendéget...a gyerek egyből tudja, hogy a jövevény "barát"!

Nem igen követte bejegyzésemet ellenvetés. Páran kicsit szépíteni akarták a véleményüket, aztán én el is hagytam az oldalt.

Ha én "munkát" keresek, szeretem, ha valaki ismerős ajánl. Nem szoktam magam dícsérni olyan szabvány szöveggel, hogy"szeretem a gyerekeket" "vidám, kedves, túlképzet vagyok".

Vagy fotóalbumot mellékelek az alapadataim mellé, vagy a blogot ajánlom, vagy egyszerűen közlöm a végzettségem, a szerzett gyakorlatom, és felajánlom előző szülők megkeresését telefonon. Persze erre felhatalmazásukat kérem előre!
Ha létrejön a találkozás, az "üzleti" részt, mindenképp különválasztom a gyerekkel való ismerkedéstől. Sértődés nélkül adom oda a személyemet igazoló okmányaimat, és nem zárkózom el az erkölcsi bizonyítvány beszerzésétől sem, hiszen nem akármit bíznak rám! A gyermeküket!!!
Magamról mindent elmondok őszintén. Azt is, hogy dohányzom, de természetesen, nem a gyereknél és a vele töltött időben!. Elmondom, hogy miért vagyok leszázalékolva. Minden kérdésre válaszolok.

Ha továbbléphetünk, akkor meghallgatom az elvárásokat. Nem vagyok nagyképű, de ahol azzal vezetik be a feladatom ismertetését, hogy "alap!" a mosogatás, a főzés, a teregetés, ott meg is állhatunk. Mindezt bármikor megteszem, ha nem alap, és nem megy a gyerek rovására. Tehát alvás idején, nem szeretem lógatni a lábam, szívesen elmosogatok, kiteregetek, elpakolok...de "alap" a gyerek!!!!

Aztán onnan is eljövök, ahol fevételi interjút hírdetnek több fordulóban, majd próbanapra invitálnak, persze, ha bentmaradok az utolsó körben! Ezt sem vállalom, mert úgy gondolom, hogy hallgasanak meg több jelöltet, utána beszéljék meg, válasszanak...de ne kelljen többfordulós versenyeztetésen résztvennem! Ilyenkor megköszönöm a lehetőséget, és nem élek vele, még ha nagyon szükségem lenne a pénzre, akkor sem!

Így aztán akikkel végül kapcsolatban maradtam, ott családtagként kezeltek, ott együttműködtünk a közös célért, hogy a gyerek maximálisan jól érezze magát, megfelelően fejlődjön, és biztonságban legyen. Ott aztán kialakult a kapcsolat, ami számomra nem munka, hanem adok-kapok érzelmi kapocs. Csak így tudom csinálni!
Ezért nem tudok már bölcsődében dolgozni, mert úgy érzem, hogy ott már csak "dolgozni" lennék képes!

Most látom, hogy ezt a témát, már lerágtam egyszer!!!:))) Csoda, hogy bealudt a párom is!?:)))))))