Alberttel az este

Egy este volt betervezve, amikor is ott nem alszom, de a vacsora, fürdés, mese, alvás, az a mienk!
Úgy tűnik, elfogadta, hogy bizonyos kompromisszumok mellett, már nem nyögdécsel, és vágyakozik hangosan anya után, hanem megértette, és úgy telik az este, ahogy a mi megbeszélésünk, közös döntéseink szerint tervezzük.
Kicsi játék idő fér már csak bele, hiszen iskolás. Fáradtabb, és még inkább be kell tartani az esti menetrendet, ami neki nem okoz problémát, hiszen máskor is úgy szokta!.
Persze a játék, Maszat kutyás volt, amit csak mi tudunk játszani. Én már kicsit bugyutának találom, próbálom megfejteni, hogy miért ragaszkodik ehhez, miközben játszom a gazdit, aki okos kutyusát, jutalomfalattal díjazza, ha jól végzi a feladatát. Azért egy kis bábszínház is becsúszott, és egy állatorvosi játék is, ahol én voltam a jóságos doktornéni.
Ezt azzal hálálta meg, hogy minden vita, alkudozás nélkül, tette a napi esti dolgait. Megegyeztünk a két mesében, aztán az anya ágyában alvásba, és valóban, már apró sóhajok nélkül, el is aludt.
Másnap anya beteg lett, így a program változott, de hazafelé, mindenkinek elmesélte, amilt mondtam. Anya, amikor felhívott, olyan volt a hangja, mintha sírna, annyira nem érezte jól magát. Első útja fel is vezetett hozzá, majd halkan becsukva az ajtót, hagyta, hogy kialudja lázas állapotát.
Papi szeszélyeit, kis fintorral, de teljesítette, és rajzolással, papírbábok készítésével foglalkoztunk, míg anya le nem váltott.
Jól esik, hogy minden alkalommal marasztal, és értésemre adja, hogy jó volt velem!
Néha nehezteli, hogy miért megyek Kiskőrösre, de miután megbeszéljük, hogy mi minden vár ott rám, és bármikor kell, jövök...megnyugszik. Mesélek Bogiról, Friciről neki, és nagyon élvezi a kis történeteket. Némelyiket többszőr elmesélem, kicsit minidig színesítve rajta:))
Próbálok nem beszélgetni szokványos kérdésekkel nyaggatva. "Mi volt az iskolában?", "mit tanultatok?" "Hogy viselkedtél?", " Mi volt az ebéd-uzsonna?", hiszen mára, már erre is rájöttem, hogy ha fontos mondanivalója van, úgyis elmondja, különben pedig közömbös válaszaival jelzi, hogy nem szeretne erről beszélgetni! Igaza is van...csak erre is későn jöttem rá! Kötelességemnek éreztem mindig, hogy minden részletről tudjak, mindennap megnézzem amit dolgoztak, dicsérjem, vagy épp kritizáljam a napi munkát.
Milyen ostoba dolog. Ki a fene akar pl. minden nap arról beszélgetni este, hogy hogy végezte a munkáját? Ha van valami érdekes, elmondjuk, de egyébként nincs mit beszélni róla feleslegesen!
Jó pap.....
Készül a szobája, amit nagy odafigyeléssel követ, minden munkával kapcsolatosan van kérdése, aztán a tudást továbbadja nekem is!:)))