2011. november 21., hétfő

Nagymamának lenni jó!!!

Vasárnap, és ma is voltam unokázni!
Rengeteg új dolgot fedeztem fel megint rajta, nem győztem gyönyörködni, csodálkozni, ámulni. Fotózni, videózni is akartam, de az kissé nehezen ment, mert szerencsére, folyton foglalkoztattuk egymást!:)
Állandóan nevet, folyamatosan váltogatja a játékokat és bár egyedül is eljátszik, de szívesen von be bárkit, vagy engedi, hogy új dolgot mutassunk neki. Minden játékkezdeményezést szívesen vesz!
Vasárnap, sétáltunk egy órát, persze amint lehetett, kivettük a kocsiból, és hagytuk, hogy fedezze fel a környezetet  Faleveleket szedegetett, megmutattam az avarban sétálást, futottunk kacagva, tolta a kocsiját. Bevittük egy zárt játszótérre, csak hogy szabadon járkáljon, és próbáljon ki dolgokat. A rúgós játékokat megrángatja, de felülni nem akar rá. A csúszdára viszont, nem győztem visszatenni, annyira tetszett neki!

Otthon focizik apával, harsány kacagással kísérve a labda útját. Mindent kipróbál, amint megkaparint egy telefont, azonnal nekilát nyomkodni, ahogy látja tőlünk. Már küldött apának is sms-t:))))


Ha zenét hall, azonnal táncra perdül, ha kedvenc mesehőse kerül műsorra, tátott szájjal nézi, persze csak rövid ideig. Nagyon aranyosan mutatja az órát, amihez mondom azt a mondókát, amit pár hónapos kora óta mindig elmondok.
Emlékszik már pár dalocskára, amit szoktam énekelni, és a megfelelő helyen tapsol, vagy előre nevet, mikor közeledik a csattanó!
Szépen egymásba teszi az építőket. A vödrös dobolást, olyan szinten sikerült megkedveltetni vele, hogy a xilofon nem tudta kiütni az élről.

Néha borogatja már a játékokat, vagy dobálja, jelezve, hogy van neki is akarata, és harciasságát is fitogtatja  miközben huncutul lesi a hatást!:))
Az alagúttal nagyon vicces, szórakoztató dolgokat szoktak apával játszani, ezt be is mutatta, aztán tetszett az általam kitalált játék is! A labdát gurítottuk át rajta, kisebb-nagyobb sikerrel, de nagyon jól szórakoztunk!
Megint előkerült a húzogatós játék a dömperrel....szóval, egész nap tesz-vesz, jön-megy, és szórakoztat, vagy épp foglalkoztat minket!! Aztán az alvásos procedúra, maradt a szülőkre, én, mint nagyi, csak a jót vettem ki az egész napból!!!!:)))


Szerencsére, nekik sincs sok gondjuk, mert tényleg nem hisztis kisfiú!

7 megjegyzés:

Éva írta...

Tündér a kis unokád! Ez valóban így igaz, hogy nagymamának lenni csuda jó!! Most én is hétvégén unokáztam, annyira más ilyenkor a hangulatom mikor az unokám is itt van. Nem vagyok egy depressiós tipus máskor sem, de szinte ilyenkor elfelejtem az összes bajomat csak vele törődök foglalkozom.Nem is lehet mást, mert jön és fogja a kezem húz magával .Mikor elmennek, akkor kezdődik a visszaszámlálás részemről hogy megint mikor jönnek újból és várom azt a napot!

Dius írta...

Édes kisfiú! Örülök, hogy megint tartalmasan telt az unokázás! :) Nekünk is ilyen fajta sapink van és mind két fiú imádja, na meg persze én is! Csuda klassz találmány!

Adrienn írta...

Éva! Mindig gyerekekkel foglalkoztam. Élvezem, szeretem azt is. De az unoka, az egészen más! Sokat vártam, hogy nagyi legyek, de nagyon megérte!:)))

Adrienn írta...

Dius! Tavaj is meg volt a sapi, csak idénre nőtt bele a fejecskéje!:)) Nagyon cuki benne, és tényleg, a füléről sem csúszik le és jó meleg.....és olyan mókás!!!:)))

Huni baba írta...

Meg aztán kisbabának lenni is jó, főleg ha ilyen szupernagyija van...:))

Adrienn írta...

És remélem, Hunika, blognagyinak is elég jó vagyok!:))))

Huni baba írta...

A legszuperebb! Már el sem tudom képzelni a napokat kedves szavaid nélkül. :)