2011. június 29., szerda

Tömörített változat

Mostanában, nem sok időm van írni, pedig bőven van miről!!! Ezért nincs!:)
Nem csak mostanra van élményem, hanem, majd ha időm engedi, a fotók nézegetése, rendezgetése, és a történések részletes lejegyzése, új elfoglaltságot, és örömöt ad majd.
Egy hetet Levivel töltöttem, aki 5 éves lett. Hatalmas változásokat fedeztem fel rajta. Sokat fejlődött a szókincse, élményeiről mindent elmesél, emlékszik, hogy nálam mi, hol van, és mit és hogy szoktunk csinálni!
A hét egyik fele, a forróság miatt a lakásba szorítva telt, de nem unatkoztunk. Átmentünk egyszer a szomszédba is, ahol Olivér fejlődésével is szembesülhettem. Volt két vendégbaba, így négy gyerek társaságában, elszaladt az idő.

A hét első felében, az elmaradhatatlan Margit sziget, vadasparkját látogattuk meg. A játszóteres nap halasztva lett a meleg miatt, de jövő héten ismét együtt leszünk, remélem, lesz megfelelő nap rá!
Kacsamama sétára viszi kicsinyeit!

A szabadság öröme!!

Elmaradhatatlan lovaglás

gólyaetetés

Ritkaságok

20 percre futotta a pénzünkből:((( De elégedett és boldog volt ettől is!:))

várjuk az egy hetes őzike előbukkanását

jól vezet!!:))

Levi királyfi kijelöli birodalma határait:))

Meglátogatott Szilvi és Misi, ami nagyon nagy öröm volt, de egy kicsit fájt a szívem is! Megnézegettünk fényképeket, amitől megint csak pityeregnem kellett, aztán megállapítottam, hogy örülök hogy ennyi élményt tudtam adni nekik, amíg velem voltak. Mostani, jóval sivárabb életük, az érdektelen környezetben elkeserített nagyon. Biztosítottam őket, hogy még mindig megtalálnak, ha kell! Megbeszéltük, hogy eljönnek velünk a programjainkra, de nem engedték  a szülők! Ezt nagyon nehezen emésztettem. Sokat lázadt, háborgott a lelkem, de próbáltam, hogy ne menjek jobban bele, mert ártok magamnak vele, nekik meg segíteni nem tudok:((((
Ekkorák lettek 11 év alatt!!

Kinőtt a gyerek:)))

Kicsit homályos, de mi vagyunk!!!!

Nosztalgia a közös játszóterezés is

Persze, már a számítógép az első:))

Még jó, hogy kettő van!!:))


És egy közös ebéd...


Ha már Pesten voltam, beiktattam ritkán látott barátaim látogatásait is. Sok mesélni való volt mindannyiunknak, így sok élményt is gyűjtöttem be. Sajnos, nem mind vidám, de igyekeztünk, hogy örömeinket osszuk meg inkább! Például, a kis unoka érkezését!:))

Pénteken hazatértem, majd vasárnap Laci unokáit hoztuk el Kecskemétről. Szomorú változás történt a kis életükben, szeretném, ha az egy hét alatt, kicsit háttérbe szoríthatnák, és élveznék ezt az időt. Igazából annyi a tervem, hogy a feszült légkörből kiszabadulva, azt tegyék, amihez kedvük van!
Nem akarom faggatni őket, mondanak, amennyit akarnak, vagy amit lepakolnának. Ezzel kapcsolatban, nagyon sok gondolatom van, amit lehet, hogy majd le is írok. A felnőttek hozzáállása, tapintatlansága, meg nem értése, rossz irányú segítségnyújtása, végtelenül felháborított. Ezt próbálom a "békén hagyás" módszerével ellensúlyozni.
Nagyon jó és ragaszkodó testvérek

Bea takarít....

Timi számítógépezik...

Közben jött a hír! Bazsira kéne vigyázni egy nap!
Buszra fel, irány Fehérvár! Hihetetlen boldogság, öröm és rácsodálkozás a változásokra!!! Persze, ez is külön fejezet:))

Vissza Kiskőrös! A lányok nagyon jól töltötték a napot nélkülem is, a papával, így ettől sem kellett lelkifurdalásomnak lennie.
Jövő héten megint Levivel leszek, egy "Albertnapot" beiktatva, aztán a tuti program letudva, várom az alkalmi találkákat majd!

2011. június 27., hétfő

A Lányok

Még mindig van egy csomó élmény, ami nem került megörökítésre! A képeket teszem-veszem, próbálom szelektálni, de igen nehezen válok meg egytől is:))
Levikémet talán, már sikerült lejegyeznem, bár mindig jut eszembe egy-egy mozzanat, ami szintén "emlékkönyvbe" való:)

Aztán a lányok! Írtam, hogy párom unokái is töltöttek nálunk egy hetet. A családban történt változás hatásait szerettük volna enyhíteni ,egy kis felszabadultsággal.
Timike végre gépezhetett, hisz mostanában hol gép, hol net nem volt a közelében. Ő is blogol, sokat írogat történeteket, és a személyes találkozások nehézsége miatt, szeret barátaival is csevegni. Meg is beszéltük, hogy teljes szabadságot kap a gépnél, levesszük róla Bea felügyeletét, és csináljon azt, amit szeretne!
Fekszik-kel, mikor akar. Beszélget amikor és amiről akar, vagy csak félrevonul, és a maga gondolatait rendezgeti.
Ha láttam, hogy van benne közlési vágy, akkor kérdeztem, de minden erőszakos faggatózást kerültem, hisz más sincs körülötte!
Próbáltam nem sajnálkozni, és főleg senkit nem szapulni! A gyereknek a szülei megítélése egészen más, mint a sértett felnőtteké.
Én annak idején úgy próbáltam tenni, hogy az én sérelmeimet, ne pakoljam a gyerekekre. Flóra, Alberttel is így tesz...és még így is éri keserű élmény a kicsiket. Hátha még, ha hallják, a sok okos tanácsot, a bölcs okításokat, a "rossz" szülő szapulását!!!!
Bea idén megy iskolába. Mindig is össze voltak nőve Timivel, amit nem is érez tehernek  a nagy tesó, de azt gondolom, hogy ha nem is terhes, de elveszi saját gondolataitól, cselekvéseitől az időt, és hamar "felnőttnek" kell lennie! Ebben a helyzetben, még több feladat hárult rá, amit zokszó nélkül tesz is.
Most Beát kivettük szárnyai alól, ami neki is jót tett. A nővérkével a háta mögött, nehezen tud előkerülni az önállóság, és az egyedül játszás. Tényleg folyton kell, hogy foglalkozzon vele valaki. Állandóan csacsog, kár, hogy nem tudom lejegyezni, mert nyitástól zárásig, egyfolytában mondja, az édes, aranyos, jópofa, elgondolkodtató szavakat!
Most úgy tettünk, hogy nem akartuk állandó jelleggel szórakoztatni. Tettük a dolgunk, és hagytuk, hogy részt vegyen benne. Kertészkedett, főzött, sütött. Volt azért együtt játszás is. Kis cselt vittem bele, mert amikor már elfáradtam a melegtől és a munkától, ledőltem, ő meg gyógyított:)))
Előkerült masszírozó gép, kötszer, sál, kendő, fecskendő, táska , papír, telefon....
A csacsogás pedig, direkt jó háttér zaj volt!:))
1 napig a papával voltak, míg én Fehérvárra mentem,de azt is megoldották! Szívesen elvittem volna magammal őket, csak technikai akadályok voltak.(férőhely, hosszú utazás...)
Következő hétre már volt programjuk, de lehet, hogy még a tanévkezdés előtt, be tudunk iktatni pár kőrösi napot!
Szeretném hinni, hogy ha csodát nem is, de egy kis nyugalmat, szabadságot, tudtunk adni nekik!!


Beának korán indul a nap!:)) 

Timike, igazi"kamaszpózban":)))

Egy kis összebújásra mindkettőnek szüksége volt !!!!


Bea bevállalta a kád takarítást!:)))
Takarít, mos, sikál...és csacsog!!!!!:))

2011. június 26., vasárnap

Agresszivitás

Megint találkoztam egy "verekedős" kisgyerekkel, ami elgondolkodtatott, és nem először.
Anyaságom, és pályám kezdetén, bőszen olvastam a szakirodalmat. Próbáltam követni, de rá kellett jönnöm, hogy ezt sem lehet szabályként alkalmazni. Minden gyereknél más a kiváltó ok, és más a kezelése. Nem szeretnék egyáltalán beleszólni a szakemberek véleményébe, csak a saját tapasztalataimat szedem össze. Ilyenkor, ha végig gondolom a történeteket, mindig tanulok belőle, és próbálom később alkalmazni, több-kevesebb sikerrel.
Eleinte, az volt az elképzelésem, hogy genetikailag van jó és rossz gyerek. Nyugodtabb és izgágább, csendesebb és harsányabb. Félénkebb és agresszív.....stb.
Biztos, hogy van benne ez is! Gyakran találkoztam pozitív, és negatív esetekkel.
A legközelebbi, Bazsi!! Kinga nyugodt természetét örökölte, mondhatnánk! Ám ahogy nézem, sokkal nagyobb jelentősége van, a nyugodt bánásmódnak és környezetnek, amit Kinga teremt maga körül.
Evvel is tudok ellenkezni, hiszen láttam családot, ahol az egyik gyerek vérmérséklete, homlokegyenest más volt, mint a másiké! Az én két gyerekem, és Misiék között is, hatalmas különbség volt e téren.
Aztán gondolkodtam, sokat, hogy egyazon környezetben, azonos nevelési módszerekkel, hogyan lehet ekkora különbség.
Akkor mégiscsak van örökletesség is? A nevelés valóban azonos? Nem lehet, hiszen a "jó" gyereket, biztosan másként neveljük, mint "rosszat". Maradjunk az elevennél, mert azt, hogy rossz gyerek, nem bírom elviselni!!!!
Nyilván az eleven, izgága, mozgékony gyerek, többször kerül veszélyes, vagy problémás helyzetben, mint aki békésen játszik, csendesebb, nem olyan akaratos.
A lelki érzékenység, biztos, hogy számít. Hiszen az egyikről leperegnek dolgok, a másik nem tudja kezelni. Pl. válás! Nálunk a lányom, látszólag törés nélkül viselte, legalább is látványos "tünetei" nem voltak. A fiam, szinte belebetegedett, és nem tudta feldolgozni, megemészteni, és főleg kezelni.
Vagy a szocializálódás. Az egyik gyerek megtalálja a társsaságában a helyét, a másik nehezebben,. Aki nehezen, az vagy visszahúzódik félénken, vagy harsányan, erőnlétét fitogtatva próbál beilleszkedni és elfogadtatni magát. Szerintem, mindkettő baj!
Közösségekben, gyakran titulálják jó gyereknek azt, aki soha nem ellenkezik, teszi a dolgát, és szinte észre sem lehet venni, hogy ott van. Szerintem, ez legalább olyan rossz, mint az ellenkezője.
Én pl. jó gyerek voltam, de inkább azt szoktam mondani, hogy nem mertem rossz lenni! Ez más!!
A közösségekben minden oldalról szerezhettem tapasztalatot. Úgy mint anya, mint gondozónő. Álltam mindkét oldalon.
A fiam elevensége miatt átélt események, kihatottak a munkámra, hiszen át tudtam érezni annak a szülőnek a gondját és érzéseit, akit folyamatosan ostoroznak gyereke viselkedése miatt. Ilyenkor sokkal jobb kapcsolatot igyekeztem kialakítani velük és persze a gyerekkel. Ebből nem adódik automatikusan, hogy mindig sikerült. Főleg a gyerekekkel szemben! Csak annyi, hogy nem raktam be a "rossz gyerek" fiókba, hanem próbáltam dolgozni, agyban, a megoldáson. Kerestem a megfelelő módszert, nem mindig sikerrel.
Esténként, az ágyban, újra átgondoltam egy-egy szituációt, és rájöttem, hogy nem úgy kellett volna reagálnom, ahogy azt tettem. Jött egy elhatározás, holnap másként fogom!  Ennek csak az a lényege, hogy én úgy gondolom, hogy az ilyen kudarcok  megoldása a felnőtt kezében van. Nagyon sokszor ostoroztam magam, hogy nekem ezt a helyzetet meg kellett volna oldjam, és az én hozzáállásomban volt a hiba, ha nem ment!
 A figyelemfelkeltésből adódó "rosszaság" sem intézhető egyszerűen el azzal, hogy "akkor jobban odafigyelek!"
Szilvi esete, egyenesen kirívó volt. Azzal, hogy csak rá figyeljünk, olyan szintű, erőszakos ragaszkodás, vagy mindenkit túlkiabáló harsányság alakult ki, amit már nem lehetett  kezelni, odafigyeléssel, felé fordulással  szeretgetéssel!
Sem én, sem a közösségek. Például, ha épp telefonáltam, hivatalos ügyben akár, vagy ügyet intéztünk, vásároltunk....nem lehetett csak rá figyelni, pedig ezekben a helyzetekben provokálta a legjobban. Az iskolában, óra alatt, hogy ráfigyeljenek, a bevetett módszerei, egyszerűen megbolygatták az óra menetét!
Sokat tanakodtunk, beszélgettünk a nevelőivel. A legelfogadhatóbbnak, a dicséretet tartottuk, ami be is jött párszor, de amikor ezt akarta kivívni az óra 45 percében, nyilván ez is megvalósíthatatlan volt.
Próbáltam én is, hogy csak vele megyek valahova, hogy a figyelmem 100%-ban az övé legyen. Ez működött, de állandósítani lehetetlen.Nem lehetünk mindig kettesben, hogy ő legyen az egyetlen!
Ha közösségben van, akkor pedig a többi gyereknek is jár a figyelem, sőt aki hátrább húzódó,félénk, szorongó, annak legalább annyi kell, még ha nem is jelzi harsányan. Mert jelez, csak nehezebb észrevenni.
A bölcsiben talán, még nehezebb a feladat, mert az a korosztály, még nem minden eszközzel közelíthető meg. Voltak kolleganőim, akik azt vallották, hogy szépen megbeszélve a verekedős gyerekkel, hogy fáj a másiknak, amit csinál, és inkább tárgyalják ki, hogy mi is a probléma. Ez nekem nem jött be, mert mire szépen , nyugodtan odasétáltunk a problémához, addigra esetleg már nagyobb baj is lehetett, vagy már továbbállt a kis imposztor, és már fogalma nem volt, hogy mit is akar a gondozónő megtudni?
Hogy épp egy autót szeretett volna magának tudni,vagy csak simán nem tetszett amit a társa csinált.....
Ilyenkor, a leggyorsabban és leghatározottabban próbáltam fellépni először is a másik gyerek épségéért, aztán jöhetett a "tettes". Mivel már ismertem alaposabban, tudtam, hogy elég egy kis segítség, pl. egy másik helyzetet teremteni, amiben elterelődik a figyelem, vagy esetleg, már érdemes egy kicsit mellém ültetni, beszélgetni, mert túlpörögte magát. Hosszabb-rövidebb ideig tartó pihenés után, ami nem a cselekmény megbánására, és ígéretre, hogy nem fordul ilyen többet elő, biztatta, hanem egy kis lehiggadásra, pár szóval más irányba terelésre, új lehetőség felajánlására szolgált.
Hát nem mindig jött be ez sem, természetesen. Aki annyira akaratos, hogy mindenkivel szembefordul, annál ez is csak újabb feszültséget szült.
Esetek százát sorolhatnám fel, aminek fele talán, ha jól zárult. A lényeg, hogy ebben is csak irányelveket találhatunk a szakirodalomban, de mindenkire érvényes receptet, nem!
Ezért én inkább a környezetemben járok nyitott szemmel. Látom, hogy másik mit hogy csinálnak, milyen sikerrel. Aztán ránézek az én kis gyerekemre, és elképzelem, hogy rá hogyan hatnának ezek.
Ha gondolom, hogy hatásos lehet, megpróbálom.
Pár dolog, amit mindenképp be szeretnék tartani! Ne alázzam meg mások előtt. Ne álljak ki mellette foggal-körömmel, vesszek össze mindenkivel, amikor tudom, hogy valóban helytelenül viselkedett. Sok kicsi, előbb-utóbb visszaél ezzel, és anya védelme alatt folytatja az agresszív játékot.
Soha nem biztatom, ha őt éri sérelem, hogy adja vissza! Próbálok megoldásokat felkínálni.
Nekem nagy hibám a "prédikálás", amikor tovább ragozom a dolgot, mint kéne, felsorakoztatva eseteket a múltból, erősen figyelmeztetni a lehetséges következményekre...Erre nagyon próbálok figyelni, hogy ne tegyem, de azért sokszor beleszaladok.
A testi fenyítést, természetesen elutasítom, de egy popsira, vagy kézre legyintés, ha már végképp nem megy, vagy tényleg érzékeltetni kell a dolog súlyosságát, nem tartok elvetemült dolognak.
A másik, amivel nem értek egyet, hogy minél kevesebb tilalmat szabni az ilyen gyereknek. Aki folyton valami turpisságon, veszélyes dolgon töri a fejét, annak muszáj gátat szabni! Meg kel tanulni, hogy mi ami ártó lehet számára, és eleve tiltani kell, minthogy hagyni megtapasztalni, hogy valóban veszélyes. Emiatt sok vitám volt már, de azt gondolom, hogy a korlátok nélküli nevelés, azoknál alkalmazható tökéletesen, akik nem ebbe a csoportba tartoznak. Akik ösztönből,a példák követéséből, a mintából tudják határaikat.
Példák ezrei vannak a fejemben. Majd egyszer összeszedem, hiszen az újra átélésből és értékelésből is vonható le tapasztalat, amiből ugye, soha nem elég!!

2011. június 21., kedd

Keserű boldogság

Misi és Szilvi eljött hozzám! Nagyon örültem, és csodálkoztam, hogy Misi mekkorára nőtt, Szilvi fogyott, és igazi nagy kamaszok!!
Volt elszomorító is a mesélésükben, pontosabban zömmel az volt.
A tanév nem túl jól végződött, volt bukás és épp "átcsúszás" is benne. Szilvi, mivel jóval beszédesebb, többet mesélt, de nem sok vidított fel belőle. Nekik nem mondtam, de több volt a lehangoló, mint a vidám.
Ő rafináltan, sokat profitál a szülők átverésével. Taktikájával mindent elér, és ő a "kedvenc". A baj, hogy tudatosan csinálja már. El is meséli, hogy mit talál ki, hogy el tudjon menni valahova, hogy leplezi a rossz jegyeket, mit és hogyan tud megvetetni magának. Csupa-csupa hazudozás, átverés az egész. Emellett, még mindig görcsösen igyekszik barátokat szerezni, és erőszakkal magához láncolni őket, amitől aztán ők elmenekülnek. Ez a kisajátítás, a csak "rám figyelj!", csak "engem szeress", szegénynek egész gyerekkorát végig kísérte, és nem sok kellemes élmény, kapcsolat kerekedett belőle.
A magas vérnyomása és pulzusszáma megmaradt, de továbbra sem érdekel senkit, kivéve az iskolai védőnőt, aki lehet, hogy csak kötelességből, időnként behívja megnézni őt.
A családban nem történik semmi. A felnőttek heti hét nap dolgoznak, este meg pihennek. Senkit nem érdekel, hogy mi történt a gyerekekkel napközben, csak az, hogy milyen osztályzatot kaptak (persze nem tudják, csak a jót meg). És a többi beszélgetés csak fegyelmezés, és tilalom.
Misi, mivel mindig is visszahúzódó volt, még jobban kiesett a kosárból. Iskola időben is, minden nap, az órák után menni kell a piacra segíteni. Ha véletlen késik, már telefonon sürgetik. A nyár szintén így telik. 3 órára kint kell lennie, de ha megorrolnak rá valamiért, akkor egész nap.
Sok barátja van, és mivel én ismerem őket, nagy valószínűséggel nem követ el aggasztó dolgokat.
Matekból nem tudja tartani a tempót továbbra sem, bár jár korrepetálásra. Ezért persze sok szidalmat kap!
Szidják, mert keveset beszél, hiszen nem nagyon tudja az anyanyelvét, ami szerintem mindent elárul a szülőkről!!! Valahogy mindig őt állították félre, ami a zárkózott, félénk tulajdonságai miatt nem volt nehéz, de fokozta is folyamatosan azokat.
Már abban a korban van, amikor kacsingathatna a lányok felé, de kérdésemre csak annyit mondott, hogy nem is foglalkozik a kérdéssel, hiszen hogy néz ki, hogy még napközben sem mehet sehova?
Megnézegettünk régi képeket, és azt azért megnyugodva könyveltem el magamban, hogy legalább ennyit tehettem értük, amiket a képek mutattak. Voltak nyaralni, kirándulni, zenét tanultak, családi rendezvények részesei voltak....és sorolhatnám!!!
Ennek örülök, de a szívem nagyon fáj!!!! Maradt-e valami a nevelésemből, vagy csak pár halványuló emlék lesz a velem töltött több ezer nap?
Kár, hogy nem jó a kép, és nem is ígérhetem, hogy hamarosan le tudom cserélni:((((

Olyan nagyok!!!!!:(((( :)))))

Már nyújtózkodnom kell egy pusziért!:))
Másnapra invitáltam őket a kirándulásunkra, de aztán nem engedték el őket....vagy talán nem is akartak jönni??? A következő héten, amikor Pesten voltam, jelentkeztem, hogy ha van kedvük, jöjjenek el hozzám......nem jöttek:((((((((

Album a blog baloldalán található róluk!

Levi

Nagy öröm volt Levivel találkozni! Ő is olyan boldogan fogadott, mint Albert is legutóbb! Már jól indult:)))))


Nagyot nőtt, mióta nem láttam. Sokat fejlődött. Kicsit nyugodtabb volt, és figyelmesebb.  Tetszett, hogy amikor bementünk a lépcsőházba, eszébe jutott, hogy nem hangoskodunk, mert még alszanak a lakók. Nagyon várta, a cicákkal való találkozást, de sajnos, ők nem annyira örültek, így az ágy alatt töltötték az időt. Levike állandó kísérleteket tett, hogy előcsalogassa őket!

Mindjárt tudta, hogy van "kincses doboz" és kereste is azonnal. A benne lévő játékokat kipakolva, örömmel fedezte fel, amikre emlékezett, és azt is,. ami újnak tűnt neki. Már elővehette a kicsik elől eldugott játékos kosarat, mert már ugye, 5 éves!!!
A "kincses" doboz felfedezése

Már nem nyeli le az apró részeket:)))))

100 éves, rozoga kissé, de nagyokat játszott vele

Nagy  és pozitív változás, hogy ugyan hozott  pár filmet magával, de már jóval kevesebbet ül a TV előtt.  Lehet sokat beszélgetni vele. Elmesélte, hogy hol volt apáékkal és a mamáékkal. Ott milyen élményben volt része.
Meg lehetett beszélni vele, hogy mit együnk, milyen programot keressünk.
"Ülős" játékok nem nagyon kötik le, de nem baj, ő egy mozgékony gyerek!!
Azért ügyeskedett is, mert felaprított szívószálból, készített nyakláncot a családnak. Másnap tésztaláncot fűzött.
Szívószállánc készül
Porosnak találta a TV-t, egy-kettőre eszébe jutott, hogy hol tartjuk a portörlőt, és neki is fogott a "takarításnak".


Misi és Szilvi látogatásának nagyon örült, ahogy ők is neki!!
Megnézegettünk pár régi képet, amikor együtt voltak. Jókat derültünk, hogy milyen kicsi volt még, és emlékeztünk a szép napokra!
Újra a játszón, együtt:))


Ilyen is volt sokszor....


Másnapra felajánlottam pár programot, amiből a Margit szigetet választotta, mert ott régen volt, és tudja, hogy milyen jól éreztük magunkat.

Estefelé, amikor barátnőmtől tartottam hazafelé, a mama háza előtt álltak apukájával! Olyan örömmel fogadott, és mesélte egyből, hogy mennyire várja a másnapot, amikor kirándulni megyünk!!
A család pedig elmondta, hogy Levi örömmel számolt be mindenről, ami a nap folyamán történt velünk!
Elégedetten tértem haza, hiszen sikerült kellemessé tennem a napját!

Sajnos, a fotózás nem sikerült....nem tudom miért, pedig sok aranyos képet készítettem volna!

2011. június 20., hétfő

Margitsziget

A hely, amiben még soha nem csalódtam! Ahol minden gyereknek sikerült boldog órákat szereznem. Ahol a szabadság érzése, a korlátok ledöntése, a jó levegő, a természet minden öröme egyben van. És a legfontosabb, hogy még mindig ingyenes!!!   MÉG!!
Mehet, amerre lát:)))))

Mókus, madár....??? Minden van!!

Bár kicsit fáradtan indultunk a napnak, de nagyon kellemesen telt. Levi élvezte a sétákat, a vadasparkban sokat nézelődött, lovagolt, ami szintén elmaradhatatlan.

Testközelben az állatok..

Kapcsolat:)))

Percekig el lehet nézegetni őket!

Kihagyhatatlan!!!

Még a lovász is állandó!!! 8 éve!

Búcsú

Őzikék

Hát ez meg hogy néz ki???



Született két pici őzike.Sikerült meglesnünk, igaz messziről, mert épp pihentek az árnyékban anyukájukkal.

Személyes rossz érzésem is adódott, hiszen a személyzetet, évek óta,jól ismerem. Most mindenki panaszkodott, és riadtan, tele kétséggel említették, hogy ott áll a fejük felett a bezárás veszélye. Olyan lelkes, állat szerető emberek csoportját fosztanák meg munkájától, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek és a sok állandó látogató is meglenne fosztva még egy ingyenes, kellemes élménytől.

Levi szeretett volna biciklit kölcsönözni, de semmi akaratosság, hiszti nem kísérte, így meg tudtunk egyezni, hogy a legolcsóbbat vegyük ki, és annyi időre csak, amit még a pénztárcám alján lapuló pénz megenged!
Ebben is nagy változást tapasztaltam nála, hiszen azelőtt, egy ilyen egyezkedés, sokkal harsányabb és nehezebb volt.
20 percre futotta....

de ennek is örült!!!

Felségterület kijelölés:))))

Végül egy nagyon szép napot töltöttünk el, kellemesen elfáradtunk, és begyűjtöttünk jó pár élményt!

Remélem, lesz még alkalmunk, hogy vele, vagy akár más kicsivel, megnézhessük az őzikék növekedését!