Ha már gyerekdolgok, akkor én az elején kezdeném.
Bár van 4 testvérem, de az teljesen más, mint így, 25 évesen az első babát várni.
Remélem sokan jártok erre, és segítségetekkel felépül ez a blog.
7 hónapos állapotosan most kezdett el leginkább foglalkoztatni a szülés. Úgyhogy első vitaindító, információmegosztó témaként valaki mondja már el nekem, hogy mire számíthatok még a következő két hónapban.
Köszönöm!:D
Krisztina
1 megjegyzés:
Kedves Kriszti!
Én ugyan 33 éve voltam először terhes, de szinte minden pillanatára emlékszem. Először is 20 éves voltam. Másodszor, fülig szerelmes, és a babavárással gondoltam, hogy teljes lesz a világ!
Imádtam terhesnek lenni, bár kétszeresére híztam magam, minden voltam, csak csinos nem! Nem érdekelt, csak az, hogy a pocimban ott van a gyermekem!
Igazából, nekem a gyomorégésen kívül, más bajom nem volt, eltekintve, szokásos reggeli hányingertől. Alacsony vérnyomásom miatt, az utolsó két hónapot betegállományban töltöttem, mert a bölcsiben, ahol dolgoztam, nem lett volna ildomos, gyerekkel a kezemben elájulni. Az utolsó két hónap, amire kérdezel, igazából már csak a mozgás nehézségeit, " a sehogy nem jó" elhelyezkedési nehézségeket hozta, meg a türelmetlen várakozást!!
A második gyerekemmel, 6 hónap múlva lettem terhes. Kétség nem volt, hogy megszülöm, bár a környezetem nem nagyon támogatott a döntésben. Az első babáról, még 10 kg rajtam maradt, erre sikerült újabb 13 kg-ot felszednem!22 évesen egy "malacka" voltam, de nem érdekelt, és szerencsére a férjemet sem!
Az viszont feltünt, hogy iszonyatos méretű a hasam, és nagyon jól jött Vikikém ( az első gyerek), mert őt tologatva, a babakocsit kapaszkodónak tudtam használni!:))
36 hétre meg is repedt a burok, a hatalmas mennyiségű víztől, de minden probléma nélkül, nem is kis súllyal, megszületett Robikám!
Most legutóbb, a kis menyem terhességét éltem végig, és nagyon tiszteltem azért, hogy egy percet nem nyafogott, csak az volt a fontos, hogy a babával minden rendben legyen, és érkezéséhez, minden elő legyen készítve. Ő is sokat hízott, ettől a mozgás nehezebben ment, de utolsó percig dolgozott, jó, nem fizikai munkát.
A terhesség alatt, állandóan beszéltek, zenéltek a babának, és apukája, minden este kenegette a pocit, miközben kommunikált Bazsival! Meg is lett az eredménye! Egy határozottan nyugodt, kiegyensúlyozott kisfiú, és olyan érdeklődéssel figyel, első perctől az ismerős hangokra, hogy én is csak csodálkozni tudok.
Már az előkészítő "tanfolyamon" mondták, hogy figyelje meg, hogy ahogy először fölé hajol, és beszél neki, a pici ismerősen, érdeklődve néz majd felé! És így is volt!
Nem szégyellem bevallani, hogy nagyon sok mindent másképp csinálnék most, amit a 27 éves kis menyemtől tanultam! Pedig, szakmabeli vagyok!:))
Kérlek, írd meg, hogy Te hogy várod a picit? Van-e valami problémád a terhességgel? Mennyire vagy segítőkkel körülvéve? És mindent, amit gondolsz, mert engem nagyon, és remélem másokat is érdekel a tapasztalatod!
Megjegyzés küldése