 |
| Még nagyon bazsis.)) |
 |
| Apának is ilyen a haja... |
 |
| A kép minősége, nem homályosítja el a szépségünket:)))) |
Még egy kis bizonyíték, hogy nem kisbaba!!!:))
 |
| Beszéljünk komolyan, férfi a férfival! |
 |
| Haladni kell a technikával, és ebbe bele kell mélyedni!:) |
2011. november 27., vasárnap
Bazsiból Balázs
Hajas babából, nagyfiús séró!
Megmutatom!
Még egy kis bizonyíték, hogy nem kisbaba!!!:))
Még egy kis bizonyíték, hogy nem kisbaba!!!:))
2011. november 26., szombat
Alberttel az este
Egy este volt betervezve, amikor is ott nem alszom, de a vacsora, fürdés, mese, alvás, az a mienk!
Úgy tűnik, elfogadta, hogy bizonyos kompromisszumok mellett, már nem nyögdécsel, és vágyakozik hangosan anya után, hanem megértette, és úgy telik az este, ahogy a mi megbeszélésünk, közös döntéseink szerint tervezzük.
Kicsi játék idő fér már csak bele, hiszen iskolás. Fáradtabb, és még inkább be kell tartani az esti menetrendet, ami neki nem okoz problémát, hiszen máskor is úgy szokta!.
Persze a játék, Maszat kutyás volt, amit csak mi tudunk játszani. Én már kicsit bugyutának találom, próbálom megfejteni, hogy miért ragaszkodik ehhez, miközben játszom a gazdit, aki okos kutyusát, jutalomfalattal díjazza, ha jól végzi a feladatát. Azért egy kis bábszínház is becsúszott, és egy állatorvosi játék is, ahol én voltam a jóságos doktornéni.
Ezt azzal hálálta meg, hogy minden vita, alkudozás nélkül, tette a napi esti dolgait. Megegyeztünk a két mesében, aztán az anya ágyában alvásba, és valóban, már apró sóhajok nélkül, el is aludt.
Másnap anya beteg lett, így a program változott, de hazafelé, mindenkinek elmesélte, amilt mondtam. Anya, amikor felhívott, olyan volt a hangja, mintha sírna, annyira nem érezte jól magát. Első útja fel is vezetett hozzá, majd halkan becsukva az ajtót, hagyta, hogy kialudja lázas állapotát.
Papi szeszélyeit, kis fintorral, de teljesítette, és rajzolással, papírbábok készítésével foglalkoztunk, míg anya le nem váltott.
Jól esik, hogy minden alkalommal marasztal, és értésemre adja, hogy jó volt velem!
Néha nehezteli, hogy miért megyek Kiskőrösre, de miután megbeszéljük, hogy mi minden vár ott rám, és bármikor kell, jövök...megnyugszik. Mesélek Bogiról, Friciről neki, és nagyon élvezi a kis történeteket. Némelyiket többszőr elmesélem, kicsit minidig színesítve rajta:))
Próbálok nem beszélgetni szokványos kérdésekkel nyaggatva. "Mi volt az iskolában?", "mit tanultatok?" "Hogy viselkedtél?", " Mi volt az ebéd-uzsonna?", hiszen mára, már erre is rájöttem, hogy ha fontos mondanivalója van, úgyis elmondja, különben pedig közömbös válaszaival jelzi, hogy nem szeretne erről beszélgetni! Igaza is van...csak erre is későn jöttem rá! Kötelességemnek éreztem mindig, hogy minden részletről tudjak, mindennap megnézzem amit dolgoztak, dicsérjem, vagy épp kritizáljam a napi munkát.
Milyen ostoba dolog. Ki a fene akar pl. minden nap arról beszélgetni este, hogy hogy végezte a munkáját? Ha van valami érdekes, elmondjuk, de egyébként nincs mit beszélni róla feleslegesen!
Jó pap.....
Készül a szobája, amit nagy odafigyeléssel követ, minden munkával kapcsolatosan van kérdése, aztán a tudást továbbadja nekem is!:)))
Úgy tűnik, elfogadta, hogy bizonyos kompromisszumok mellett, már nem nyögdécsel, és vágyakozik hangosan anya után, hanem megértette, és úgy telik az este, ahogy a mi megbeszélésünk, közös döntéseink szerint tervezzük.
Kicsi játék idő fér már csak bele, hiszen iskolás. Fáradtabb, és még inkább be kell tartani az esti menetrendet, ami neki nem okoz problémát, hiszen máskor is úgy szokta!.
Persze a játék, Maszat kutyás volt, amit csak mi tudunk játszani. Én már kicsit bugyutának találom, próbálom megfejteni, hogy miért ragaszkodik ehhez, miközben játszom a gazdit, aki okos kutyusát, jutalomfalattal díjazza, ha jól végzi a feladatát. Azért egy kis bábszínház is becsúszott, és egy állatorvosi játék is, ahol én voltam a jóságos doktornéni.
Ezt azzal hálálta meg, hogy minden vita, alkudozás nélkül, tette a napi esti dolgait. Megegyeztünk a két mesében, aztán az anya ágyában alvásba, és valóban, már apró sóhajok nélkül, el is aludt.
Másnap anya beteg lett, így a program változott, de hazafelé, mindenkinek elmesélte, amilt mondtam. Anya, amikor felhívott, olyan volt a hangja, mintha sírna, annyira nem érezte jól magát. Első útja fel is vezetett hozzá, majd halkan becsukva az ajtót, hagyta, hogy kialudja lázas állapotát.
Papi szeszélyeit, kis fintorral, de teljesítette, és rajzolással, papírbábok készítésével foglalkoztunk, míg anya le nem váltott.
Jól esik, hogy minden alkalommal marasztal, és értésemre adja, hogy jó volt velem!
Néha nehezteli, hogy miért megyek Kiskőrösre, de miután megbeszéljük, hogy mi minden vár ott rám, és bármikor kell, jövök...megnyugszik. Mesélek Bogiról, Friciről neki, és nagyon élvezi a kis történeteket. Némelyiket többszőr elmesélem, kicsit minidig színesítve rajta:))
Próbálok nem beszélgetni szokványos kérdésekkel nyaggatva. "Mi volt az iskolában?", "mit tanultatok?" "Hogy viselkedtél?", " Mi volt az ebéd-uzsonna?", hiszen mára, már erre is rájöttem, hogy ha fontos mondanivalója van, úgyis elmondja, különben pedig közömbös válaszaival jelzi, hogy nem szeretne erről beszélgetni! Igaza is van...csak erre is későn jöttem rá! Kötelességemnek éreztem mindig, hogy minden részletről tudjak, mindennap megnézzem amit dolgoztak, dicsérjem, vagy épp kritizáljam a napi munkát.
Milyen ostoba dolog. Ki a fene akar pl. minden nap arról beszélgetni este, hogy hogy végezte a munkáját? Ha van valami érdekes, elmondjuk, de egyébként nincs mit beszélni róla feleslegesen!
Jó pap.....
Készül a szobája, amit nagy odafigyeléssel követ, minden munkával kapcsolatosan van kérdése, aztán a tudást továbbadja nekem is!:)))
2011. november 22., kedd
Még mindig tanulok!
Már többször írtam, hogy visszatekintve, és egy csomó tapasztalattal gazdagodva, sok dologról megváltozott a véleményem, a hozzáállásom.
Most is sikerült rácsodálkoznom egyre. A név mindegy, az eset az érdekes számomra.
Elsős kisfiú. Tanítónéni elmondja, hogy a gyerek nem viselkedett "rendesen", nem akart dolgozni, nem figyelt, szétdobált dolgait....Nagyjából, meg lehet magyarázni az okot, de valahogy mégis, jobb belátásra kell bírni a kicsit.
Én többször átéltem hasonlót, a saját és a vietnámi gyerekekkel is. Úgy próbáltam megoldani, hogy órákig beszéltem, hogy meggyőzzem a gyereket, hogy szót kell fogadni, és oda kell figyelni, és nagyon szomorú vagyok (legtöbbszőr sírással alá is támasztottam, persze nem hamis, hanem igazi ).
Miközben este átgondoltam a dolgokat, mindig eszembe jutott, hogy apukám is "prédikálós" volt, de néha lecseréltem volna egy fülesre, annyira féltem tőle, és olyan rossz érzés volt, hogy nem hoztam a várt sikert, hogy szégyenkeztek miattam, és nem tudok rendesen viselkedni...
Éreztem, hogy nem jó a módszerem, de nem tudtam, hogy másképp hogy próbáljam jobb belátásra bírni a gyereket. Soroltam, hogy a többi gyerek sem tud tanulni tőle, a tanítónéni nem tud foglalkozni az anyaggal, nem lesznek barátai,ha mindig probléma van vele..és Isten tudja, mit elő nem szedtem,!Aztán este átgondolva ,megbántam..legközelebb másképp teszem.!....hát, más szavakkal talán, de a lényeg maradt!
Most, visszafogott lélegzettel ültem be a kocsiba, szinte szorongtam, hogy most mi fog történni???
A rövid hazaúton, anya megértően tudomásul vette, hogy rossz napja volt. Nem faggatta, hogy mitől, nem firtatta, hogy hogyan történt...hanem közölte, hogy van ilyen, a felnőttekkel is, de valahogy kordában kell tartani, ha rossz napja van, ám időnként belefér, és elfogadható,csak nem lehet sűrűn.A gyerek tökéletesen megértette. Nem kellett se bocsánat kérés, se ígérgetés, fogadkozás. Az egyszerű kérdésre, hogy "jó?", egyszerű válasz volt "igen!"...és éreztem, hogy a kicsi fejében helyén vannak a dolgok. több szó nem esett, és biztos vagyok, hogy reggel sem azzal lett elengedve, hogy ma biztos, hogy jó legyen...
Most, ennyi év után döbbentem rá, hogy hogyan kellett volna kezelnem a dolgokat nekem is!
Egy jó tanácsot én is tudtam adni, szerencsére, vagyunk olyan viszonyban. Mondtam, hogy nekem egy bajom van, amire szintén lassan jöttem rá. Hogy ne a gyerek feje felett beszélje meg a tanítónéni, az anyukával az esetet.Anyuka azt gondolta, hogy jó, ha a gyerek is hallja......aztán megbeszéltük, hogy a gyerek egész nap hallotta, aztán anya is rátért egy kicsit.... de az, hogy a feje felett "csatáznak" a felnőttek, azt tapasztalatból tudom, hogy milyen nyomot hagy..
Sokat gondoltam az esetre, még este is, beleéltem magam mindenki szerepébe, de beláttam, hogy valahogy így kellett volna nekem is!
Most is sikerült rácsodálkoznom egyre. A név mindegy, az eset az érdekes számomra.
Elsős kisfiú. Tanítónéni elmondja, hogy a gyerek nem viselkedett "rendesen", nem akart dolgozni, nem figyelt, szétdobált dolgait....Nagyjából, meg lehet magyarázni az okot, de valahogy mégis, jobb belátásra kell bírni a kicsit.
Én többször átéltem hasonlót, a saját és a vietnámi gyerekekkel is. Úgy próbáltam megoldani, hogy órákig beszéltem, hogy meggyőzzem a gyereket, hogy szót kell fogadni, és oda kell figyelni, és nagyon szomorú vagyok (legtöbbszőr sírással alá is támasztottam, persze nem hamis, hanem igazi ).
Miközben este átgondoltam a dolgokat, mindig eszembe jutott, hogy apukám is "prédikálós" volt, de néha lecseréltem volna egy fülesre, annyira féltem tőle, és olyan rossz érzés volt, hogy nem hoztam a várt sikert, hogy szégyenkeztek miattam, és nem tudok rendesen viselkedni...
Éreztem, hogy nem jó a módszerem, de nem tudtam, hogy másképp hogy próbáljam jobb belátásra bírni a gyereket. Soroltam, hogy a többi gyerek sem tud tanulni tőle, a tanítónéni nem tud foglalkozni az anyaggal, nem lesznek barátai,ha mindig probléma van vele..és Isten tudja, mit elő nem szedtem,!Aztán este átgondolva ,megbántam..legközelebb másképp teszem.!....hát, más szavakkal talán, de a lényeg maradt!
Most, visszafogott lélegzettel ültem be a kocsiba, szinte szorongtam, hogy most mi fog történni???
A rövid hazaúton, anya megértően tudomásul vette, hogy rossz napja volt. Nem faggatta, hogy mitől, nem firtatta, hogy hogyan történt...hanem közölte, hogy van ilyen, a felnőttekkel is, de valahogy kordában kell tartani, ha rossz napja van, ám időnként belefér, és elfogadható,csak nem lehet sűrűn.A gyerek tökéletesen megértette. Nem kellett se bocsánat kérés, se ígérgetés, fogadkozás. Az egyszerű kérdésre, hogy "jó?", egyszerű válasz volt "igen!"...és éreztem, hogy a kicsi fejében helyén vannak a dolgok. több szó nem esett, és biztos vagyok, hogy reggel sem azzal lett elengedve, hogy ma biztos, hogy jó legyen...
Most, ennyi év után döbbentem rá, hogy hogyan kellett volna kezelnem a dolgokat nekem is!
Egy jó tanácsot én is tudtam adni, szerencsére, vagyunk olyan viszonyban. Mondtam, hogy nekem egy bajom van, amire szintén lassan jöttem rá. Hogy ne a gyerek feje felett beszélje meg a tanítónéni, az anyukával az esetet.Anyuka azt gondolta, hogy jó, ha a gyerek is hallja......aztán megbeszéltük, hogy a gyerek egész nap hallotta, aztán anya is rátért egy kicsit.... de az, hogy a feje felett "csatáznak" a felnőttek, azt tapasztalatból tudom, hogy milyen nyomot hagy..
Sokat gondoltam az esetre, még este is, beleéltem magam mindenki szerepébe, de beláttam, hogy valahogy így kellett volna nekem is!
2011. november 21., hétfő
Nagymamának lenni jó!!!
Vasárnap, és ma is voltam unokázni!
Rengeteg új dolgot fedeztem fel megint rajta, nem győztem gyönyörködni, csodálkozni, ámulni. Fotózni, videózni is akartam, de az kissé nehezen ment, mert szerencsére, folyton foglalkoztattuk egymást!:)
Állandóan nevet, folyamatosan váltogatja a játékokat és bár egyedül is eljátszik, de szívesen von be bárkit, vagy engedi, hogy új dolgot mutassunk neki. Minden játékkezdeményezést szívesen vesz!
Vasárnap, sétáltunk egy órát, persze amint lehetett, kivettük a kocsiból, és hagytuk, hogy fedezze fel a környezetet Faleveleket szedegetett, megmutattam az avarban sétálást, futottunk kacagva, tolta a kocsiját. Bevittük egy zárt játszótérre, csak hogy szabadon járkáljon, és próbáljon ki dolgokat. A rúgós játékokat megrángatja, de felülni nem akar rá. A csúszdára viszont, nem győztem visszatenni, annyira tetszett neki!
Otthon focizik apával, harsány kacagással kísérve a labda útját. Mindent kipróbál, amint megkaparint egy telefont, azonnal nekilát nyomkodni, ahogy látja tőlünk. Már küldött apának is sms-t:))))
Ha zenét hall, azonnal táncra perdül, ha kedvenc mesehőse kerül műsorra, tátott szájjal nézi, persze csak rövid ideig. Nagyon aranyosan mutatja az órát, amihez mondom azt a mondókát, amit pár hónapos kora óta mindig elmondok.
Emlékszik már pár dalocskára, amit szoktam énekelni, és a megfelelő helyen tapsol, vagy előre nevet, mikor közeledik a csattanó!
Szépen egymásba teszi az építőket. A vödrös dobolást, olyan szinten sikerült megkedveltetni vele, hogy a xilofon nem tudta kiütni az élről.
Néha borogatja már a játékokat, vagy dobálja, jelezve, hogy van neki is akarata, és harciasságát is fitogtatja miközben huncutul lesi a hatást!:))
Az alagúttal nagyon vicces, szórakoztató dolgokat szoktak apával játszani, ezt be is mutatta, aztán tetszett az általam kitalált játék is! A labdát gurítottuk át rajta, kisebb-nagyobb sikerrel, de nagyon jól szórakoztunk!
Megint előkerült a húzogatós játék a dömperrel....szóval, egész nap tesz-vesz, jön-megy, és szórakoztat, vagy épp foglalkoztat minket!! Aztán az alvásos procedúra, maradt a szülőkre, én, mint nagyi, csak a jót vettem ki az egész napból!!!!:)))
Szerencsére, nekik sincs sok gondjuk, mert tényleg nem hisztis kisfiú!
Rengeteg új dolgot fedeztem fel megint rajta, nem győztem gyönyörködni, csodálkozni, ámulni. Fotózni, videózni is akartam, de az kissé nehezen ment, mert szerencsére, folyton foglalkoztattuk egymást!:)
Állandóan nevet, folyamatosan váltogatja a játékokat és bár egyedül is eljátszik, de szívesen von be bárkit, vagy engedi, hogy új dolgot mutassunk neki. Minden játékkezdeményezést szívesen vesz!
Vasárnap, sétáltunk egy órát, persze amint lehetett, kivettük a kocsiból, és hagytuk, hogy fedezze fel a környezetet Faleveleket szedegetett, megmutattam az avarban sétálást, futottunk kacagva, tolta a kocsiját. Bevittük egy zárt játszótérre, csak hogy szabadon járkáljon, és próbáljon ki dolgokat. A rúgós játékokat megrángatja, de felülni nem akar rá. A csúszdára viszont, nem győztem visszatenni, annyira tetszett neki!
Otthon focizik apával, harsány kacagással kísérve a labda útját. Mindent kipróbál, amint megkaparint egy telefont, azonnal nekilát nyomkodni, ahogy látja tőlünk. Már küldött apának is sms-t:))))
Ha zenét hall, azonnal táncra perdül, ha kedvenc mesehőse kerül műsorra, tátott szájjal nézi, persze csak rövid ideig. Nagyon aranyosan mutatja az órát, amihez mondom azt a mondókát, amit pár hónapos kora óta mindig elmondok.
Emlékszik már pár dalocskára, amit szoktam énekelni, és a megfelelő helyen tapsol, vagy előre nevet, mikor közeledik a csattanó!
Szépen egymásba teszi az építőket. A vödrös dobolást, olyan szinten sikerült megkedveltetni vele, hogy a xilofon nem tudta kiütni az élről.
Néha borogatja már a játékokat, vagy dobálja, jelezve, hogy van neki is akarata, és harciasságát is fitogtatja miközben huncutul lesi a hatást!:))
Az alagúttal nagyon vicces, szórakoztató dolgokat szoktak apával játszani, ezt be is mutatta, aztán tetszett az általam kitalált játék is! A labdát gurítottuk át rajta, kisebb-nagyobb sikerrel, de nagyon jól szórakoztunk!
Megint előkerült a húzogatós játék a dömperrel....szóval, egész nap tesz-vesz, jön-megy, és szórakoztat, vagy épp foglalkoztat minket!! Aztán az alvásos procedúra, maradt a szülőkre, én, mint nagyi, csak a jót vettem ki az egész napból!!!!:)))
Szerencsére, nekik sincs sok gondjuk, mert tényleg nem hisztis kisfiú!
2011. november 17., csütörtök
Lemaradtam!
Bevallom, nem sokat jártam a "barátok " háza táján, de most bepótolom! Hamarosan bekopogtatok egy kis beszélgetésre!:)))
Az iskolás Albert!:)
Délutántól, másnap délig lehettünk együtt.
Az öröm, és ölelés, egyből elöntött nyugalommal, békességgel és örömmel.
A házban építkezés, az udvaron kertrendezés...ez igazi Kánaán a számára!! Megmutatta a leendő szobáját, szakmailag is elmagyarázta, hogy mi hogy készült, és milyen munkálatok vannak hátra. A munkásokkal, szemlátomást, nagyon jó kapcsolatban van, hiszen folyton van valami kérdése, amire ők nagyon szívesen válaszoltak.
Sütöttünk egy kenyeret, én kiteregettem, addig ő Karmincát, a cicát szórakoztatta, hiszen nappal kint volt az udvaron, így ráfért a dédelgetés!:)
Gyönyörűen színezett ki képeket, de én sajnos nem kaphattam, mert csak a szülinaposoknak készül. Majd, ha nekem is lesz, akkor én is kapok!:)
Felkért engem is rajzolásra, ami nem épp az erősségem, de végül a vitorlásom tetszést aratott nála.
Némi javításra még felhívta a figyelmem (megjegyzem, mind jogos volt!).
Aztán vacsi, pancsi, és egy egyezség. A lényeg, ha bábozom egyet, aztán kettőt mesélek, akkor nem fogja az elalvás előtti, szenvedős jelenetet előhozni!:)
Így is lett. Az előadás végén elpakoltunk, 2 mese következett, jó éjt puszi...és mindenki a saját ágyában tért nyugovóra. Időnként, egy-egy halk fohász, elhagyta a száját, de abba is hagyta! Hiszen megbeszéltük!:)))
Másnap reggeli után, már indult volna ki, nem túl sokáig tudtam húzni az időt. Még egy bábelőadás, amin én nézőként vettem részt, egy új társasjáték kipróbálása...aztán nem volt mentség tovább!
Addigra szép tiszta idő lett, a nap sütött...nem is volt milyen indokkal visszatartsam.
Kint "kifugázta " a betonjárdán lévő repedéseket, gereblyézte a faleveleket buzgón, nevelte az állatokat, tanította a kertészkedés titkait nekem...és jött-ment, tett-.vet, szokás szerint.
A munka menete
Összegyűjtjük, és átszitáljuk a törmeléket, majd vizet keverünk hozzá. A kifugázandó részt, előbb a segédmunkás (én) kitisztítja a gaztól, majd a mester tisztára sepregeti ecsettel, és jöhet a gondos, kanállal felvitt anyag belesimítása!
Mogyorótörés
A kertben lévő mogyorófa lehullott terméseit össze kell szedni, megvárni, míg tüskés ruhájától meg lehet szabadítani..aztán a mag feltörése következik! De a mag, nem annyira akarja, így folyton kirepül, a pontosan célzott kalapácsütések alól!
Más megoldást kell találni!
Nem kellett sokat várni! Albert felfedezett egy mélyedést a járdán, abba pont beleilleszkedett a mogyoró, és már esélye sem volt menekülni a kalapács elől!:))
Lazítás képen egy kis függeszkedés a hintán..
Majd a rengeteg lehullott falevél elgereblyézése volt soron!
Karmincával is történt egy kis bonyodalom, mert felmászott a legnagyobb fa tetejére. Én pánikba estem, persze, így Albertnek kellett"észnél "lenni!:) Szépen magyarázta lentről, hogy melyik ágról, melyikre ugorjon. Egyre járt az agyuk, mert sikerült lejutnia, mielőtt én a tűzoltókat hívtam volna:))))
Amikor anya megérkezett, jött a szívet melengető kérés:" Maradj itt te is, légyszi!". Kicsit még maradtam, de megegyeztünk a további programokban anyával, és a mi legközelebbi találkozónkat is lebeszéltük, így eljöttem.
Ma, megyek érte az iskolába, aztán igyekszünk haza, mert a Papi sincs túl jól, meg akkorra már, idő sincs sok, mást csinálni!
Az öröm, és ölelés, egyből elöntött nyugalommal, békességgel és örömmel.
A házban építkezés, az udvaron kertrendezés...ez igazi Kánaán a számára!! Megmutatta a leendő szobáját, szakmailag is elmagyarázta, hogy mi hogy készült, és milyen munkálatok vannak hátra. A munkásokkal, szemlátomást, nagyon jó kapcsolatban van, hiszen folyton van valami kérdése, amire ők nagyon szívesen válaszoltak.
Sütöttünk egy kenyeret, én kiteregettem, addig ő Karmincát, a cicát szórakoztatta, hiszen nappal kint volt az udvaron, így ráfért a dédelgetés!:)
Gyönyörűen színezett ki képeket, de én sajnos nem kaphattam, mert csak a szülinaposoknak készül. Majd, ha nekem is lesz, akkor én is kapok!:)
Felkért engem is rajzolásra, ami nem épp az erősségem, de végül a vitorlásom tetszést aratott nála.
Némi javításra még felhívta a figyelmem (megjegyzem, mind jogos volt!).
Aztán vacsi, pancsi, és egy egyezség. A lényeg, ha bábozom egyet, aztán kettőt mesélek, akkor nem fogja az elalvás előtti, szenvedős jelenetet előhozni!:)
Így is lett. Az előadás végén elpakoltunk, 2 mese következett, jó éjt puszi...és mindenki a saját ágyában tért nyugovóra. Időnként, egy-egy halk fohász, elhagyta a száját, de abba is hagyta! Hiszen megbeszéltük!:)))
Másnap reggeli után, már indult volna ki, nem túl sokáig tudtam húzni az időt. Még egy bábelőadás, amin én nézőként vettem részt, egy új társasjáték kipróbálása...aztán nem volt mentség tovább!
Addigra szép tiszta idő lett, a nap sütött...nem is volt milyen indokkal visszatartsam.
Kint "kifugázta " a betonjárdán lévő repedéseket, gereblyézte a faleveleket buzgón, nevelte az állatokat, tanította a kertészkedés titkait nekem...és jött-ment, tett-.vet, szokás szerint.
A munka menete
Összegyűjtjük, és átszitáljuk a törmeléket, majd vizet keverünk hozzá. A kifugázandó részt, előbb a segédmunkás (én) kitisztítja a gaztól, majd a mester tisztára sepregeti ecsettel, és jöhet a gondos, kanállal felvitt anyag belesimítása!
Mogyorótörés
Más megoldást kell találni!
Nem kellett sokat várni! Albert felfedezett egy mélyedést a járdán, abba pont beleilleszkedett a mogyoró, és már esélye sem volt menekülni a kalapács elől!:))
Lazítás képen egy kis függeszkedés a hintán..
Majd a rengeteg lehullott falevél elgereblyézése volt soron!
Karmincával is történt egy kis bonyodalom, mert felmászott a legnagyobb fa tetejére. Én pánikba estem, persze, így Albertnek kellett"észnél "lenni!:) Szépen magyarázta lentről, hogy melyik ágról, melyikre ugorjon. Egyre járt az agyuk, mert sikerült lejutnia, mielőtt én a tűzoltókat hívtam volna:))))
Amikor anya megérkezett, jött a szívet melengető kérés:" Maradj itt te is, légyszi!". Kicsit még maradtam, de megegyeztünk a további programokban anyával, és a mi legközelebbi találkozónkat is lebeszéltük, így eljöttem.
Ma, megyek érte az iskolába, aztán igyekszünk haza, mert a Papi sincs túl jól, meg akkorra már, idő sincs sok, mást csinálni!
2011. november 16., szerda
Bazsiiiiiiiii!
Nagyon régen találkoztunk,és nagyon hiányzott már! Egy délelőtt sikerült végre eljutnom hozzá!! Gyönyörű idő volt, ki is használtuk! Irány a játszótér!
Már a "szabadlábon" érzése is tetszett mindjárt, neki is vágott a felfedezésnek!
Ahány motort, kis biciklit talált, mindnek a mozgását próbálgatni kezdte, de még egyelőre, csak húzta-vonta!:) Ám közben figyelte, hogy ha lábacskája útban van, akkor helyzetet kell változtatni:)
Egy zöld bicikli lett a favorit, hiszen az a három kerekével, kevésbé volt borulós, viszonylag stabilan lehetett húzni.
Egy kis motorra, próbáltam ráültetni, és rá is jött, hogy lába leér, és azzal haladásra tudja bírni a járgányt, de kezét határozottan elvette a kormányról, így nehezebb, döcögősebb haladását, ismét kézzel húzásra váltotta!
Aztán kis homokozás jött, ahol leste a nagyobbakat, és próbált mindent leutánozni. Néha olyan csodálkozva nézte egy- egy kisgyerek alkotását, hogy teljes áhítat járta át!
A lapátot, már viszonylag ügyesen használja, a formákat, még nem feladatuk szerint, de használja!
Érdekes módon, a hinta, teljesen hidegen hagyta most, amit határozottan jelzett is, ha invitáltam. Valószínű a mozgás volt a lényeg számára!
Jó 1 óra hosszat játszottunk, majd hazakocsikáztunk (volna), de menet közben úgy elaludt, hogy a napos oldalakat kiválasztva, még sétáltunk egy nagyot.
Egészségesen piros pofival értünk haza. Mosakodás, pelenkacsere, és ebéd. Hát, az nem volt nagy produkció, pedig nem volt baja a z ízével, és azt gondoltam a levegőzés, az étvágyát is meghozza...de nem volt nagy adag..valószínű, ennyi elég volt!
Amíg el nem kellett jönnöm, még a tánc tudását, ritmusérzékét is bemutatta, amint zenét hallott. Épített, tologatott, autózót...szóval, játszott!!
Nagyon örültem, és soha nem hagyok ilyen hosszú időt a találkák között többet!:))
Már a "szabadlábon" érzése is tetszett mindjárt, neki is vágott a felfedezésnek!
Ahány motort, kis biciklit talált, mindnek a mozgását próbálgatni kezdte, de még egyelőre, csak húzta-vonta!:) Ám közben figyelte, hogy ha lábacskája útban van, akkor helyzetet kell változtatni:)
Egy zöld bicikli lett a favorit, hiszen az a három kerekével, kevésbé volt borulós, viszonylag stabilan lehetett húzni.
Egy kis motorra, próbáltam ráültetni, és rá is jött, hogy lába leér, és azzal haladásra tudja bírni a járgányt, de kezét határozottan elvette a kormányról, így nehezebb, döcögősebb haladását, ismét kézzel húzásra váltotta!
Aztán kis homokozás jött, ahol leste a nagyobbakat, és próbált mindent leutánozni. Néha olyan csodálkozva nézte egy- egy kisgyerek alkotását, hogy teljes áhítat járta át!
A lapátot, már viszonylag ügyesen használja, a formákat, még nem feladatuk szerint, de használja!
Érdekes módon, a hinta, teljesen hidegen hagyta most, amit határozottan jelzett is, ha invitáltam. Valószínű a mozgás volt a lényeg számára!
Jó 1 óra hosszat játszottunk, majd hazakocsikáztunk (volna), de menet közben úgy elaludt, hogy a napos oldalakat kiválasztva, még sétáltunk egy nagyot.
Egészségesen piros pofival értünk haza. Mosakodás, pelenkacsere, és ebéd. Hát, az nem volt nagy produkció, pedig nem volt baja a z ízével, és azt gondoltam a levegőzés, az étvágyát is meghozza...de nem volt nagy adag..valószínű, ennyi elég volt!
Amíg el nem kellett jönnöm, még a tánc tudását, ritmusérzékét is bemutatta, amint zenét hallott. Épített, tologatott, autózót...szóval, játszott!!
Nagyon örültem, és soha nem hagyok ilyen hosszú időt a találkák között többet!:))
Itt vagyok!
A kapcsolat nem jött létre:(( Nincs hibás, csak technikai körülmények akadályozták a megalapozott döntést!
Dávidka tündéri, mosolygós kisfiú! Szerintem, elfogadott. Játszottunk sokat, jó volt nézni, ahogy pillanatról-pillanatra fedez fel dolgokat. Mozgása is, percről percre kidolgozotabb lett, mint az épp, mászni tanuló babáknál. Ügyesen fel is áll kapaszkodva, sőt előfordult, hogy a nélkül is ment, ha nem túl nagy volt a terpesz:)
Mindent, jó étvággyal, ügyesen eszik. Figyel mindenre, amit már ismer, vagy ami még csak felfedezés alatt áll:)) Igazi fiú! Szereti a technikai, mechanikai dolgok "piszkálgatással" való kipróbálását, tapintás, ízlelés....minden bevetve! Nem adja fel hamar! Dolgozik, és erősen erőlködik a megoldáson.
Nekem már engedte a gondozási műveleteket, csak nagyon ritkán pityergett, mikor észrevette, hogy anya nincs ott, ahol látni szokta!
Napirendje rendezettsége miatt, mindig biztonságban van, hiszen soha nincs ismeretlen, hirtelen,váratlan esemény körülötte!:)
Ha nem is jött létre a kapcsolat, nyereséggel zártam, hiszen megint egy boldog, kiegyensúlyozott, békés kisgyereket ismerhettem meg!
Dávidka tündéri, mosolygós kisfiú! Szerintem, elfogadott. Játszottunk sokat, jó volt nézni, ahogy pillanatról-pillanatra fedez fel dolgokat. Mozgása is, percről percre kidolgozotabb lett, mint az épp, mászni tanuló babáknál. Ügyesen fel is áll kapaszkodva, sőt előfordult, hogy a nélkül is ment, ha nem túl nagy volt a terpesz:)
Mindent, jó étvággyal, ügyesen eszik. Figyel mindenre, amit már ismer, vagy ami még csak felfedezés alatt áll:)) Igazi fiú! Szereti a technikai, mechanikai dolgok "piszkálgatással" való kipróbálását, tapintás, ízlelés....minden bevetve! Nem adja fel hamar! Dolgozik, és erősen erőlködik a megoldáson.
Nekem már engedte a gondozási műveleteket, csak nagyon ritkán pityergett, mikor észrevette, hogy anya nincs ott, ahol látni szokta!
Napirendje rendezettsége miatt, mindig biztonságban van, hiszen soha nincs ismeretlen, hirtelen,váratlan esemény körülötte!:)
Ha nem is jött létre a kapcsolat, nyereséggel zártam, hiszen megint egy boldog, kiegyensúlyozott, békés kisgyereket ismerhettem meg!
2011. november 9., szerda
Köszönöm.......
Köszönöm az érdeklődést!!
A találkozás nagyon jól sikerült. Kezdeti,kicsit elbeszélés egymás mellett,után, úgy tűnik alaposan megkezdtük az összehangolódást! Ez így helyes, hiszen egy kisgyerek fejlődésének, nem mindegy, hogy milyen a környezet,és milyen a légkör!
Volt már olyan lehetőség, amit azért nem vállaltam el,mert éreztem azt a lekezelő, vagy számon kérő, vagy kioktató stílust, amit, ha a gyerek ezt érzi a szülők részéről, én bármit tehetek, falba ütközöm.
A másik nagyon fontos, hogy a gyerek elfogadjon! Ez úgy tűnik, már jól alakul!!:)))
Dávidka nagyon mosolygós, kiegyensúlyozott 10 hónapos baba.
Lassan, óvatosan közeledtem, de már eljutottunk,hogy nincs kifogása, ha én végzem a gondozási feladatokat.
A szülőkkel úgy tűnik, hogy tudunk egymáshoz alkalmazkodni,és rugalmasak lenni!A bizalom mellett, nagyon fontos ez is!
Még van persze, jó pár dolog, amit még fel kell térképeznem, ezért ezt a hetet, intenzíven "tanulással" töltöm, remélem, nem bukom meg egyik vizsgán sem!:)))
A család kérését figyelembe véve, képeket, és adatokat nem fogok írni, de a magam érzéseit,élményeit valószínű, le tudom majd jegyezni!
Ha hosszú távú kapcsolat lesz,( amit mindannyian szeretnénk!) jó dolog visszaolvasni a kezdetektől, mint a többi babámat is!!:))
Ma még egy öröm vár!!! Bazsikámat, már nagyon régen nem láttam! Most útba tudom ejteni, és pár órát együtt lehetünk! Már 13 hónapos!!!!!!!
Szombaton, még egy esti Albert program lesz, aminek én örülök, ő pedig elfogadja:( Nem szereti, mert anyával szeret elaludni! Teljesen érthető, de már nagyfiú, és alkalmazkodik a helyzethez. Azért nem szenved!!:)) Kicsit nehezebben alszik el, de másnap alhat majd! Azért úgy rendezzük mindig, hogy választhasson rossz,és rossz közül!:))) De hát...."Anya, csak egy van" :)))
A találkozás nagyon jól sikerült. Kezdeti,kicsit elbeszélés egymás mellett,után, úgy tűnik alaposan megkezdtük az összehangolódást! Ez így helyes, hiszen egy kisgyerek fejlődésének, nem mindegy, hogy milyen a környezet,és milyen a légkör!
Volt már olyan lehetőség, amit azért nem vállaltam el,mert éreztem azt a lekezelő, vagy számon kérő, vagy kioktató stílust, amit, ha a gyerek ezt érzi a szülők részéről, én bármit tehetek, falba ütközöm.
A másik nagyon fontos, hogy a gyerek elfogadjon! Ez úgy tűnik, már jól alakul!!:)))
Dávidka nagyon mosolygós, kiegyensúlyozott 10 hónapos baba.
Lassan, óvatosan közeledtem, de már eljutottunk,hogy nincs kifogása, ha én végzem a gondozási feladatokat.
A szülőkkel úgy tűnik, hogy tudunk egymáshoz alkalmazkodni,és rugalmasak lenni!A bizalom mellett, nagyon fontos ez is!
Még van persze, jó pár dolog, amit még fel kell térképeznem, ezért ezt a hetet, intenzíven "tanulással" töltöm, remélem, nem bukom meg egyik vizsgán sem!:)))
A család kérését figyelembe véve, képeket, és adatokat nem fogok írni, de a magam érzéseit,élményeit valószínű, le tudom majd jegyezni!
Ha hosszú távú kapcsolat lesz,( amit mindannyian szeretnénk!) jó dolog visszaolvasni a kezdetektől, mint a többi babámat is!!:))
Ma még egy öröm vár!!! Bazsikámat, már nagyon régen nem láttam! Most útba tudom ejteni, és pár órát együtt lehetünk! Már 13 hónapos!!!!!!!
Szombaton, még egy esti Albert program lesz, aminek én örülök, ő pedig elfogadja:( Nem szereti, mert anyával szeret elaludni! Teljesen érthető, de már nagyfiú, és alkalmazkodik a helyzethez. Azért nem szenved!!:)) Kicsit nehezebben alszik el, de másnap alhat majd! Azért úgy rendezzük mindig, hogy választhasson rossz,és rossz közül!:))) De hát...."Anya, csak egy van" :)))
2011. november 8., kedd
Új feladat előtt!!
Ma új barátság lehetősége vár!
Dávidka 10 hónapos, aranyos kisfiú. Szüleinek szüksége van segítségre, így találtunk egymásra.
Tetszik, hogy alapos, mindenre kiterjedő beszélgetéssel telt az első találkozásunk a szülőkkel.
Dávidka figyelmét, még csak messzebbről próbáltam felém fordítani, hagytam, hogy alaposan átvizsgáljon, majd egyre közelebb lépkedve, de csak is követve, nem irányítva, erőszakkal magamhoz ragadva. Merültek fel kétségek, amiket mindkét oldalról, nagyon átrágtunk.
A héten, megpróbáljuk, hogy tudunk-e együttműködni, Dávidka kiegyensúlyozott, nyugodt, békés fejlődése érdekében.
A döntést, mindig alapos átgondolás előzi meg. Soha nem bólintok rá azonnal valami feladatra, anélkül, hogy biztos lennék benne, hogy a lehető legjobb tudásom szerint tudom elvégezni.
Ha szülőkkel nem jó, és kiegyensúlyozott a kapcsolat, azt a gyerek sínyli meg. Nagyon fontos, hogy sokat beszélgessünk, és minden felmerülő kérdést tisztázzunk.
Mindig alkalmazkodom a baba napirendjéhez, és minden tevékenységéhez. Ha esetleg van más elképzelésem is, azért felvetem, de önállóan nem változtatok.
Viszont csak azt tudom felelősséggel felvállalni, és abban tudok részt venni, amihez nem kell több dologban megváltoznom, maradhatok az általam eddig is legjobbnak tartott módszereknél!
Az a szülő, aki ugyanolyan alaposan, széleskörűen térképez fel engem mindenben, múltban, életvitelben, gyakorlatomban, tervekben, az nem sértő, hanem megnyugtató. Hiszen nem kisebb dolgot bíznak rám, mint a gyermeküket!
Nagyon várom, hogy hogyan alakul a hét, és milyen kép alakul ki minden résztvevőnek a fejében, és főleg a szívében!?
Dávidka 10 hónapos, aranyos kisfiú. Szüleinek szüksége van segítségre, így találtunk egymásra.
Tetszik, hogy alapos, mindenre kiterjedő beszélgetéssel telt az első találkozásunk a szülőkkel.
Dávidka figyelmét, még csak messzebbről próbáltam felém fordítani, hagytam, hogy alaposan átvizsgáljon, majd egyre közelebb lépkedve, de csak is követve, nem irányítva, erőszakkal magamhoz ragadva. Merültek fel kétségek, amiket mindkét oldalról, nagyon átrágtunk.
A héten, megpróbáljuk, hogy tudunk-e együttműködni, Dávidka kiegyensúlyozott, nyugodt, békés fejlődése érdekében.
A döntést, mindig alapos átgondolás előzi meg. Soha nem bólintok rá azonnal valami feladatra, anélkül, hogy biztos lennék benne, hogy a lehető legjobb tudásom szerint tudom elvégezni.
Ha szülőkkel nem jó, és kiegyensúlyozott a kapcsolat, azt a gyerek sínyli meg. Nagyon fontos, hogy sokat beszélgessünk, és minden felmerülő kérdést tisztázzunk.
Mindig alkalmazkodom a baba napirendjéhez, és minden tevékenységéhez. Ha esetleg van más elképzelésem is, azért felvetem, de önállóan nem változtatok.
Viszont csak azt tudom felelősséggel felvállalni, és abban tudok részt venni, amihez nem kell több dologban megváltoznom, maradhatok az általam eddig is legjobbnak tartott módszereknél!
Az a szülő, aki ugyanolyan alaposan, széleskörűen térképez fel engem mindenben, múltban, életvitelben, gyakorlatomban, tervekben, az nem sértő, hanem megnyugtató. Hiszen nem kisebb dolgot bíznak rám, mint a gyermeküket!
Nagyon várom, hogy hogyan alakul a hét, és milyen kép alakul ki minden résztvevőnek a fejében, és főleg a szívében!?
2011. november 6., vasárnap
Kézművesek
Kétbalkezesként, csak csodálója vagyok, a sok ügyes kezek közül kikerült alkotásoknak!
Most, az alábbi linken, beszálltam egy játékba, és találtam egyben új nézegetni valót is! Kukkants be, ha van kedved!
Kalex játéka
Most, az alábbi linken, beszálltam egy játékba, és találtam egyben új nézegetni valót is! Kukkants be, ha van kedved!
Kalex játéka
2011. november 5., szombat
Levi gyógyulóban..
Csütörtökön, már jóval jobban érezte magát. Köhögése kezdett felszakadozni. Láza nem volt. Hangulata is sokkal jobb lett, felélénkült, jókedvvel telt a nap.
Azért még mindig, csak az erkélyre mentünk a delelő nap sugarait élvezve kicsit!
Előkerült két régi matricás füzet, még Misiéktől, szerencsére állatos. A még be nem ragasztott matricákat helyükre tette. Mind a házi,-mind a vadállatos könyvben, minden állatot felismert szinte!
Mikor a macicsalád legkisebb tagját, Viki nekiajándékozta,mert előző nap, segített mosogatni!:))), nagyon boldog lett!!
Aranyosan kért, hogy köszönjem meg a nevében!!:))
Tudta, hogy van kincses doboz, amit csak a "nagyok" kaphatnak meg, élt is a lehetőséggel!!
Az apró, mágnesgolyók miatt, ez még nem minden gyereknek vehető elő! Levinek, már igen!!!
Azért még mindig, csak az erkélyre mentünk a delelő nap sugarait élvezve kicsit!
 |
| Kávézgatunk:))) |
Előkerült két régi matricás füzet, még Misiéktől, szerencsére állatos. A még be nem ragasztott matricákat helyükre tette. Mind a házi,-mind a vadállatos könyvben, minden állatot felismert szinte!
Mikor a macicsalád legkisebb tagját, Viki nekiajándékozta,mert előző nap, segített mosogatni!:))), nagyon boldog lett!!
Aranyosan kért, hogy köszönjem meg a nevében!!:))
Rövid, de tartalmas!
Alberttel a megbeszélt helyett, csak délután tudtunk együtt leni!
Már előre szólt, hogy meglepetés vár, bár már nem is kétséges, hogy minden alkalommal előáll valami meglepővel!:)
Most is kint sertepertélt az udvaron, annyira, hogy köszönni is, csak harsány kiáltással volt ideje, puszira nem ért rá!:))
Épp a padot csiszolta, kockára tekert csiszoló papírral, hogy majd lenolajjal lekenje, még mielőtt megérkezik a tél!:)
Aztán bemutatta, hogy meghosszabbította a kertje előtti járda részt. A módszer, az építkezésből kieső sittet átszitálja, és vízzel vegyítve, kész is az s.k. beton. Aztán kizsaluzta (!), és kiöntötte a keverékkel, majd hagyta "megkötni", bár jelezte, hogy azért rálépni, nem tanácsos!
Majd a legutóbb kialakított technikával, gyönyörű, őszi képeket mutatott, amik levelek, és festék szóró segítségével készültek. Persze a módszer, már jóval kidolgozottabb volt! A képek pedig, valóban nagyon szépek, csak már a fotó nem sikerült jól a fény viszonyok miatt!
Jött a nagy meglepetés! A saját kertben termelt tökből a halloween lámpás!
Anya kirajzolta, a többi teljes egészében az ő munkája!!! Este a meggyújtás is, persze! Volt két kisebb is, az is az alkotása.
Mivel besötétedett, bent folytattuk a játékot.Előtte, szó nélkül összepakolta a kinti dolgait! Nagyon tetszik, hogy tényleg minden vissza kerül a helyére, ahogy anya is teszi azt! A minta!!!!
A már ismert bábszínházast játszottuk! Szerintem, anya nem annyira favorizálja a paravánunkat (nem is csodálom!), így ez mindig a kettőnk játéka marad:))
Aztán vacsora, mosdás, ágybabújás...és itt volt egy kis vita. Az esti mese is ki lett adva, hogy mire anya hazajön, az is meglegyen.
Albert, szokás szerint, van, amit "csak" anyával szeret, és ha van rá lehetőség, tehát nem együtt alszunk, akkor ragaszkodik hozzá, hogy én ne! Majd anya!
Még próbálkozott, egy kis pizsis bábszínházzal, de azt már ugye nem lehetett.:)
Aztán én az ágy mellé ültem, ő nagyokat, látványosan sóhajtozott az ágyán...időnként megemlítettem,. hogy ettől talán jobb lenne, ha mesélnék..NEM! vágott rá azonnal!
Akkor a beszélgetést ajánlottam fel..na az bejött, bár kissé elgondolkodott az alkun!:)
Addigra viszont, megérkezett anya is, így a probléma megoldódott!:))
Ez így van rendjén! Ezek a napi anyás rituálék, nem válthatók egykönnyen ki, még ha egyébként szeretjük is egymást:)))))
Még pár kép az őszi "Albert kertje" albumból!
Ősszel. ezek a színek veszik körül!
Még egy fotó, a növögető cicáról:)))
Már előre szólt, hogy meglepetés vár, bár már nem is kétséges, hogy minden alkalommal előáll valami meglepővel!:)
Most is kint sertepertélt az udvaron, annyira, hogy köszönni is, csak harsány kiáltással volt ideje, puszira nem ért rá!:))
Épp a padot csiszolta, kockára tekert csiszoló papírral, hogy majd lenolajjal lekenje, még mielőtt megérkezik a tél!:)
Aztán bemutatta, hogy meghosszabbította a kertje előtti járda részt. A módszer, az építkezésből kieső sittet átszitálja, és vízzel vegyítve, kész is az s.k. beton. Aztán kizsaluzta (!), és kiöntötte a keverékkel, majd hagyta "megkötni", bár jelezte, hogy azért rálépni, nem tanácsos!
Majd a legutóbb kialakított technikával, gyönyörű, őszi képeket mutatott, amik levelek, és festék szóró segítségével készültek. Persze a módszer, már jóval kidolgozottabb volt! A képek pedig, valóban nagyon szépek, csak már a fotó nem sikerült jól a fény viszonyok miatt!
 |
| A kezdetek |
 |
| Kidolgozott technikával, a kész művek |
Jött a nagy meglepetés! A saját kertben termelt tökből a halloween lámpás!
Anya kirajzolta, a többi teljes egészében az ő munkája!!! Este a meggyújtás is, persze! Volt két kisebb is, az is az alkotása.
 |
| A tök útja... |
Mivel besötétedett, bent folytattuk a játékot.Előtte, szó nélkül összepakolta a kinti dolgait! Nagyon tetszik, hogy tényleg minden vissza kerül a helyére, ahogy anya is teszi azt! A minta!!!!
A már ismert bábszínházast játszottuk! Szerintem, anya nem annyira favorizálja a paravánunkat (nem is csodálom!), így ez mindig a kettőnk játéka marad:))
 |
| Bábszínházunk! |
Aztán vacsora, mosdás, ágybabújás...és itt volt egy kis vita. Az esti mese is ki lett adva, hogy mire anya hazajön, az is meglegyen.
Albert, szokás szerint, van, amit "csak" anyával szeret, és ha van rá lehetőség, tehát nem együtt alszunk, akkor ragaszkodik hozzá, hogy én ne! Majd anya!
Még próbálkozott, egy kis pizsis bábszínházzal, de azt már ugye nem lehetett.:)
Aztán én az ágy mellé ültem, ő nagyokat, látványosan sóhajtozott az ágyán...időnként megemlítettem,. hogy ettől talán jobb lenne, ha mesélnék..NEM! vágott rá azonnal!
Akkor a beszélgetést ajánlottam fel..na az bejött, bár kissé elgondolkodott az alkun!:)
Addigra viszont, megérkezett anya is, így a probléma megoldódott!:))
Ez így van rendjén! Ezek a napi anyás rituálék, nem válthatók egykönnyen ki, még ha egyébként szeretjük is egymást:)))))
Még pár kép az őszi "Albert kertje" albumból!
Ősszel. ezek a színek veszik körül!
Még egy fotó, a növögető cicáról:)))
2011. november 3., csütörtök
Szobafogság Levivel:(((
A betegség megakadályozta a Levi-Albert találkozót!:(( Mindketten őszi szüneten voltak, és megterveztük, hogy a szerdát,Alberték kertjében töltjük, ahol Albert házigazdaként, egy csomó dolgot szeretett volna Levinek megmutatni! Sajnos, Levi lázas lett, így maradtunk szobafogságban. Mindketten sajnálták az elmaradt találkozót,így elhatároztuk, hogy az első adandó alkalommal,pótolni fogjuk!
Szerencsére, nagy baj nem volt , csak egy kis meghüléses, nem túl magas lázzal, és kis köhögéssel járó gyengélkedés, amit jól viselt, kevés gyógyszer mellett, kicsit lassabb tempóval! Ha kis hőemelkedése volt, bevettük a gyógyszert, bevackolta magát a fotelba, nézett egy kis mesét, és ahogy élénkült, úgy tudtam, hogy már láztalan.A harmadik emeletre, a déli nap, elég melegen sütött ahhoz, hogy időnként kinézzünk az erkélyre, Marci cicának kedveskedni, kicsit.
Tudta, hogy legutóbb, itt felejtett egy játékot, meg is kerestük.
Az ősi, már lassan múzeális, rugós foci, a kirepülő játékosokkal, a girbe-gurba pályával,nagy kedvenc!
Hozott egy szatyor autót, amiket hol csoportosított, hol parkoltatott, hol versenyezett velük...
Előkerültek társasjátékok, aminek, még nem minden szabályát tudjuk betartani, egyáltalán megérteni, de könnyű kitalálni, egyéni rendszert!
Aztán a fő atrakció, amit nem rég találtam meg én is, a várépítő, még a 80-as évekből! Olyan sokáig épített vele, hogy elámúltam! Felvette az elég elavult anyagból készült, nem mindenhol passzoló, kevés elemfajtát tartalmazó építő a versenyt, a mai modern játékokal!! És ez kuriózum, mint az összes nálam fellelhető játék, ami vonza ide a gyerekeket!:))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)