Bazsikánk sem szopott sokáig, meg Kriszti kicsije is most készül abbahagyni. Menyem, nem csinált ügyet belőle, Kriszti lelkére vette.
Innen indultak el a gondolataim. Először is, a magam példája. Imádtam szoptatni, fejtem is rendesen, de lányommal, csak erről szólt a nap, mert olyan sokáig szopott, és utána olyan nehezen tudtam fejni, hogy más már bele sem fért az időmbe. Akkoriban, nem volt ekkora glória a szoptatás körül. Tudtuk,. hogy az anyatej a legjobb, de ha egy baba nem hízott eleget, simán adatták az Orizát, a feles és kétharmados tejet, és ha szükségét látta az orvos, felírt tápszert is. A mellé táplálást is sokkal hamarabb kezdtük. Már 4-6 hetesen alma, vagy répa, majd paradicsom leve, pár mokkás kanállal, ha ez már jól ment, akkor a pépes húsát is kapta a gyümölcsnek. 2,5-3 hónapos korában, már a főzelékek jöttek. Akkor is, ha anyatejes volt. Gyakorlatilag, 2 főzelék, 1 gyümölcs, és a többi tej.
A szoptatásra visszatérve, addig kínlódtunk a kislányommal, hogy a 3500 gr-os születési súlyát, 3 hónapos korára, nem sikerült 5 kg.-ig felvinni. Mérleg nem volt, így próbaszopásra mentünk a rendelőbe. ott derült ki, hogy a majd 3/4 óra alatt (ott felejtettek minket), az adagja felét sem sikerült kiszopizni!
Fiam kis súllyal született, és vérszegénysége miatt, nagyon aluszékony volt. Ő nem "dolgozott" annyit, azért pár korty tejért, mert elnyomta az álom, de nem is gyarapodott a súlya, pedig neki volt lemaradása! Még tápszert sem írtak fel, így a "recept nélküli" fent említett pótlásokhoz kellett folyamodni.
Ma, akkora cirkusz van az anyatej körül, amit egyszerűen nem is értek. Biztos, hogy az anyukák zöme, nem azért nem szoptat, mert nincs kedve. Ám, ha egy baba éhes marad, egész nap hol szopik, hol büfizik, nem tudja kialudni magát, mert felébreszti a gyomra korgása...akkor ez kinek, és miért jó?
Én is megkaptam, bő tejjel megáldott kolléganőmtől, hogy nem tudtam fejni! Ma, minden eszköz megvan ahhoz, hogy könnyebb legyen a fejés, de ha nincs mit, akkor minden hiába.
Ha ilyen esetben, még ostorozzák is a kismamát, akinek a lelkifurdalását is táplálják vele, szomorú lesz, feszült, ideges, fáradt...amit a baba radarjai nagyon átvesznek! Akkor végül, mi a jó???
A másik, amivel nem értek egyet, és tudom, ezért sokan nekem esnének, hogy egy éves korig, csak anyatejet egyen a baba.
Egy év után, igen nehéz az új ízeket megismertetni, és kialakítani egy változatos étrendet, amit még a kis gyomornak is meg kell szoknia. Így lesznek a válogatós, emésztési problémával küzdő gyerekek.
A bölcsiben tapasztaltam párszor, hogy az olyan gyerekek, akiknek szerencsés anyukájuk tudott szoptatni 1 évig is akár, de nem táplált mellé semmit, milyen borzasztó nehezen fogadta el, a " normál" kosztot.
Egész biztos vagyok, hogy sokakban nagy felháborodást váltok ki, de akkor is ragaszkodom a véleményemhez! És remélem, sikerül kicsit megnyugtatni azokat az anyukákat, akik naponta kapják a fejmosást.
1 megjegyzés:
Egy évig CSAK szoptatni??? Hát ezzel én sem értek egyet, nem hiszem hogy akkor még jól lakna vele a baba!!!
Van egy ismerősöm aki nem a saját hibájából egy napot sem tudott szoptatni és mégis "lehordták" egy jó páran. Szegényt nagyon megviselte.
Szerintem sem kellene ekkora feneket keríteni annak hogy valaki tud-e vagy nem tud szoptatni!!!! A baba tápszerrel is fel fog nőni :)
Én szerencsések táborába tartozom mert volt mindig tejem. 6 hósan kezdtük a hozzátáplálást, de emelett 18 hónapos koráig szoptattam mikor kérte, majd magától egyik napról a másikra elhagytuk!
De SOHA nem itéltem el azt aki ezt nem tudta megtenni!!!!!!
Megjegyzés küldése