Farsang

Életemben, nagyon sok farsangot átéltem !  Az én gyerekeim,Misi és Szilvi ,az átmeneti kis barátaim és a bölcsis farsangokat.

A véleményem, nem valami pozitív. Soha nem szerettem azokat a rendezvényeket, ahol értékeltek, és nyerteseket hirdettek. Annyi csalódott arcocskát láttam...hogy ez rám, nagyon negatívan hatott. Amellett,  a beöltözés, általában a szülő kreatívságán múlik, a gyereknek vajmi kevés köze van hozzá. Így, ha lógó orral távoztunk, azt a magam kudarcának éltem meg.

 Ma, leginkább a pénztárcán is múlik, mert lehet készen vásárolni , így igaz viszont, hogy eltűnt a tervezés, a kivitelezés izgalma, és egy -egy alkalommal, többszörös aktuális hőst vélhettünk felfedezni! De, ha a gyereket nem zavarta, hogy több betmennel találkozott a bulin, akkor engem sem. Bevallom, a farsangok, nekem személyesen azért is okoztak gondot, mert nem tartozom a túlzottan kreatív anyukák közé. Mindig a gyerek döntött, hogy beöltözik-e vagy nem, de titkon örültem, amikor már nem akart.A Misiék sulijában, már gyakran volt, hogy az egész osztály egy témára öltözött, ez már tetszett, mert közös munka volt mögötte, és a szülők feladata is könnyebb lett.

Szerencsére, az utóbbi időkben, inkább, egy vidám, jelmezes "buli "lett sok helyen, ahol nem kellett szorongani,hogy a zsűri hogy értékel, csak vidáman nézni, más mit öltött magára. Zenélni, eszegetni, táncolni, nevetni.

A bölcsiben sem tartoztam azok közé, akik a megrendezés mellé álltak, de a végén, megváltozott a véleményem, mert ők, még olyan kicsik voltak, hogy a versenyszellem nem piszkított bele, aztán abban a korban, igazán csak azt lehetett rávenni, aki valóban szívesen felvett valami jelmezt. Előtte készítettünk szemüvegeket, amit mi vágtunk ki, a kicsik meg kiszíneztek, a saját "tehetségük" szerint. Az, hogy az nap "buli" hangulat volt, azt tényleg élvezték. Így egyre inkább nem voltam elutasító a dologgal szemben.

Szerencsés helyzetben voltam, mert munkahelyemen, csak olyan kollégák voltak, akik érintettek a témában, sokan jóval ötletgazdagabbak, és ügyesebbek voltak, így sok segítséggel, gyakran sikerült olyan jelmezt készíteni, amit örömmel vettek fel a gyerekek.

Az én gyerekeim farsangjairól készült képeket tudom beszúrni, mert a Misiékét, általában videóra vettük! Most már bánom, mert nem maradt más hátra, mint egy poros, rossz minőségű kazetta:((

Egy nagyon emlékezetes jelmezbál volt velük, amikor mindketten a saját korosztályukban, megnyerték. Akkor bezzeg nem ágáltam az értékelés ellen:)) A meghatottságtól, a boldog arcuktól viszont, végig bőgtem az estét:))
Ekkor Misit, búvárnak öltöztettük. Kaptunk egy búvárruhát egy anyukától, szemüveget, csutorát, egy barátnőmtől, ötletet arra, hogy mi legyen az oxigénpalack, a netről ( 2db 2 literes pet palack, összeragasztva!), az egyetlen saját munkám, egy papírból kivágott békaláb volt ( le is esett igen hamar!). Fején úszósapka...és kész volt!

Szilvi, hóember lett, amit sajnos alkata eléggé megalapozott. Majd egy kolléganőm lepedőből vart egy zsákot, a barátom merevítő fémszálat formázott bele, fekete gombokat varrtunk az elejére,összeszedtünk fehér sapkát, kesztyűt, seprűt, kalapot, és egy játék répából orrot. Tényleg nagyon jó lett, és a gyerek is fogyott az este alatt valamennyit, mert elég alaposan megizzadt!:))

A nehézség, és "nemakarás" ellenére, minden évben, ameddig csak akarták, kitaláltunk valamit, és nem maradtak le semmiről.

A saját gyerekeimről, két nagyon emlékezetes eset volt, mindkettő negatív! Vikim első osztályosan, hótündér lett (szintén segítséggel!). Nagyon jól sikerült, minden kolléganőm tett hozzá valami ötletet, és a végére, valóban arra hasonlított, amit szerettünk volna! Viszont a karácsonyi boák, az alufóliás jogar, olyan allergiát váltott ki nála, hogy az egész gyerek hólyagos reakcióval válaszolt, és tündérruhástól szaladtunk, a szerencsére közel lévő rendelőbe! Majd egy nagy szuri, és futás haza!

A másik, amikor Robit öltöztettük zenebohócnak. Szintén segítséggel, még paróka, és piros orr is került rá, játékgitárral a kezében, nagy sikert aratott társai szemében...de a szigorú zsűri, semmilyen  értékeléssel nem reagált (elsős volt), és ez annyira lehangolta, hogy majd megszakadt a szívem, hogy a vidám rendezvény, milyen sírásba, csalódottságba, lehangolódásba fulladt.

A "kölcsön kapott" gyerekeimnél, már csak pozitív élmény volt, és csak az örömből részesültem, és nem a feszült felkészülésből!:))

Mára, már csak a fánk elkészítése a feladat, azt meg szívesen csinálom! Ha vendégként meghívnak régi gyerekeim, akkor kimondottan élvezem! Albert az idén Mátyás királynak öltözik. Ha csak tehetem, elmegyek, mert biztos vagyok benne, hogy anyukával közösen, nagyon klassz jelmezt  kreálnak!