Ünnepek

A gyerekek családtaggá válásával, átrendeződtek az ünnepek is. A kissé széthulló családomat össze is hozta.

Kezdődtek a születésnapok! Van egy gyümölcsös torta receptem, és az ünnepelt által kiválasztott gyümölccsel elkészítettem. A menü, szintén az ő kedvence, és szabadon választott.

Ilyenkor kértem a szülőket, hogy hozzanak ünneplőt. Ezt nagyon élvezték, már reggel kérdezgették, hogy mikor lehet már felvenni.
Gyerekeim, szintén rész vettek az alkalmakon, hogy jobban tudjuk érzékeltetni, hogy mindenkinek fontos ez a nap, és érezhesse a szülinapos, hogy miatta gyűlik össze mindenki!

Ajándékot, mindenki nevében vettem, hogy sok csomag legyen, amit bontogatni lehet. A gyertya, az ének persze hozzátartozott a hangulat fokozásához. Szomszédomat is megkértem, hogy készüljön fel, hogy megy a gyerek a "tortakínálással". Nagyon aranyosak voltak, valami aprósággal, ők is mindig megajándékozták.
Amikor felcseperedtek, kerek évfordulókon, bevállaltam egy-egy babazsúrt, bár az, bevallom, már kicsit anyagilag és idegileg is megviselt, de az öröm, ami látszott rajtuk, kárpótolt. Hogy ne szabaduljon el a pokol, jó kis játékokkal készültünk, ami vicces, kevésbé zajos, és mindenkit be lehet vonni.

A karácsony, amióta velem voltak, áttevődött 23.-ára, mert 24.-én, már csak kora délutánig voltak nálam.
Nekünk meg mindegy volt, hisz én egyedül voltam, felnőtt gyerekeim pedig párjaikkal töltötték az ünnepet.

A fa díszítés, a sütés-főzés készülődés, ugyan úgy zajlott, mint mindenhol, csak 1 nappal előbb!:))
Ünneplő, gyertya, zene, ének, ajándék, boldog beszélgetés és játék....Ezen a napon, nálam aludhattak, hogy a nap addig tarthasson, míg a hangulat kívánja!
Ajándék, szintén mindenkitől volt, és mivel mi is akkor tartottuk, így mindenki adott-kapott.
A gyerekek is készültek ajándékkal, és tényleg, néha látszott, hogy átvették a lendületet, akár a készülődésben, akár a nap meghittségében. Mikor már zenélni tudtak (amennyire), ők adták az aláfestést, és nem gépi volt.
Ha csak a "hull a pelyhes" volt még, akkor azt énekeltük. Szilvi, egészen az Öröm ódáig fejlődött...aztán ott lett kb. vége!:((

Utána két nap otthon, mert muszáj volt. A szülők, a karácsonyi hajrától agyongyötörve pihenni akartak, nekik ez amúgy sem ünnep. Így a gyerekeknek TANULNI kellett!!! Egyik évben, nálam maradt a táska, hisz a szünetben, majd belenézünk a leckébe, gondoltam. A karácsony nem a tanulás ideje. Ezt megtorolva, 25.-én a sarokban térdeltek órákig!!!!!!
Titokban felhívtak, ezzel az én hangulatom is kész lett. A tehetetlenségtől ordítani tudtam volna, és különböző képzeletbeli dolgokkal toroltam meg magamban, ezt a rettenetes bűnt, amit a gyerekekkel szemben elkövettek!
Mióta nincsenek velem, még volt, hogy átjöhettek, de már nem alhattak ott, és csak pár órát maradhattak. Azóta, nem is erőltetem, mert ez talán még rosszabb, mintha egyáltalán nincs karácsony!