Margitsziget 1.
Minden gyerekemmel, minden évszakban, gyakran jártunk a szigetre. Először is viszonylag könnyen megközelíthető, aztán ugye, szmogmentes, rengeteg látni való, és mozgási lehetőség van, és nem utolsó sorban, egy fillérbe sem kerül.
Megpakoltuk a hátizsákot enni-innivalóval, került egy kis nasi is bele, hogy ne kelljen a méregdrága árusoktól vásárolni.
Általában, három részre osztottuk a lehetőséget. Ezt persze, előtte megbeszéltük.
Az első, hogy mindjárt a sziget elején leszálltunk a buszról, és nekiindultunk. Ilyenkor látogattuk meg a kedvenc fánkat (majd teszek fel képet), a baglyunkat, akiről egy bácsi mesélt, hogy honnan költözött oda, és ekkor voltunk a romoknál, amit a gyerekek labirintusnak neveztek el: Útközben megálltunk a tónál, meglesni a halakat, teknősöket, vízililiomokat....felmásztunk a zenélő kútra, jó esetben meg is hallgattuk.
A "labirintusban" aztán leparkoltunk. Attól függően, hogy hányan voltunk, vagy milyen korú volt a kis gyerek, akivel voltam, vagy szabadjára lettek engedve (persze a szememmel követve!), vagy kézen fogva, segítséggel lehetett a természetes mászókát és játszóteret birtokba venni! Lehetett köveket gyűjteni, bújócskázni, és a különböző "akadályokat" leküzdeni.
Ezeket azért szeretem, mert nem kell folyton figyelmeztetni a gyereket, hogy fogja a kezem, ne szaladjon előre, ne koszolja össze magát...stb.
Ha elfáradtunk, egy kellemes padon megpihentünk, elő az elemózsiát, és egy jót beszélgetve, vagy csak nézegetve a "beláthatatlan" szabadságot, élveztük a jó levegőt!
Ha, még kicsi volt a gyerek, hónom alá kaptam a babakocsit, hátamra a hátizsákot, cumival, pelussal, kéztörlővel, inni-enni valóval, sebtapasszal, zsebkendővel....és mehettünk!
Margitsziget 2.
Második lehetőség, az állatkert. Ilyenkor a sziget közepén szállunk le a buszról. Hátizsákunkban alma, káposzta, répa, és minden, amit a zöldségesünktől kaptunk!
Bőséggel viszünk, mert azok a gyerekek, akik "ajándékként" keveredtek a szigetre, ünneplő ruhában, egy jutalomnapra, azoknál nincs esetleg, és mi megosztjuk velük! Feltéve, ha a szülő arcán nem látszik, hogy ellene van! Mert a gyerekek persze, nagy örömmel veszik el, és kapcsolódnak az élményhez!
Meggyőződésem, hogy az állatok szeretete, csak pozitív tulajdonságokat hoz ki mindenkiből.
Soha nem mondom egy gyereknek, hogy " fúj, de undorító", még ha úgy is érzem, mert hagyom, hogy alakuljon ki a saját véleménye! Pl. nekem a csiga undorító, de ha a gyereknek tetszik, elnézegetem vele akármeddig, és közben azon gondolkodom, hogy mi szépet talál benne:)) Persze megbeszéljük!
Na, a Margitszigeten, tényleg közel kerülhetünk az állatokhoz! Amikor elsétál egy páva, közvetlen mellettünk, amikor nézzük, hogy a kacsamama hogy terelgeti kicsinyeit, amikor az őzikék nyújtják a fejüket a répafalatért, azt még egyik gyerek sem tartotta unalmasnak, és nem akarta otthagyni.
Gyakran elüldögélünk egy padon,vagy odatolom a babakocsit, és csak nézegetünk! Van mit!
Jó az is, hogy nem kell folyton fegyelmezni, hogy " Ne
nyúlj hozzá! Fogd meg a kezem! ". Ez az egész szigetre jellemző! Én legalább is ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a szabadságérzet, kilépés a folytonos fegyelmezés aló,l itt megadatik!
Imádom nézni, ahogy a kis gyerek a nagy réten, nekivág a messzeségnek!!
Azért egy kis apró figyelmeztetések, tanítások itt is kellenek! Hogy nem tépjük le a virágot, vagy bármelyik növényt, azt azért az elején tisztázzuk, de ebből nem szokott sértődés lenni!
Volt olyan élményünk, hogy egy bácsi a kezéből etette a cinkéket! Hogy mellettünk szaladt el egy mókus, hogy a nagy csöndben egy-egy madárka hangját, énekét percekig hallgattuk, szemünkkel keresve a lombok között!
Margitsziget 3.
Mint már írtam, három részre osztjuk a szigetet! A harmadik, nem feltétlenül az utolsó, a játszótér. Egyébként indulás előtt, megbeszéljük, hogy melyik részre menjünk, mert aszerint öltözünk és pakoljuk a hátizsákot!
A játszótérre alapfeltétel, hogy teljesen kényelmes ruha legyen, ami nem akadályozza a mozgásban. Rétegesen legyen öltözve, mert, ha túlságosan kimelegszik a játék hevében, legyen mit levenni! Nem említettem, hogy esőkabát mindig van nálunk, mert manapság bármi megtörténhet! A törlőkendő és a sebtapasz, ilyenkor még fontosabb! Ja, meg a megfelelő üveg, amit bármikor megtölthetünk,. hiszen ilyenkor, még több folyadék kell!
Legtöbbször örülünk, hogy hétköznap tudunk menni, mert nincs zsúfoltság, így nem alakulhat ki semmilyen vita! Egyébként is megbeszéljük, hogy mik azok a viselkedési normák (nem ennyire komolyan!:)) ), amik kellenek a viták elkerüléséhez, és a békés játékhoz! Viszünk persze homokozó készleteket is, de itt a mozgáslehetőség széles skáláját kell inkább kihasználni!
Bár néha, egyben van a gyomrom, de engedek mindent kipróbálni, persze hátulról résen vagyok. Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor alkalmanként felfedezek egy újabb mozdulatot, amit már elsajátított. Lehetőség szerint, nem irányítom, hogy mit próbáljon ki, hisz úgyis rájön, hogy mi az, amihez még nem elég nagy vagy ügyes.
Megpróbálom kerülni, a "jaj! leesel" "A kapaszkodj mert le fogsz esni" figyelmeztetéseket, esetleg arra hívom fel a figyelmét, hogy hol milyen lehetőséget, fogást tud alkalmaznia biztonsághoz.
Ha a nagyobbak is velünk voltak, akkor "leveszik rólam" ezt a részt, mert a gyerekek, egymástól jobban tanulnak fogásokat, és jobban elfogadják a tanácsokat, segítséget tőlük!
A legnagyobb elégedettség akkor tölt el, amikor felülünk a hazafelé tartó buszra, és ahogy elindul, a gyerek "beájul". Akkor jól sikerült a nap! ha kellően koszos a ruhája, az külön dicséretes!
Még egy élmény a szigetről, zárásként!
Egy borzasztó meleg napon, 4 gyerek szüleinek adódott programja, amiért rám bízta a gyereket. Egymást ismerték, senkinek nem volt kifogása, hogy többen legyenek! Engem ismertek, így tudták, hogy megoldom a feladatot! Azért lányomat megkértem, hogy segítsen egy kicsit be. Gondolkodtam, mit tegyek 4 gyerekkel egy elsötétített lakásban, a kánikulában! Ajánlottam a szigetet, mire családtagjaim csodálkozva néztek rám, hogy "normális vagyok-e", ilyen melegbe elmenni!
Győztem! Felkaptuk a szokásos hátizsákokat, a babakocsit a kisebbnek, a motort a kicsit nagyobbaknak....aztán jó korán, még mielőtt a nap elkezdte volna teljes erejével tűzni a földet, már ki is értünk! A hatalmas fák alatt, egy cseppet sem éreztük a hőség erejét! Nem fáztunk persze, de nem hüledeztünk!
Időnként egy nagy fa árnyékában megpihentünk, akinek kedve volt szaladgált, aztán tovább kerestünk olyan helyeket, ahol nem ér a nap minket.
Délután, amikor haza kezdtünk "cihelkedni", csak akkor éreztük, ahogy a busz felért a hídra, hogy micsoda rekkenő meleg van! Az utazást még kibírtuk, aztán otthon, egy gyors tusolás mindenkinek, egy szál bugyi, és a fáradtságtól kimerülve, a nagy ágyon elheveredtek. Volt aki bealudt, volt , aki majdnem, volt aki mesét próbált nézni, míg le nem csukódott a szeme! Én meg büszkén néztem a kinyúlt sereget!!!!
Mindenki élményben gazdagon, kellően fáradtan indult haza, amikor anya megérkezett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése